„Éééés…pasid van?”
„Nincs.”
„Pedig az a múltkori srác úgy illett Hozzád. Mi történt?”
„Nem ő AZ. Nem ő az Igazi.”
„Miért, szerinted van olyan, hogy Igazi? Szerintem Te válogatós vagy…Ha ennyire válogatsz, egyedül fogsz maradni…”
Itt jön el az a pont, amikor a válaszok nagyjából elfogynak…
Gondolom Te is hallottad már életedben ezeket a kérdéseket, melyeket a pusztán aggódó és szimplán jót akaró barátok és családtagok tesznek fel. Rögtön, első lépésként, amikor találkoztok, majdnem hogy köszönés helyett. Mintha az lenne a legfontosabb jellemző rólad, hogy van-e pasid… (Az érthető, amikor a 8 éves, második osztályos tanítványaim az életkorom megtudakolása után ezt kérdezték tőlem. De még ők is „csak” másodikként teszik fel ezt a kardinális kérdést. Pedig kíváncsi gyerekek.)
Azonban ha nemmel válaszolsz a kérdésre, máris megváltozik a beszélgetés. Könnyen érzed magad csapdában, kisebb rendűnek, mint a kérdező. Olyan lesajnáló… „Szegénynek még pasija sincs…” Kezded összehúzni magad, a lehető legkisebbre, és azt érzed, hogy „Istenem, csak legyen vége ennek a beszélgetésnek. Váltsunk már témát!” Ehelyett jönnek a következő mondatok standard módon: „Pedig olyan csinos és okos vagy! Nem is értem a mai pasikat…” Ezek a mondatok, amiket Te is tudsz, illetve Te sem értesz. Válaszolni azonban ezekre sem lehet nagyon mit. Mosolyogsz. Kényszeredetten. Kellemetlen a szituáció és szabadulnál. Szerencsés esetben odajön valaki, aki miatt lehet témát váltani. Vagy legalábbis az ő magánéletéről beszélni.
(Itt merül fel bennem az, hogy ezeket a kérdéseket a fiúknak/férfiaknak is fel szokták-e vajon tenni a lányokkal kapcsolatban…? 🙂 )
De miért is kellene magad rosszul érezni, ha éppen nincs melletted „pasi”? Merthogy nem férfiról beszélnek, hanem pasiról. Aki gyakorlatilag mindegy, hogy milyen, de el tudnád mondani, hogy van. Az igazság sokszor azonban ez:
„Nincs most kapcsolatom. Mert nem tudok csak azért együtt lenni valakivel, hogy legyen. Azért, hogy el tudjam mondani (akár Nektek…-ezt ugye hangosan nem mondjuk ki 🙂 ), hogy van.”
Ezeket a mondatokat nem könnyű kiejteni. Főleg úgy, hogy még Te vagy az, aki nem akarod megbántani azokat, akik felteszik neked ezeket a béna kérdéseket és hoznak velük kellemetlen szituációba.
Szégyenbélyeg az tán, hogy valaki egyedülálló? Erre én azt szoktam mondani a klienseimnek, hogy: „Igen, egyedülálló vagy. Különleges. Mert nincs még egy belőled. 🙂 ”
Nyilván fontos azért azzal is tisztában lenni, hogy akarsz-e egyáltalán kapcsolatot…? Mert ha igen, akkor az egyedülállóság csak egy átmeneti állapot, mert szeretnél, de nem minden áron és nem akárkivel. És ezt büszkén fel is vállalhatod. Ne TE érezd magad kellemetlenül!
Ne felejtsd el: egyedülállóan értékes, különleges és egyedi vagy! Húzd ki magad, mosolyogj, és hidd el, ha nyitott szemmel és szívvel jársz ezek tudatában, akkor már nem sokáig fognak ilyen kérdésekkel zaklatni, mert nem lesz rá szükség 🙂
Hamarosan ebben a témában tartok ingyenes előadást, kövesd az időpontért a Menthai bejegyzéseit a facebookon!
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu