Fesztiváloztam életemben már jó párszor. Már tizenévesen a Szigeten csápoltunk, ráadásul VIP-jeggyel évekig, így amire kinőtte magát, addigra én már meg is untam. De a „kellegyhétegyüttlét” igény megmaradt. Jó-jó, viszont már nem vágyom a földönfetrengős punkok látványára. Így örültem meg az Everness-nek, ami egészen más , mint a többi. Miért is? Így írnak a szervezők róla:
„Három évvel ezelőtt megálmodtunk egy fesztivált, ahol a mozgás, az előadások, a beszélgetések, az önmeghaladás, az emberi kapcsolatok, az egészséges életvitel áll a középpontban és a zenei paletta is ezzel a szemlélettel van összhangban. Ahol Te és mindenki más – legyen szó akár híres zenészről, művészről, szellemi vezetőről – találkozhattok és kapcsolódhattok egymással. Ahol felszabadultan önmagad lehetsz és ahonnan harmóniában, kipihenten, tettre készen mész haza, hiszen felfedeztél néhány utat a világban, amelyben élni szeretnél.
Mára az Everness márka és közösség névhez olyan fogalmak társulnak, mint tudatosság, szabadság, jelenlét, kikapcsolódás, nyugalom, közösség, szeretet, fejlődés, béke, együttlét, fenntarthatóság.” (forrás: everness.hu)
És tényleg így van. Szerda este, amikor megérkeztünk Balatonakarattyára, elfoglaltuk a szállásunkat és becsekkoltunk a fesztiválra, már éreztem, hogy itt valódi kikapcsolódás lesz. Elhatároztam, hogy nem fogok most sem tervezni, áramlok a 4 nap alatt. A programfüzet olyan hihetetlen gazdag kínálatot adott minden napra, hogy könnyen el lehetett veszni a jobbnál jobb lehetőségek között. Viszont biztosan tudtam, hogy nem szeretnék űzött vad módjára egyikről a másikra rohanni. Pár fix előadáson kívül, amit kinéztem előre, azt mondtam magamnak, hogy ahova éppen vezet a lábam és azt érzem, itt meg szeretnék állni, bekapcsolódni, úgy fogok tenni 🙂
Minden napot egy másféle egészséges, ronda de finom zöldség-gyümölcs turmixszal indítottunk egy nyugágyban, jól megalapozva a további történéseket.
Az újdonság varázsával hatott rám jó pár dolog. Ezek közül osztok most meg néhányat Veletek, a teljesség igénye nélkül (mert az lehetetlen lenne):
Az első utam kedvenc terapeutám workshopjára vezetett, ahol belső gyermekemmel való kapcsolatomat erősítettem, majd Soma Mamagésa szavai gondolkodtattak el. Közben egy rapidmasszázzsal felfrissítettem magam, de választhattam volna Mauri vagy Lomi-lomi típusút is, bár oda várólista volt sajna 🙁
Aztán végre élőben is megnézhettem a joósistván-jelenséget, hallhattam enyhén szólva megosztó téziseit a férfiakról és a nőkről és a szexről. Majd egy nappal később a koronát erre a sztorira Kriston Andrea tette, amikor is az említett férfiú írásaival példálózva a nagyszínpadon, egyszer csak megjelent az említett alfahím és igyekezett magyarázni a bizonyítványát. Ingyenreklámnak mindenesetre jó volt neki, az tuti…De Andrea személyisége győzött nálam, a szememben még nagyobbra nőtt, az egyszer szent 🙂
A mozgás öröme sem maradt el ezekben a napokban. Az új élményeim közé sorolható a NIA-zás ( nia= az életöröm tánca) , életemben először a Balaton partján. De capoeiráztam is egy profi brazil csoporttal, akikkel fergeteges hangulatban énekeltünk, mozogtunk, doboltunk önfeledten, tök ismeretlen társakkal.
Rengeteg baráttal, ismerőssel találkoztam, akikkel már régen nem, de szereztem sok új barátot is. Mindenki nagy öleléssel köszöntötte egymást, amikor találkoztak, sőt volt egy srác, aki „FREE HUG” feliratos táblával ölelt a parton mindenkit, aki vevő volt rá. Sokféle embert láthattam, több Jack Sparrow kapitány jött velem szembe, de a kisbabás családok, krisnások, mindenféle táltosok és gyógyítók is szeretetben elfértek egymás mellett. Senki sem sietett sehova és mindenki mosolygott (és nem attól, hogy be volt szívva…) 🙂
Jókat ettem-ittam, ráadásul mindenhol minőségit mindenből és nem horror áron. Nem volt sehol gagyi, de részegen fetrengő fesztiválozók sem. Tény, hogy a világ pénzét el tudtam volna költeni a sok egészséges, minőségi dologra. Ugyan nekem úgy tűnik, ez volt a nyaralásom idén, mégis sikerült limitet szabnom az amúgy veszélyes fesztiválkártyás költekezésben.
Megpihentem az egyes programok közt a parton lábat lógatva, tátott szájjal bámulva a varázslatos akro-jógásokat,
a kubai salsásokat és brazil szambázó csapatot vagy az éppen spontán módon jammelő örömzenészeket.
Odafigyeltek a környezetvédelemre, nem volt szemét sehol. A mosdók karbantartása ugyan nagy feladat lehetett és nem is sikerült mindig, de választhattam alomszéket is, ami olyan komposztálós „bio-budi” (egyébként sokkal higiénikusabbnak is mutatkozott…)
Volt sok játszótér, felnőtteknek-gyerekeknek egyaránt, ebben a tekintetben is felhőtlenül lehetett szórakozni.
Este különféle koncertekkel koronázhattuk meg a napot, a jógásabb-mantrásabbtól elkezdve a rockos péterfyboris stílusig bezárólag. De az állam leesett és libabőröztem Sipi barátunk Shantee sátránál egy Jázmin nevű lány koncertjétől, akinek a hangja elkápráztat szerintem boldog-boldogtalant egyaránt. Aki nem mellesleg a nagyszínpadon is fellépett két nappal előtte, ide pedig „csak úgy jött” zenélni.
Választhattam minden nap, hogy a „Csodálatos vagyok” vagy az „Átlagos vagyok” kapun sétálok át, ugye kitaláljátok, melyiken mentem 🙂
Azonban mindenhonnan ugyanaz az üzenet jött: az én életem az én életem…én határozom meg a választásaimmal, hogy boldogan vagy sem. És hogy minden bennem van, és örüljek neki. Annak, hogy élek és annak is, hogy nő vagyok 🙂 És jupppiiiijjjéééééé, én örülök 🙂
Jövőre is tuti, hogy ott leszek a fesztiválon, mert nekem bejött 🙂 Most jó pár napig bizonyosan magasabban röpködök, mint amúgy egyébként is szoktam 😉
Ha szeretnél lélekbonbonokat kapni, kövess a facebook-on is: https://www.facebook.com/menthai.hu
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: