menthai

Zsóka a hős

 

Zsóka egy olyan kis hős, akire csak a szülei mondták azt, amikor a világra jött, hogy ő márpedig élni fog, egészséges lesz…

 

Zsuzsival egy közös ismerősünk hozott össze. Szerettem volna megismerni a történetüket, hogy megoszthassam másokkal is.

A gyógytornász anyuka 2007 szeptemberében ismerkedett meg párjával, akivel két évvel később össze is házasodtak. Kicsivel később kiderült, hogy Zsuzsi gyermeket hord a szíve alatt.

 

Innentől ő meséli a történetet:

A várandósság egész ideje problémás volt. A 12. héten kombinált tesztet végeztek, aminek az eredménye azt mutatta, hogy a gyermek valószínűleg Edwards-szindrómás. Így azt javasolták, ha ez bebizonyosodik, vetessem el. Azt mondták, hogy a magzatvíz-mintavételből egyértelműen ki fog derülni, hogy beteg-e vagy sem, de ezt csak a 18.-19. héten lehet teljes biztonsággal kimutatni. Addig vártunk…Megcsinálták a vizsgálatot, majd az eredményre kellett várni, ami a 22. hét körül érkezett meg: nem Edwards-szindrómás. Viszont valamiért nagyon pici a súlya, de nem tudják, miért. A következő hetekben vizsgálatok sora következett, végül azt mondták minden rendben, egészséges.

Ezzel az eredménnyel hazaengedtek minket. Majd éjjel erős fájásokra ébredtem. Nagyon megijedtünk. Az én orvosom Kaposváron dolgozott, ez ugyan messze van tőlünk, de pont, amikor várandós lettem, helyezték oda, így én is követtem. Viszont aznaptól épp szabadságon volt, így 7 perces fájásokkal a közeli kórházba mentünk.

Ott egy pillanat alatt elszállt minden bizalmam, mert az ügyeletes orvos Zsókát vetélésnek nyilvánította. Ezen összevitatkoztunk, mert a méretek szerint ugyan kérdéses volt, hányadik héten járunk, viszont a számított kor 26 hetes volt. Közben némi infúzió után a fájásaim alábbhagytak. Reggel egy ismerős orvosnak hála azonnal átszállítottak minket Pécsre. Ott a cél az volt, hogy bent tartsák a babát, amíg lehet.

De minden próbálkozás kudarcba fulladt, Zsóka ki akart jönni. Mivel mellső fali volt a méhlepény, ezért nem volt biztonságos a császármetszés. Azon voltak az orvosok, hogy a későbbiekben még lehessen időre születő egészséges gyermekünk.

2010. szeptember 10-én 14.40-kor viharos gyorsasággal megszületett Zsóka, 480 grammal és 30 centiméterrel. Azt pontosan nem tudták megmondani, hányadik hétre született, mert a korábbi vizsgálatokon mindig mást mondtak, de nagyjából a 23 és 26. hét között járhatott.

 

1 naposan

 

Amit akkor az orvosok mondani tudtak: ne nagyon reménykedjünk, minimális esélyeink vannak. Az első két napot élje túl, aztán az első két hetet. Akkor talán van remény. Túlélte.

 

2 hetesen

 

Zsókának mindkét oldalon nagyfokú agyvérzése volt. Emellé minden nap valami újabb probléma jött. Lélegeztető gépen tartották, amiről sajnos nem tudták leszoktatni. Aztán egy szteroid-kúra után ő megoldotta magának. Egyszerűen kihúzta a csövet. Már akkor is látszódott, hogy amit ez a lány a fejébe vesz, azt megcsinálja.

 

6 hetesen az első mosoly csövek nélkül

 

A továbbiakban is minden problémán ugyanilyen könnyedén túllépett. Például úgy tűnt, hogy teljesen vak lesz, aztán egy lézeres műtét után kiderült, hogy az egyik szeme teljesen jó, a másikra pedig maximum szemüveg kell.

 

2010. novemberben, az első szemműtét után

 

Én természetesen végig mellette voltam. Leköltöztem Pécsre, a férjem pedig minden hétvégén tudott jönni. Ugyan a kórházi szabályok szerint mindössze délelőtt egyszer, délután pedig háromszor 10 percet tölthettem volna bent, sokszor megengedték, hogy jóval több időt vele töltsek.

Amikor nagyon rezgett a léc a kórházban töltött hónapok alatt, mindig arra gondoltam, hogy pár hónap és Zsóka ott fog rohangálni egészségesen az udvaron.

December 3-án foghattam először a kezembe Zsókát. Az első két hétben hozzá sem érhettem, aztán pedig épphogy benyúlhattam.

 

Azt mondták, akkor vihetjük haza, ha eléri a 2 kg-ot. Bíztunk benne, hogy ez már Karácsonyra meglesz, de végül a két ünnep között mehettünk el, 107 nap után.

Na, az otthonléttel kezdődött csak a neheze. Addig ugye folyamatos felügyelet, szakemberek mellett volt, most pedig csak velünk. Hiányzott a gépek biztonságot adó csipogása. Persze volt légzésfigyelőnk, de azért a para ott volt. Az első két hétben a kisasszony nem igazán tudott aludni és vele együtt mi sem. Fogalmunk sem volt, hogy miért, hiszen pont olyan hőmérsékletet állítottunk be a lakásban, mint a kórházban volt. Csak az első napokban még jól fel is öltöztettük és vastag takaróval is betakartuk mellé! Szegényt majdnem sikerült megfőznünk…

 

Végre otthon!

 

Eleinte hetente kétszer kellett különböző vizsgálatokra járnunk , majd ezek ritkultak. Mára a kardiológiára évente egyszer kell mennünk, illetve szemészetre is. Időközben másfél évesen szemüveget kapott, mert gyengénlátó. Emiatt Budapestre a Vakok Intézetébe jártunk először látás fejlesztésre, most pedig iskola előkészítőre. Egyébként normál óvodába jár, átlagon felüli intelligenciával rendelkezik.

 

És tényleg ott sétált a kórház udvarán, egészségesen…

 

Amikor már megnyugodtunk, akkor úgy gondoltuk, legyen Zsókának testvére. Meglepően hamar teherbe is estem.

Álomterhesség volt a második Zsókáéhoz képest. Az ő szülinapjára voltunk kiírva Dórival. De az élet megismételte a 3 évvel korábbiakat. A 25. hétre 580 grammal világra jött második kislányunk. Az orvosok azt mondták, ha megéri a 14. napot, akkor van esélye… Ugyanazt a kezelést ugyanazt a szeretetet kapta, mint Zsóka, szinte ugyanaz a fantasztikus csapat kezelte, ennek ellenére Ő csak 13 napot volt velünk.

 

 

Zsóka tudta, hogy a kistesóval kórházban vagyunk. Mikor hazamentünk,nagyot hibáztunk. Meg szerettük volna kímélni a csöpp kis lelkét és nem mondtuk el neki a történteket, csak azt, hogy most már itthon maradunk. Kihagytuk a temetésből is, nem beszéltünk előtte az ezzel kapcsolatos dolgokról. Ő ezt úgy élte meg, mintha a testvérét otthagytuk volna, mert beteg volt. Onnantól kezdve nagyon erősen szorongani kezdett, nehogy őt is otthagyjuk valahol. Mindenhova követett minket, állandóan látnia kellett mindkettőnket. Tudom, hogy ezt nem a legjobban kommunikáltuk felé, de most már nem tudunk rajta változtatni.

2, 5 éves koráig gyönyörű szépen beszélt, majd a történtek és egyéb okok miatt a beszéde jelentősen visszafejlődött. Az otthoni gyakorlásnál vettem észre, hogy valami nem stimmel. A logopédus megnyugtatott, nincs baja, de ha az engem megnyugtat, vigyem el hallásvizsgálatra. El is vittem, ahol kiderült, hogy az egyik fülére alig hall. A magas és mély hangokat hallja, a kettő közötti frekvenciát viszont nem.

Hallókészüléket nem javasoltak, inkább azt, hogy az orrmanduláit kellene kivenni. Zsókát azonban az előzmények miatt nem merik altatni, így maradt mégis a készülék. Ezzel pedig teljesen jól hall.

 

Hogy milyen ő most?

Édes cserfes virágszál. Testileg ugyan vékony, de magasságra pont ugyanakkora, mint kortársai. A fejformáján picit látszik, hogy koraszülött, de mivel rengeteg haja van, így már ez sem feltűnő.

 

 

Természetében pedig sokkal érzékenyebb, akaratosabb, de egyben komolyabb is, mint időre született társai.

Az persze nem hagyott nyugodni minket, hogy számos vizsgálat és negatív eredmények mellett miért fordulhatott elő kétszer ugyanaz. Elmentünk Czeizel professzorhoz, aki teljes genetikai vizsgálatot végzett nálunk. Kiderült, hogy genetikailag összeférhetetlenek vagyunk a férjemmel. Így csoda, hogy Zsóka van nekünk!

Már Dóri születése előtt is bekapcsolódtam a KORE (Koraszülöttekért Országos Egyesület) munkájába, de az ő halála után még intenzívebben. Ott érintett szülőkként egymást segítjük minden téren. Azóta elkezdtem a Dévény-módszert tanulni, hogy minél több sérült babának tudjak segíteni, minél több szülőnek adhassak reményt. Mert ahhoz, hogy Zsóka egészséges legyen, a fantasztikus kórházi személyzet, rengeteg szakember magas szintű áldozatos munkája mellett szükség volt erre a csodálatos módszerre. Enélkül nem itt tartanánk! Hiszem, hogy nincs az a rossz, amiből ne születne valami jó.

A mi dolgunk, hogy minden helyzetből és minden gyermekből kihozzuk a lehető legjobbat!

De az azért mindig könnyeket csal a szemembe és elszorul a szívem, amikor egy olyan kisbaba jön hozzám, aki túlélte azt, amit Dóri nem. Na ez a kemény…

Viszont Zsóka cserfes, igazi energiabomba kislány és ugyan teljesen soha nem nyugszunk meg, az életereje mindent felülír. No meg az, hogy már most 6 évesen jobban számol, mint én ☺.

 

 

 

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!