menthai

Pál Feri atya az egyik olyan ember az életemben, akinek a szavai mindig mintha aktuálisan hozzám szólnának.  Legyen az a vasárnap esti szentmise prédikációja, egy előadása, egy könyve vagy egy internetes bejegyzése, mindet magaménak érzem. Mintha tudná, mi foglalkoztat, milyen kérdésemre keresem a választ. Az egyik ilyen megválaszolandó kérdésemre – mely egy kliensem kapcsán merült fel bennem- így érkezett meg a válasz tőle:

„A segítés gyerekbetegsége, ha kizárólag az egyes embert látjuk, és a személyt önmagában nézzük. Például adva van egy fiatal nő, aki nem lázadt otthon, mindig jó kislány volt, a serdülőkor nehézségeit, annak későbbi hozadékaival nem élte meg. Most harmincvalahány éves, és a személyiségfejlődésének ez az állomása kikerülhetetlenül bekopog, mert nem tudna tovább fejlődni, ha megmaradna a tekintélytisztelet gyermeki fázisában. Ekkor elmegy segítséget kérni, és az avatatlan segítő kiszimatolja, hogy miről van szó. Lázadni kell! Biztatja a nőt, hogy élje meg a személyiségfejlődése kimaradt állomását, mondjon keményen nemet, használja az akaratát! Ez nagyszerű is volna – ha közben éppenséggel nem egy feleségről, anyáról lenne szó.

Mert így lehetséges, hogy ezt az elmulasztott lépését most valóban két kapura bepótolja, csak rámegy a kapcsolata, családja. Tehát nem a problémán kell segíteni, hanem az emberen, ő pedig kapcsolatokban él. Azt is mérlegelnünk kellene, hogy milyen módon és mértékben érdemes a hiányokkal, sebekkel, beteljesületlen késztetésekkel foglalkozni – mert ha rosszul kalkulálunk, akkor végül kis nyereség és nagy veszteség lesz a mérleg. Tehát soha nem csak az egyes embert és az ő személyiségfejlődését kellene nézni, hanem a kapcsolatrendszert, az összefüggéseket, amelyekben él. A kérdés tehát úgy szól, hogyan élhetné meg az elmaradt szakaszt úgy, hogy azzal ne tegye tönkre a kapcsolatait.”

Valóban…a lázadó tinédzserkort nem lehet visszahozni. Elmaradt dolgokat lehet pótolni, csak az a nem mindegy, hogy milyen eszközökkel visszük ezt véghez. Ezért kell segítőként ismernem a kliensem életét, körülményeit ahhoz, hogy a kapcsolatunkból nyereség származzon. Sok esetben be is kell vonni a környezetet, a családot, közvetett, vagy közvetlen módon. Ily módon érhető el az a változás, amire ezt mondhatják: „Megváltozott. Milyen jól néz ki! Mi történt vele? 🙂 ” És emiatt nem kellett felborítania az egész életét, elválnia, vagy megszakítania a kapcsolatot szeretteivel. Sőt. Annyi a titok, hogy nem túlélni, hanem megélni akarja az életét, megvizsgálva, melyek azok az elmaradt dolgok, melyeket úgy tud integrálni az életébe, hogy minőségi változást hozzanak. Ehhez néha kell valaki, aki felkapcsolja a lámpát és rávilágít az útra…

(fotók: Pinterest)

A kőfaragó történetét osztom most meg Veletek, mert meglehetősen aktuális és elgondolkodtató a mondanivalója.

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével.

Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. “Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene ilyen szegény kőfaragó módján tengetnie az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt.

Egyszerre csak egy pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, benne egy magas rangú hivatalnok terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt. “Milyen hatalmas ez a hivatalnok” – gondolta. “Bárcsak magas rangú hivatalnok lehetnék!” Ezután magas rangú hivatalnokká változott. Mindenhová dúsan hímzett hintón cipelték és a nép gyűlölte és reszketett tőle, az emberek földig hajoltak előtte, amerre csak járt.

A nyári nap forrón tűzött és a hivatalnok iszonyú kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a hivatalnok létezéséről. “Milyen hatalmas a Nap” – gondolta. “Bárcsak Nap lehetnék!” Ezután Nappá változott, mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá.

Ám egyszer csak nagy fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a nap és a föld közé, így a nap sokat vesztett az erejéből. “Milyen hatalmas ez a viharfelhő” – gondolta. “Bárcsak viharfelhő lehetnék!” Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat mindenki kétségbeesésére.

Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja. “Milyen hatalmas a szél!” – gondolta. “Bárcsak szél lehetnék!” Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a házak tetejéről, tövestől csavarta ki a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak elsüvített. Hanem egyszer csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan is igyekezett elfújni, csak állt rendületlenül. Egy hatalmas szikla volt az. “Milyen hatalmas ez a szikla” – gondolta. “Bárcsak szikla lehetnék!” Ezután kősziklává változott, hatalmasabb volt mindenkinél a világon.

Ahogyan ott állt egyszer csak kopácsolást hall, egy kalapács hangját és érezte, hogy farigcsálják az oldalát. “Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? – kérdi. Letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót…

Nekünk,embereknek sokszor túl kicsi a hitünk! Ha valami rossz ér minket, akkor olyan könnyen feladunk, vagy eldobunk magunktól mindent! Elkeseredünk és nem bírunk tovább menni az úton. Vajon mi az oka annak, hogy egy-egy csalódás miatt megrekedünk?

Nem tudjuk elfogadni a dolgokat,amik megtörténnek, mivel mást akarunk, de milyen érdekes, hogy abba soha nem gondolunk bele, hogy talán az nem is lenne olyan jó számunkra… Vágyunk a másik életére, közben pedig nem tudhatjuk, ő milyen problémákkal küzd…Ha tudnánk, lehetséges, hogy nem is akarnánk cserélni vele. A pillanat öröme közben pedig elveszik…Ne hagyjuk…

(fotók: Pinterest)

Kétségtelen, hogy beköszöntött a nyár, a tavasziasan szeszélyes idő ellenére is. De nem csak az időjárás szeszélyes, hanem ezzel együtt gyakran a hangulatod is jobban hullámozhat. Körülbelül pont mostanra fáradhattál el: a munkahelyed taposómalmában, a gyerekekkel a tanév végére, a mindennapi monoton hajtásban. Már attól ingerült lehetsz, hogy ha egy kollégád, vagy netán a főnököd hozzád szól. Nem mindig tudsz örömmel tanulni a gyerekekkel, mert hulla fáradt lehetsz…az esti meséről már ne is beszéljünk…Tornyosulhatnak a feladatok, az energiád meg fogyhat. Olyan jó lenne lazítani egyet…

Hamarosan itt a nyári szünet, jön a jól megérdemelt pihenés. Azonban gyakori jelenség, hogy amint kiveszed a szabadságodat, rejtélyes módon ágynak dőlsz, vagy egész egyszerűen csak végigalszod a nyaralást. Ráadásul, ha olyan helyre mentek nyaralni a családdal, ahol önellátás van, akkor főleg nem különbözik sokban az egész a mindennapoktól. Megcsinálod, mert kell. Mert a gyerekek várják, és a párod is panaszkodik, hogy gyakran hivatkozol fáradtságra… (hozzáteszem, jogosan) Ugyan minden évben elhatározod, hogy a következőben máshogy lesz, most mégis azt érzed, hogy sanszos az ismétlődés.

Vagy nincs kedved a barátnőid unszolására elmenni egy újonnan nyílt helyre, mert úgy érezheted, most vagy a leglepukkantabb állapotban, hogyan tudnál így akár ismerkedni? Pedig olyan sok kerthelyiség és jó program van a városban. Irigykedve nézed a boldog párokat, baráti társaságokat, de amikor eljön a hétvége, leginkább kinyúlt macinaciban nézed a tévét, és várod, hogy becsöngessen a herceg. Csak szólok, hogy nem fog…

„Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik. Éppen ezért nincs reménytelen helyzet, mert egy kis lépés is hatalmas változást eredményezhet.” – mondja az általam nagyra becsült Bagdy Emőke professzor asszony.

Ha vágysz arra, hogy idén –és innentől kezdve- máshogy legyen, akkor tudok még plusz 5 jó okot arra, hogy mihamarabb bejelentkezz hozzám:

1. Jobban szeretnéd érezni magad a bőrödben

2. A túlélés helyett inkább megélnéd a pillanat varázsát

3. Ha nem tudsz izgalommal és lelkesedéssel tekinteni a jövődre

4. A nyarat stressz-mentesen szeretnéd eltölteni

5. Az első konzultáció mellé júniusban egy alkalmat ingyen kapsz!

Be tudsz jelentkezni itt: menthai.tb@gmail.com vagy itt: +36 20 515 81 12