menthai

 A közelgő előadásomra készülve böngésztem az interneten a témában. És mivel nincsenek véletlenek, az alábbi történetre bukkantam. Megerősítette bennem azokat a gondolatokat és érzéseket, melyeket a témával kapcsolatban fontosnak tartok megosztani. (És nem mellesleg nagyon jót nevettem rajta 🙂 )

  Fiú: – Ma nagy esemény történt az életemben. Megtetszett egy lány, szinte le sem tudtam venni róla a szemem. Érdekes, már 4. hete ugyanabba az iskolába járunk, de eddig fel sem tűnt.

    Lány: – Ma észrevettem hogy egy fiú egyfolytában engem bámul. Csak tudnám mi a baja.

    Fiú: – Gyönyörű barna szeme és szőke haja van. Mindig is ez volt az ideálom.

    Lány: – Ronda vizenyős a tekintete, kefe a haja és ráadásul szemüveges. Mindig az ilyeneket utáltam a legjobban.

    Fiú: – Ma megtudtam a nevét. Kleopátra. A kedvenc női nevem. Hogy Ő is megtudja az enyémet, odahívtam a tesómat és azt mondtam neki, hogy kiabálja a nevemet, és én majd akkor odamegyek hozzá. Ez a lökött tesóm nem csupán azt kiabálta, hogy Józsi, hanem azt, hogy Jóska tojóska! Jól el is kalapáltam érte.

    Lány: – Józsinak hívják. Ki nem állhatom a Józsikat. Ráadásul durva és veri a kisebbeket.

    Fiú: – Ma megpróbáltam közelebbről is megismerkedni vele. A Kovácsot megkértem, hogy “véletlenül” lökjön majd neki, amikor arra szaladunk. Meg is tette háromszor is, de hiába. Nem állt szoba velem, pedig mekkorákat estem!

    Lány: – Az a vadállat ma háromszor is nekem jött. Tiszta kék-zöld vagyok. De legalább ő is elesett. Eltörött a szemüvege és lehorzsolta a fel arcát. Most még rondább!

    Fiú: – Ma levelet írtam neki. Beletettem egy tábla csokiba és elküldtem neki a tesómmal, de úgy, hogy a tesóm ne is sejtse a levelet.

    Lány: – Ma küldött nekem egy tábla csokit. Olyan esdeklően nézett rám, hogy nem volt szívem visszaküldeni. A csoki papírját odaadtam a tesójának mert azt mondta, hogy ő azt gyűjti.

    Fiú: – Az a lökött tesóm megtalálta a levelet. Tegnap rajtam röhögött az egész osztály. Ezért meg számolok vele. Egyébként ma fölhívtam telefonon. Háromszor. És csak annyit szóltam bele, hogy: SZERETLEK!

    Lány: – Mikor tegnap este megjöttünk anyuékkal a színházból, a nagyi teljesen föl volt dobva. Azt mondta, hogy a volt udvarlója háromszor is felhívta őt és csak annyit szolt bele, hogy szereti. Mikor Anyu megkérdezte, hogy honnan tudja, hogy ő volt az, azt válaszolta, hogy megismerte a hangját. Hogy mik vannak?

    Fiú: – Ma hazakísértem. Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de meg sem tudtam mukkanni. Azt hittem Ő majd mond valamit, de rám se nézett. A fene se érti a lányokat.

    Lány: – Ma hazakísért. Egész úton hallgatott mint egy sült hal. Micsoda bunkó!

    Fiú: – Feladtam! Már három napja feléje se nézek. Nem érdekelnek a nők. Nincs nő nincs gond!

    Lány: – Már három napja felém se néz a Józsi. Hűtlen kutya!? Nem kellene véletlenül nekiszaladnom????

***

Néha ilyen apróságokon csúszik csak el egy kapcsolat… A kommunikáció elengedhetetlenül fontos. És az sem mindegy ugye, mit értünk a másik jelzései alatt 🙂

(fotók: Pinterest)

„Éééés…pasid van?”

„Nincs.”

„Pedig az a múltkori srác úgy illett Hozzád. Mi történt?”

„Nem ő AZ. Nem ő az Igazi.”

„Miért, szerinted van olyan, hogy Igazi? Szerintem Te válogatós vagy…Ha ennyire válogatsz, egyedül fogsz maradni…”

Itt jön el az a pont, amikor a válaszok nagyjából elfogynak…

Gondolom Te is hallottad már életedben ezeket a kérdéseket, melyeket a pusztán aggódó és szimplán jót akaró barátok és családtagok tesznek fel. Rögtön, első lépésként, amikor találkoztok, majdnem hogy köszönés helyett. Mintha az lenne a legfontosabb jellemző rólad, hogy van-e pasid… (Az érthető, amikor a 8 éves, második osztályos tanítványaim az életkorom megtudakolása után ezt kérdezték tőlem. De még ők is „csak” másodikként teszik fel ezt a kardinális kérdést. Pedig kíváncsi gyerekek.)

Azonban ha nemmel válaszolsz a kérdésre, máris megváltozik a beszélgetés. Könnyen érzed magad csapdában, kisebb rendűnek, mint a kérdező. Olyan lesajnáló… „Szegénynek még pasija sincs…” Kezded összehúzni magad, a lehető legkisebbre, és azt érzed, hogy „Istenem, csak legyen vége ennek a beszélgetésnek. Váltsunk már témát!”  Ehelyett jönnek a következő mondatok standard módon: „Pedig olyan csinos és okos vagy! Nem is értem a mai pasikat…” Ezek a mondatok, amiket Te is tudsz, illetve Te sem értesz. Válaszolni azonban ezekre sem lehet nagyon mit. Mosolyogsz. Kényszeredetten. Kellemetlen a szituáció és szabadulnál.  Szerencsés esetben odajön valaki, aki miatt lehet témát váltani. Vagy legalábbis az ő magánéletéről beszélni.

(Itt merül fel bennem az, hogy ezeket a kérdéseket a fiúknak/férfiaknak is fel szokták-e vajon tenni a lányokkal kapcsolatban…? 🙂 )

De miért is kellene magad rosszul érezni, ha éppen nincs melletted „pasi”? Merthogy nem férfiról beszélnek, hanem pasiról. Aki gyakorlatilag mindegy, hogy milyen, de el tudnád mondani, hogy van.  Az igazság sokszor azonban ez:

„Nincs most kapcsolatom. Mert nem tudok csak azért együtt lenni valakivel, hogy legyen. Azért, hogy el tudjam mondani (akár Nektek…-ezt ugye hangosan nem mondjuk ki 🙂 ), hogy van.”
Ezeket a mondatokat nem könnyű kiejteni. Főleg úgy, hogy még Te vagy az, aki nem akarod megbántani azokat, akik felteszik neked ezeket a béna kérdéseket és hoznak velük kellemetlen szituációba.

Szégyenbélyeg az tán, hogy valaki egyedülálló? Erre én azt szoktam mondani a klienseimnek, hogy: „Igen, egyedülálló vagy. Különleges. Mert nincs még egy belőled. 🙂 ”

Nyilván fontos azért azzal is tisztában lenni, hogy akarsz-e egyáltalán kapcsolatot…? Mert ha igen, akkor az egyedülállóság csak egy átmeneti állapot, mert szeretnél, de nem minden áron és nem akárkivel. És ezt büszkén fel is vállalhatod. Ne TE érezd magad kellemetlenül!

Ne felejtsd el: egyedülállóan értékes, különleges és egyedi vagy! Húzd ki magad, mosolyogj, és hidd el, ha nyitott szemmel és szívvel jársz ezek tudatában, akkor már nem sokáig fognak ilyen kérdésekkel zaklatni, mert nem lesz rá szükség 🙂

Hamarosan ebben a témában tartok ingyenes előadást, kövesd az időpontért a Menthai bejegyzéseit a facebookon!