A közelgő előadásomra készülve böngésztem az interneten a témában. És mivel nincsenek véletlenek, az alábbi történetre bukkantam. Megerősítette bennem azokat a gondolatokat és érzéseket, melyeket a témával kapcsolatban fontosnak tartok megosztani. (És nem mellesleg nagyon jót nevettem rajta 🙂 )
Fiú: – Ma nagy esemény történt az életemben. Megtetszett egy lány, szinte le sem tudtam venni róla a szemem. Érdekes, már 4. hete ugyanabba az iskolába járunk, de eddig fel sem tűnt.
Lány: – Ma észrevettem hogy egy fiú egyfolytában engem bámul. Csak tudnám mi a baja.
Fiú: – Gyönyörű barna szeme és szőke haja van. Mindig is ez volt az ideálom.
Lány: – Ronda vizenyős a tekintete, kefe a haja és ráadásul szemüveges. Mindig az ilyeneket utáltam a legjobban.
Fiú: – Ma megtudtam a nevét. Kleopátra. A kedvenc női nevem. Hogy Ő is megtudja az enyémet, odahívtam a tesómat és azt mondtam neki, hogy kiabálja a nevemet, és én majd akkor odamegyek hozzá. Ez a lökött tesóm nem csupán azt kiabálta, hogy Józsi, hanem azt, hogy Jóska tojóska! Jól el is kalapáltam érte.
Lány: – Józsinak hívják. Ki nem állhatom a Józsikat. Ráadásul durva és veri a kisebbeket.
Fiú: – Ma megpróbáltam közelebbről is megismerkedni vele. A Kovácsot megkértem, hogy “véletlenül” lökjön majd neki, amikor arra szaladunk. Meg is tette háromszor is, de hiába. Nem állt szoba velem, pedig mekkorákat estem!
Lány: – Az a vadállat ma háromszor is nekem jött. Tiszta kék-zöld vagyok. De legalább ő is elesett. Eltörött a szemüvege és lehorzsolta a fel arcát. Most még rondább!
Fiú: – Ma levelet írtam neki. Beletettem egy tábla csokiba és elküldtem neki a tesómmal, de úgy, hogy a tesóm ne is sejtse a levelet.
Lány: – Ma küldött nekem egy tábla csokit. Olyan esdeklően nézett rám, hogy nem volt szívem visszaküldeni. A csoki papírját odaadtam a tesójának mert azt mondta, hogy ő azt gyűjti.
Fiú: – Az a lökött tesóm megtalálta a levelet. Tegnap rajtam röhögött az egész osztály. Ezért meg számolok vele. Egyébként ma fölhívtam telefonon. Háromszor. És csak annyit szóltam bele, hogy: SZERETLEK!
Lány: – Mikor tegnap este megjöttünk anyuékkal a színházból, a nagyi teljesen föl volt dobva. Azt mondta, hogy a volt udvarlója háromszor is felhívta őt és csak annyit szolt bele, hogy szereti. Mikor Anyu megkérdezte, hogy honnan tudja, hogy ő volt az, azt válaszolta, hogy megismerte a hangját. Hogy mik vannak?
Fiú: – Ma hazakísértem. Annyi mindent szerettem volna mondani neki, de meg sem tudtam mukkanni. Azt hittem Ő majd mond valamit, de rám se nézett. A fene se érti a lányokat.
Lány: – Ma hazakísért. Egész úton hallgatott mint egy sült hal. Micsoda bunkó!
Fiú: – Feladtam! Már három napja feléje se nézek. Nem érdekelnek a nők. Nincs nő nincs gond!
Lány: – Már három napja felém se néz a Józsi. Hűtlen kutya!? Nem kellene véletlenül nekiszaladnom????
***
Néha ilyen apróságokon csúszik csak el egy kapcsolat… A kommunikáció elengedhetetlenül fontos. És az sem mindegy ugye, mit értünk a másik jelzései alatt 🙂
(fotók: Pinterest)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: