Kalandok kellenek. Meg szerelmek is. De hogyan viszonyulunk a másik nemhez? Hogyan volt ez korábban és hogyan van most? Változott-e bármi is az idők folyamán?
Egészen a görög mitológiáig mentem vissza nyomozásomban. Összevetettem a görög istenek és istennők szerelmi kapcsolatait, viszonyulásait a mai mintákkal. Igen érdekes az eredmény 🙂
Nézzük először a női mintákat:
Aphrodité:
A szépség, szerelem és szexualitás istennője. Ő ébreszti fel a szerelmi vágyat. Többször bocsátkozott szerelmi kalandba, nem csak istenekkel, hanem halandó férfiakkal is. Férjét, a sánta Héphaisztoszt Arésszal, a vad hadistennel csalta meg, de Héliosz lebuktatta. Héphaisztosz a szerelmeseket bűvös hálóval szeretkezés közben rabul ejtette, majd odahívta a többi istent, hogy nevessenek rajtuk. Az istenek jót mulattak ezen, de közben az istennő gyönyörű testének látványa jobban érdekelte őket. Ezután Aphrodité meg eltöltött Hermésszel és Dionüszosszal is egy éjszakát, de két halandóval is szerelembe esett pályafutása során. Miután azonban sok szerelmi bonyodalmat okozott, Zeusz úgy intézte, hogy beleszeressen egy egyszerű szarvasmarha-pásztorba…
Ezt nevezzük szívásnak…addig-addig szövögette a szálakat a kis bájkeverő, míg a főnök megelégelte, és be kellett érnie a pórnéppel. Így jár, aki fűvel-fával…Ő az a gyönyörű nő, aki csélcsap, röpköd ide-oda a jobbnál jobb partikban, majd a végén pedig a nyakán marad valaki egy életre. De nem olyan, akiről kislánykorában álmodott.
Athéné:
Más néven Pallasz Athéné. A bölcsesség, a kézművesség, a győztes, igazságos háborúk, a város istennője, a jog és a művészetek pártfogója, a tizenkét főisten egyike. Benne testesült meg a szépség és félelmetesség, a lelkesítő nőiség és megközelíthetetlen szűziesség, a tudás és az erő is egyben. Fenséges és szép volt, így sok isten és titán szeretette volna kegyeit elnyerni, de ő mindenkit visszautasított. Nem szívelte az Aphrodité-féle játékokat, így ő volt az első szűz isten.
Ma ők a munkájuknak élő, intellektuális, karrierista vénlányok. Vagy a megközelíthetetlen, a mércét az egekig emelő jégkirálynők, akik végül egyedül maradnak.
Daphné:
Apollón első szerelme, aki amikor Erószt kigúnyolta a nyilai miatt, akkor bosszút állt rajtuk. Apollón kapta a szerelemfakasztó nyilat, így üldözőbe vette kiszemeltjét. De Daphné a szereleműzővel találtatott el, így menekült csodálója elől. Olyannyira, hogy szülei által babérfává változtatta magát. Apollón pedig bánatában a róla tépkedett levelekből font babérkoszorút viselte szerelme emlékére. A fát pedig örökzölddé tette.
Aki kigúnyolja a szerelmet, az viselje is a következményeit. És ha valaki nem veszi a lapot, akkor ne üldözze szerelmével, mert maximum kap egy babérkoszorút, vagy netán ökörszarvakat… 🙂 Az üldözött fél pedig egy életre csalódik.
Éosz, más néven Aurora:
A mítoszokba főleg szerelmi kalandjai okán került. Miután összeszűrte a levet Arésszal, a féltékeny Aphrodité arra kárhoztatta, hogy csak halandó férfiakba szeressen bele. Közülük Tithónoszt annyira megszerette, hogy Zeusztól halhatatlanságot kért neki, viszont a kéréshez elfelejtette az örök fiatalságot társítani…Így szerelme egyre öregebb és gyengébb lett, mígnem Éosz tücsökké változtatta.
Na szép…kalandozik össze-vissza, hovatartozástól függetlenül. Aztán amikor nem olyan lesz mégsem a pali, mint amit ő szeretett volna, akkor egyszerűen állati sorba rakja…Papucsállatka is lehetett volna belőle…
Folytatás következik…
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
(képek: Pinterest)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
😀