Tánc-betegség 1:0

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy táncolok. Boldogan, pörögve-forogva, mosolyogva, szinte szárnyalva tettem meg partneremmel a tánclépéseket, ráadásul egy olyan számra, amit nagyon szeretek. Tánc közben énekeltem is a Felhő fenn az égen című jó kis zenét. Olyannyira életszerű volt az álom, hogy fel is ébredtem az éjszaka közepén és dúdoltam a muzsikát…

Az érzés, amit átéltem álmomban, ugyanaz, mint amikor a teljes és tökéletes boldogságot élem át. Ez lehet egy örömteli pillanattól, találkozástól, ajándéktól, zenétől vagy tánctól egyaránt. Olyan, mint amikor napsütésben, szélcsendben sétálsz a tengerparton, és amikor kedvet kapsz hozzá, elkezdesz szaladni. Megtapasztalod azt a felhőtlen érzést, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy, abban az adott pillanatban.

A tánc gyógyít és örömet okoz, ez kétségtelen. Ha nem azt nézed, ki mit csinál melletted, ki milyen ruhában van, függetlenedni próbálsz a körülményektől, akkor abszolút nyert ügyed van. Felszabadulsz, önbizalmat kapsz, és szárnyakat a mindennapok nehézségeinek megoldásához. Ha teljesen átadod magad a ritmusnak, akkor pedig egyfajta módosult tudatállapotba kerülsz. Boldogsághormonok szabadulnak fel, amiket ha hagysz szabadon áramolni, kiütik a stresszhormonokat a kis kényelmes, eddig megszokott helyükről.

Nem utolsó szempont azt sem, hogy a tánc egyben alakformáló is, növeli az állóképességet, fellazítja és erősíti az izmokat, valamint betegség esetén felgyorsulhatnak a szervezet öngyógyító folyamatai is. Segít a helyes testkép kialakításában, fejleszti a koordinációs képességünket, kreativitásunkat, fantáziánkat.

Jelentős eredményeket érnek el Parkinson- és Alzheimer-kóros betegeknél, szív- és érrendszerei problémákkal küzdőknél tangóterápiával. Ez a mozgásforma nem gyógyítja meg magát a betegséget, de lassítja a szimptómák megjelenését, segít kompenzálni az egyensúly– és a koordinációs problémákban. A tangót emellett a jótékony hatása miatta a megtört szívek gyógyítójaként is emlegetik konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Párterápiában gyógyír a két fél közti bensőséges kapcsolat kialakításában, az érintés, ölelés fontosságának megélésében.

Terápiás célból én is szoktam javasolni a klienseimnek, hogyha nem áll hozzájuk közel mondjuk a boksz, ami meglehetősen jó feszültség-levezető, akkor keressék meg a hozzájuk legközelebb álló zenei stílust és iratkozzanak be táncórákra. Nem kell, hogy profi táncosok legyenek, bár némi ritmusérzék elengedhetetlen azért a sikerhez. A lépéseket és a koreográfiákat idővel azonban el lehet sajátítani úgy, hogy egyáltalán ne is kelljen gondolkozni rajtuk. Na, az az igazi katartikus élmény 🙂

Én személy szerint most már több mint egy éve zumbázok. Mikor már a gyógytornászok egy idő után nem láttak bennem kihívást, és teljesen felépültem egy műtét után, átadtam a terepet a tényleges betegeknek…És ekkor tettem fel a kérdést: ha most már bármilyen mozgásformát végezhetek, akkor mi legyen az? Erre válaszolta a gyógytornászom, hogy gyere velem zumbázni. Akkor még csak halvány sejtésem volt, mi is az. Viszont az első óra után éreztem, hogy én szeretnék ehhez a csapathoz tartozni. Azóta csak indokolt esetben, nyomós okkal hagyok ki órát, közös wellnessezést és baráti csevejt a társasággal.