menthai

A férfiak a fejükre estek!

 

A férfiak estek a fejükre vagy éppen a nők? Nem tudhatjuk…olykor az egyik, máskor a másik nem őrül meg egy idő után. Szerencsés esetben mondjuk egyik sem. Maximum változnak…

 

Barátnőimmel 2-3 havonta eljárunk színházba. Mindig sikerül olyan darabot választanunk, ami mindegyikünknek tetszik. Olyan előadásokat néztünk meg eddig együtt, ahol mind a színészek zseniálisat alakítottak, mind a történet elgondolkodtató, szórakoztató, olykor megdöbbentő volt. De minden esetben katarzissal távoztunk.

Legutóbbi előadásunk a Turay Ida Színház A férfiak a fejükre estek! darabja volt. Én nem néztem utána a sztorinak, ráhagyatkoztam a barátnőim választására. Gondoltam, valami jó kis csajos darab. de ez sokkal több volt annál.

 

 

A darab szórólapján a következő rövid összefoglaló áll:

„…három becsapott, kijátszott és megalázott, válófélben lévő feleséget alakítanak. De vajon tűri ezt a három nő? Hagyja? Elviseli ezt a helyzetet? Vagy a sarkukra állnak és visszavágnak? Esetleg megbosszulják?…”

 

De azért a történet korántsem volt ilyen egyszerű. Három különböző életkorú hölgy, akiknek a férje lecserélte őket. Egy fiatalabbra. Ők pedig ezt nem akarják annyiban hagyni. És nem anyagi értelemben. Hanem érzelmileg. Így segítségért folyamodnak egy szakemberhez. Aki sok mindenre rávilágítja őket.

Többek között arra, hogy ők milyenek. Mit hagytak, engedtek meg a kapcsolatukban. Elviselték a megalázást, azt, hogy mellőzik őket, durván bánnak velük, stb. Hogy ők semmire sem jók, buták, hisztisek. És ezt a férjük mind-mind sikeresen elhitette velük. Az önbecsülésük a béka feneke alá került.

 

Na de azért a férfiak sem jártak túl jól ám! Mert leckét kaptak, nem is akármekkorát. Az új választottjuknál a külcsíny jóval nagyobb volt, mint a belbecs. Dekoráció az volt, de semmi más. Fiatalabbak voltak és butácskák. Akinek szintén vagy csendben kellett maradnia, mint az exfeleségnek, vagy éppen csacsogott a mucika, csak azt nem éppen IQ-ból.

 

Mucika (amúgy Juci), az egyik barátnőcske alakítása számomra az egyik legütősebb volt. Tipikus példája annak a nőnek, aki bombanő szeretne lenni, minden értelemben.  Igyekezett rendkívül intelligensnek és tájékozottnak mutatkozni, bemosolyogni magát mindenhova. Rángatta a pasiját mindenfelé, menő helyekre. És persze az állandó szelfizés nem maradhatott el, ahogy az idegen szavakkal való dobálózás sem. Amiknek a jelentését nem hogy nem ismerte, de még helyesen sem tudta kiejteni őket. Csak egy példa, amikor a feszült férfit nyugtatgatta (volna): „Ülj le és refluxáljál drágám!”  

Én is hallottam már olyat, a „vis major” helyzetre, hogy abból  „vész major” lett 🙂 .

Na igen, ilyen az, aki felvesz magára egy álarcot és intelligenseskedik…de attól, hogy valaki az Operabálra jár, még nem lesz a felső tízezer tagja, nem hogy az elité! (Ezt alá tudja támasztani ugyebár alsóneműgyűjtő celebünk esete is… 🙂 )

 

Szóval a három feleség mellett megismerhettük a három férj és a három új nőci karakterét is. A képlet a végére kirajzolódott: már az elején látszódott a házaspároknál, hogy nem lesz jó vége a dolognak. De sodródtak az árral. És nem hogy beszélgettek volna a problémákról, hanem játszmáztak. Aztán valamelyik kilépett. Jelen esetben a férfiak.

 

De a való életben a fordítottja is sokszor igaz. A nő lép ki, keresve egy szebbet-jobbat-gazdagabbat-ígéretesebbet.

Mindegy is, ki teszi meg ezt a lépést, a lényeg ugyanaz. Attól még, hogy kilép, nem lesz jobb. Hogy miért? Mert amíg ő maga nem változik, addig a szituációk, kapcsolatok reprodukálják magukat. Vagyis ugyanaz fog megismétlődni egyszer-kétszer-sokszor. És akkor elhangzik a bizonyos mondat:

„Hogy lehet, hogy én mindig ugyanolyan férfiakkal/nőkkel találkozom?”

A válasz: SEHOGY! Ők a változók, a változatlan pedig Te magad vagy! És amíg ez így van, nem is lesz másképp…

 

Mi a 2. szereposztásban láttuk

 

Szakmai szempontból is nagyon érdekes volt számomra az előadás, sajnos rendkívül sok hasonlóságot véltem felfedezni a szereplők és a klienseim történetei között.

Az egész előadásról nem számolok be maximális részletességgel, nem leszek poéngyilkos. Viszont mindenkinek ajánlom megnézésre a darabot, nőknek-férfiaknak egyaránt, függetlenül attól, hogy úgy gondolja, őt nem érinti ez a kérdés. Sosem tudhatjuk, de mindenesetre sokat lehet belőle tanulni, akár megelőzés céljából.  A szereposztás pedig zseniális, ahogy az egyes karakterek megjelenítése is.

A Turay Ida Színházról pedig eddig magam sem tudtam, hogy egy magánszínház, mely nem puccos helyen, hanem a „nyóckerben” található. Parádés önfenntartó társulat, akik felnőtt- és gyermekdarabokat egyaránt felsorakoztat a repertoárjában. Én biztos, hogy nézőjük leszek még máskor is.

 

És ahogy William Shakespeare mondja:

„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében.”

 

 

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!