Válasz az első bátor kérdésekre

Kedves Olvasóim!

Páran bátran voltatok így az első körben is, és feltettetek nekem olyan kérdéseket, melyek most foglalkoztatnak Benneteket. A kérdés feltevése anonim és csak én látom, így egész nyugodtan feltehettek BÁRMILYEN kérdést, amire választ szeretnétek kapni tőlem. Szóval hajrá-hajrá 🙂 ! Már gyűjtöm a jövő heti posztra valókat…

De íme a mostaniak:

Szia Bori!
Hogyan jöhetnék ki jobban a férjem kamasz gyerekével (fiú)? Legyek jófej, amolyan barátnő, vagy pót- anyuka? Engedékeny, mert megviselte a válás? Vagy szigorú mert ha nálunk van, be kell tartani a szabályokat? Beleszólhatok-e a nevelésébe? Megszidhatom-e ha szemtelen?
Előre is köszönöm!
V.

Kedves V!

Elég nehéz helyzet ez, mindenkinek. A kamaszok alapvetően válságban vannak, egy válás csak nehezíti ezt. Pót-anyukája semmiképpen nem leszel, van neki “rendes”. Így a nevelésébe nem szólhatsz bele. DE: a Ti életetekben, otthonotokban a Ti szabályaitok érvényesek. Ezt férjeddel összhangban kell kommunikálni a gyermek felé, ahogy azt is, hogy nem kell Téged szeretnie, de a tiszteletet megadni igen. Természetesen mindenkinek az a legideálisabb, ha jó kapcsolatban vagytok, de ez nyilván nem a mindent megengedő, úgynevezett “laissez-faire” (ráhagyó) nevelési stílust jelenti.

Remélem sikerült a kérdéseidre válaszolnom!

Szeretettel,
Bori

Kedves Bori!
Barátnőm már nem érzi jól magát a munkahelyén. Nagy a stressz, nem kap elismerést, hiába túlórázik, úgy érzi: soha nem ér a végére a munkájának. Gyomorgörccsel megy dolgozni, nem alszik rendesen. Mégsem mer/ akar váltani, mert több kolléganője kilépett mostanában, nem akarja cserben hagyni a céget azzal, hogy ő is kilép. Vagy talán attól tart, hogy nem talál másik munkát… Hogyan segíthetnék neki?

Kedves Kérdező!

Nagyon szép a barátnődtől, hogy lojális a céghez. DE (és most lehet, hogy drasztikusan fogok fogalmazni): 1. nem az ő cége 2. senki sem pótolhatatlan 3.egyelőre nem is nézett másik munka után, így nem tudhatja, találna-e…4. az egészsége nem ér annyit, hogy tönkremenjen emiatt. Többet fog költeni gyógyszerekre és orvosra, mint ha esetleg elmenne más munkahelyre, akár kevesebb fizetésért is (ha most a fizetés miatt sem lép). Nagyobb baj lesz, ha tartósan ebben az állapotban marad. Ne feledje: egy életünk van (legalábbis ez a mostani), nem mindegy, hogyan éljük le!

Én ezekre hívnám fel a barátnője figyelmét!

Szeretettel,
Bori

Kedves Bori!
39 éves vagyok és még nincs gyerekem. Szeretem a munkámat, sokat is dolgozom, a férjemet is szeretem, de nem érzem úgy, hogy készen állok az anyaságra. Nem érzem azt, hogy felelősséggel fel tudnék nevelni egy gyereket, aki onnantól kezdve “mindig ott lesz”. Nem érzem úgy, hogy el tudnám tartani, hogy mindent meg tudnék adni neki.
A környezetem presszionál, hogy szüljek mielőbb és hogy meg fogja változtatni az életemet és hogy ne hagyjam ki.
Mi a jó döntés? Nem látok a jövőbe, nem tudom, hogy később megbánom-e, akármelyiket is választom…

Kedves Kérdező!

Több kérdést is felvet. Az egyik, hogy készen áll-e?! Azt Önnek kell tudnia, milyen érzések töltik el, ha arra gondol, gyermeket szül? Igen, nem lehet visszavinni, ha meggondolja magát…És meg is fogja változtatni az életüket, viszont remélhetőleg a megszépítés irányába. De az is tény, hogy ketten nevelik a gyermeket az apukával, így egymást segíthetik is, ha nehezebb olykor a helyzet. Természetesen nem “kell” mindenkinek gyermeket szülnie, viszont a jelenlegi életünk egyszer van. A férje egyébként mit gondol erről a kérdésről? Mert ugye mint sok mindenhez, ehhez is két ember szükséges 🙂

A másik kérdés, hogy el tudná-e tartani? Ha két keresős háztartásról beszélünk, akkor feltételezem, hogy a férje is dolgozik és onnan is származik bevétel. Illetve azt is célszerű átgondolni, hogy tudnak-e most félretenni a későbbiekre, valamint van-e egyéb segítségük a rokonok, barátok részéről? Hozzáteszem: én nagy családban nőttem fel, és nem szenvedtem hiányt akkor sem, amikor csak az édesapám dolgozott, átlagkeresettel…

A döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia. Javaslom, beszéljék át férjével a kérdést a lehető legkörültekintőbben, mert a lehetőség már csak biológiailag is korlátozva van.

Szeretettel,
Bori