Judit levele Hozzátok

Judittól a napokban kaptam ezt a levelet. Megkért hogy továbbítsam Nektek gondolatait. Mindenféle kommentár és változtatás nélkül olvashatjátok. Fogadjátok szeretettel! (a történet előzményét a 2014. 05. 08-ai bejegyzésben olvashatjátok)

bolygó.jpg

Milyen hülye kis bolygó…

„…milyen hülye kis bolygó ez! Az egész világot uralni tudnám ezekkel az emlős izékkel…” Lara Flynn-Boyle a Men in Black 2 című filmben, Serleena szerepében.

Mindig is ambivalens érzéseim voltak a melleimmel kapcsolatban. Korán érő típusként, fiatal nő koromban egyes megjegyzések és füttyök kifejezetten zavartak, míg mások jóleső, bizsergető érzésként kavarogtak bennem. Egyszerre voltam büszke és egyszerre éreztem szégyent – ezt valószínűleg a bennem élő kettősség okozza. Él bennem a felvilágosult, szabad, lázadó nő és a katolikus kislány. Tinédzserként melleimet jó kihangsúlyozó pólókat hordtam, de keresztbe fontam karjaimat előttük. Push-up melltartót vettem fel és bő inget választottam hozzá.

Melleim táplálták három gyermekemet összesen több, mint hat éven át, és amikor két- két és fél éves korukban elválasztottam őket kicsit szomorú voltam, ugyanakkor meg is könnyebbültem. Az anyaság és az idő visszafordíthatatlanul megváltoztatta a melleimet; először gömbölyű és feszes volt, majd egyre inkább megereszkedett – úgy tűnik a mellbimbóim is közelebb vannak a lábujjaimhoz, mint valaha… 🙂 Ennek ellenére, most múlik a kettősség, csak mostanában kezdtem el kényelmesen érezni magam a bőrömben és kezdtem megszeretni a női testet a tükörben…ez most meg fog változni. Radikálisan!

Általában megpróbáltam nagyon lazának tűnni, amikor arról volt szó, hogy levágják a bal mellem. Kezdetben ez nem is tűnt nehéznek, hiszen a kezelésem eleje óta tudom, hogy mastectomiám lesz a kemoterápiák után. Úgy éreztem, teljesen rendben vagyok – kapják csak le, nem bánom; végül is az életemet mentik meg. Kinek van rá szüksége? Van férjem, már nem is szoptatok, úgyis csak leettem és legalább nem kapja majd be a biciklilánc…bla-bla-bla… 🙂 Azok, akik közelebbről ismernek engem tudják, én jórészt így dolgozom fel a problémákat. Viccet csinálok belőle – néha elég beteges poénokat, fanyar, cinikus humorral; és hajlamos vagyok néha túlzásokba is esni.

Szóval törekedtem a lehető leglezserebben kezelni a dolgot; de mélyebben odabent egyáltalán nem voltam sem laza, sem lezser. Egészen az első sebészeti konzultációig – aznap készítette velem Bori a riportot – nem kerestem rá egymellű nők képeire az interneten https://www.facebook.com/underthereddress?fref=ts ……csak akkor jöttem rá, hogy mindez sokkal nehezebb lesz, mint gondoltam.. Mély levegő…Beszélgetni szerettem volna …valakivel…bárkivel…de tabu a téma. Sokan végighallgatták az éppen aktuális állapotomat, de a mellem levágásáról senki nem volt hajlandó beszélni. Hozzá kell tennem én is csak nehezen mertem bevallani még saját magamnak is, hogy nekem ez igenis fontos. Fontos, milyen lehet cici nélkül élni ebben a cicimániás világban!

Most először meg kellett küzdenem a félelem és a bizonytalanság érzésével. Hogyan lehetek ezután is csinos és szexi nő? Milyen hamar épülök fel? Milyen ruhákat fogok tudni hordani? Milyen lesz a házaséletünk a férjemmel? Nem fognak-e a gyermekeim megijedni és undorodni tőlem? Nem fog-e mindenki megbámulni az utcán, mint egy torzszülöttet? Izgatott voltam és aggódtam. Úgy éreztem, most nem tudok a farkasokkal táncolni.

A gyermekeim mindannyian a saját koruknak megfelelő mennyiségű és szintű információt kaptak. A 12 éves lányomnak, akit borzasztóan nyomasztott a félelem, hogy elveszít; meséltem neki az amazonokról, harcos nőkről, akik a legenda szerint levágták a mellüket, hogy a csatában még sikeresebbek legyenek… Kicsit profán hasonlattal élve, elmondtam én is ilyen amazon vagyok és az én harcom a rák legyőzéséről szól…

A műtét napját május 13-ára jegyezték elő. Összecsomagoltam, próbáltam testileg és lelkileg felkészülni. Újra voltam PET/CT vizsgálaton; a műtét menete ennek az eredményétől függött. Vártam a leleteket, hogy végre túl lehessek a számomra legkeményebb részén az egész tortúrának. Vártam, hogy megküzdhessek a démonjaimmal és legyőzzem őket. Harcos vagyok nem hagyhattam magam összetörni…A vizsgálat eredménye pedig nem érkezett meg…Hétfőn a műtét előtti napon felhívtam a sebészt, mi a teendő. Azt a választ kaptam, addig nem műt meg, amíg nincs a PET/CT lelet a kezében; a műtétet elhalasztották…kibírtam nevetés nélkül. Ekkor egész éjszaka nem aludtam…vegyes érzelmek kavarogtak bennem…Izgultam, vajon miért nincs eredmény, hiszen 3 munkanapot ígértek és azóta már 8 is eltelt…Aggódtam és kétségek gyötörtek!

Másnap megérkezett a boríték, amit vártam…remegett a kezem, ahogy a borítékot nyitottam. Háromszor is elolvastam…nem hittem a szememnek. Kértem a férjem, értelmezze ő is az ott leírt szavakat. Az orvosi latin nem az erősségem, de a GOOGLE jó barátom – a leletben az állt, nincsen rákos daganat a mellemben! A neoadjuváns kemoterápia annyira hatékony volt, hogy kinyírt mindent! Az összes szőrzetem (tényleg az összes; legalább nem kellett kozmetikusra költenem), az állóképességem, az immunrendszerem, az étvágyam, de a legfontosabb, hogy a rákot is. Bebizonyosodott, hogy van valami, amiben én is tehetséges vagyok – AZ ÉN TEHETSÉGEM, HOGY JÓL BÍROM A KEMÓT!

Utóirat:

Május 20-án végül megműtöttek. Eltávolították a teljes bal mellem és vele együtt az őrszem nyirokcsomót a hónaljamból. Később a szövettani vizsgálat is megerősítette a PET/CT vizsgálat eredményét: nem maradt rákos sejt a testemben.

…ami a legfontosabb kérdés volt, az is megoldódott! 🙂 A kivételesen jó vizsgálati eredmény megengedte, hogy a csonkolásos műtéttel egyszerre a helyreállítást is elvégezzék! A bal oldalon is van mellem! Nem egyforma a „jobbikkal”, (a férjem elégedett a sebész munkájával, mert teltebb keblem lett) de majd egy korrekciós műtét során szimmetrizálják a másikkal – ha akarom…megsúgom, ha hanyatt fekszem, akkor hetykén áll! 🙂

Ezúton szeretném mélységes hálámat kifejezni az orvosaimnak és a nővéreknek szakértelmükért és odaadó gondoskodásukért. Köszönöm a fantasztikus családomnak, akik mindig mellettem álltak és szívből jövő szeretetükkel támogattak nap, mint nap. Továbbá köszönettel tartozom az összes lenyűgöző barátomnak, ismerősömnek és szomszédomnak, akik biztatása, segítsége nélkülözhetetlen volt nekem és a családomnak is.