Azt hittük, tök egyszerű lesz 10 olyan pasit találni, akivel randizni tudunk. Hát nagyot tévedtünk…Mert akárkivel nem mentünk bele, azért legalább szimpatikus legyen az illető 🙂 . Mondjuk, amikor felfedeztem egy ismert, rendkívül jóképű férfi fotóját, akkor dobtam egy hátast. Majd írtam neki, mivel több jó közös ismerősünk is van, hogyha tényleg ő az, akkor tényleg randizzunk 🙂 . Természetesen ő az oldal szerkesztőivel akarta inkább felvenni a kapcsolatot hamis profil okán, mert hogy amúgy ő kapcsolatban él és esze ágában sincs…
Volt már előzetes tapasztalatunk ezekről a fórumokról, de mivel most ez nekünk „munka” volt, így igyekeztünk más szemmel nézni. De a helyzet –legalábbis az én olvasatomban- nem sokat változott. Nézhetjük egyik oldalról úgy is, hogy a „bőség zavara”, a másik szemszögből pedig a „nagy az Isten állatkertje” szindrómával álltunk szemben. Mindenesetre megállapítandó: jellemző, hogy a felhozatal nagy része nyáron vitorlázik, télen síel, sportos, aktív (ezt mondjuk sok mindenre érthetik 😀 ), bor- és egyéb kulináris élvezetek szakértője. Ne kérdezzétek meg, ebből mennyi az igaz…
Azért nagy nehezen sikerült a kísérlet: 10 pasi, némi előzetes faggatózás írásban, majd 1 randi, semmi több, ezek voltak a minimum kritériumok.
Aki eme írásban esetleg magát véli felfedezni, az csak a véletlennek és a képzelet szüleményének tudható be… 🙂 (magyarul bocs fiúk, hogy nem tudtatok feleségül venni)
És akkor lássuk a 10 delikvenst és a publikus tapasztalataimat:
1. Elvált, negyvenhez közeli, nagyon magas, kedves arcú fiú. Cukinak tűnt (tudom, a pasik utálják ezt a jelzőt 🙂 ) a fotókon, de élőben jó, hogy ha 2 szót ki tudott nyögni, azt is olyan halkan, hogy ugyan néha azt gondolom, süket vagyok, mégis igen kellett kagylóznom. „Nekem mindegy, hova megyünk”- rendkívül határozott is volt… Az egyik vádliján bazinagy tetkó, amivel még disszonánsabbá vált az összbenyomás. A nagyra nőtt gyermeket megettem volna reggelire még akkor is, ha visszafogom magam…Ittunk egy szörpit, aztán megköszöntem neki a „randit” és minden jót kívántam neki a továbbiakra.
2. Negyvenes, sármos, elvált, kis gyerekes. Van munkája, egzisztenciája (ez nem mindig egyértelmű…), intelligenciája. Kedélyesen elcsevegtünk írásban. Aztán a találkozás során azért szót ejtett arról, hogy igazából ő csak azért regisztrált, hogy megnézze, egy szakítás után mit ér a „húspiacon”. De annyira még nem gondolkodik komolyban. Megégette magát legutóbb és most még gyógyul azért az a seb. Tökre sajnálja, mert én nagyon szimpi vagyok neki, végre egy igazi nő (köszi-köszi 🙂 ), de ő most még röpködne egy picit…Nagyra értékeltem a ritkaság számba menő őszinteségét, és azóta is szoktunk néha beszélgetni, de nyilván nem óhajtok ugródeszka lenni 😀
3. A zenei iparban dolgozó fiú, aki a képeken férfiasabb, mint élőben (sajna). Inkább gördeszkás srác kinézetét keltette, meglehetősen nagy kontrasztot teremtve az én magas sarkús csini megjelenésemhez. Haverok (közös albiban lakás velük), buli buli hátán életmód. Kellemes, intelligens társaság volt amúgy, jól éreztem magam, de nyilván tudtam, hogy nem lehetne belőle sem nagy, sem kicsi igazi…Aztán küldött egy üzenetet, hogy ha talál saját albérletet magának, akkor majd jól elhív egy randira 🙂
4. Nálam picit fiatalabb, konszolidált kinézetű srác. Pár levélváltás után megbeszélt randi, ami előtt megkérdezte, milyen ruhában leszek, csak hogy hogyan öltözzön ő…(yesssss, végre egy férfi 🙂 ) Szórakoztató estét töltöttünk együtt, és ami nem utolsó, olyan hihetetlenül remek társaság, hogy munka ide vagy oda, emlékezetes randi volt. Intellektuális orgazmusom volt 😀 Egy volt a bibi, ő a „Csak szex és más semmi” filmet nézi jelenlegi élethelyzetében. Viszont nem kertelt, ezt is őszintén elmondta (pirospont érte).
5. Az előzőt fejelte meg a következő. „Nálad vagy nálam?” –kérdés hangzott el egy olyan levelezés után, amikor a srác akkor bukkant fel, miután már töröltem magam az oldalról és nem tudtunk találkozni addig. Nagyon szimpatikus volt, olyan pont az esetem…Örültem is, hogy veszi a fáradtságot és megkeres emailben, ha már az ominózus oldalon nem talál (ezért került bele a 10-be). A kommunikáció is tök rendben volt addig, amíg a konkrét randit nem kezdtük el egyeztetni. Először próbálkozott ez első randira mozi-megoldással, amire írtam neki, hogy tán nem a legjobb ötlet (itt már sejtettem, hogy nem annyira a társalgás híve). Ezután előállt a „szerintem találkozzunk Nálad, mit szólsz?” –ötlettel. Ekkor írtam meg neki a klasszikus mondatot: „Azt hiszem, nem egymást keressük…” 🙂
6. Magas, jóképű, elvált negyvenes. Minden stimmelt ahhoz, hogy találkozzunk. Jó beszélgetés, sütizés. Egy valami azért szemet szúrt: oké, hogy ha dolgozom, gyakran én is egyedül teszem, de ő elmesélte, hogy vannak napok (!), amikor semmi interakciót nem folytat. Otthonról dolgozik, néha ki sem mozdul az utcára. Nem beszélve arról, hogy közölte: nem jár ám mindig ingben (ez mondjuk nem baj alapvetően), inkább „tangapapucs” és rövidnadrág, télen is…Ezek után megkönnyebbültem, amikor megelőzött azzal a mondattal, hogy „valami hiányzik ahhoz, hogy kapcsolatba kezdjünk” Hál’Istennek… 🙂
7. Szintén magas, jóképű(-nek látszó), elvált negyvenes (valahogy az ilyen kaliberű pasik találnak meg, vagy én őket… 🙂 ).Az első randi helyszínét feldobtam neki, válasza ő, találja ki, mi jöhet be nekem (némi kreativitásra ösztönözve). Ez sikerült is, levett a lábamról egy csodás étterem kulináris finomságaival. Vagy inkább az étterem vett le?? 🙂 Mert a második találkozásunkon –ami csak egy kávé erejéig sikerült- már tudtam, hogy nem. Az első randi után sem tudtam hova tenni a helyesírási hibás üzeneteket, bár próbáltam először betudni a modern írásos kommunikáció lazaságának. De azért a következetesen „jösz” (és le sem írni a többit, mert a helyesírás-ellenőrző folyton kijavít) használatától hidegrázást kezdtem kapni. Aztán miután tudta, hogy összefutunk arra a bizonyos kávéra –vagyis azért ez is randi-, felvett egy sportcipő-kardigán kombójú összeállítást (a zokni színét már meg sem mertem nézni). Bocs, ha ez valakinek bejön, de én már megint a csini verziót toltam…amit láthatott az első randin is, tehát volt előzetes infó erről is. Sajnáltam, amikor megmondtam neki, hogy szerintem nem egymásnak teremtettünk, akkor azt válaszolta: „tudtam, hogy elszúrtam…” Édes szívem, aranyos volt, és másnak tuti ő lesz a nagybetűs…
8. Fotókon szim-patikus (mert amúgy az 🙂 , foglalkozásilag), bár mindegyiken napszemüveges, nőtlen, gyermektelen, családra vágyó, azonnal találkozni vágyó pasi. Igyekeztem hamar randit egyeztetni vele, ha már ilyen lelkes. Hát, a napszemüveg nem volt véletlen…Ahogy azt sem, hogy nem is hasonlítottak nagyon a fotók rá. Menjünk a Városligetbe piknikezni, juhhééé! Régen nem vártam, hogy egy randi gyorsan érjen véget, de most nagyon…ugyanis be nem állt a szája, és folyamatosan az előző kapcsolati karmáiról beszélt. Olyan szinten volt ezo-spiri a csávó, hogy ilyet még nem értem! De azt tudom, hogy miért van egyedül…
9. G.–aki nem gépont 😀 Egy csütörtöki napon a délelőtti órákban váltottunk pár üzenetet, majd estére már randit beszéltünk meg. Kedves volt tőle, hogy az aznapra tervezett fodrászát is lemondta….Szuper randi, igényes, jó pasi, remek ízléssel (már csak ha magamra gondolok…), varázslat, meg minden (tűzijáték mondjuk nem volt). Full összhang, romantikus séták, 2 nap után szerelmi vallomás (picit sokkot kaptam, de gondoltam, ki tudja, hátha mehet ez így is…full naiv hozzáállás), stb. hosszasan sorolhatnám…Tisztára olyan volt, mint egy habosbabos lányregényben 🙂 . Már azt hittem, hogy oknyomozás ide vagy oda, 9-nél be kell, hogy fejezzem, mert ez aztán az überkirályság. De ahogy a nóta is mondja: „ez majdnem szerelem volt…” Jött a: „mégsem vagyok túl az előzőn, nem állok készen egy kapcsolatra” című bla-bla (azért bla-bla, mert utána rá pár napra egy másik fórumon vigasztalódott a fiatalember. De őszintén kívánom, találja meg! Saját magát először is… 🙂 )
10. És a végére a hab a tortán: egy kedves, udvarias, magas jóképű, akivel pontosan egy éve találkoztunk. Ő az, aki leszólított a Római-parton (ezt egyszer már megírtam) egy napsütéses őszi vasárnapon, lángos-evés közben. Aztán mégsem jött össze a dolog, de azóta is tudtunk egymásról. És most, amikor megláttuk egymás profilját, megkérdezte: miért is nem egymással randizunk? 🙂 Hmmmm…nem tudom, miért is? Azóta egymással randizunk és örülünk, hogy a profilok törlésre kerültek 🙂
Viszont a konklúzió az, hogy sok a seb mindenkin, ezért tart attól, hogy egyáltalán van-e normális kapcsolat? Illetve sok embernek fogalma sincs, ő milyen és hogy milyen típusú társ illik hozzá. Mindkét részről sok negatívumot lehet hallani, de a legfontosabb, amit nem tartanak szem előtt, az az őszinteség. Ha fél attól valaki, hogy kiderül róla valami (márpedig semmi sem marad titokban), ami esetleg kevésbé jó tulajdonság, akkor előbb saját magán dolgozzon…fogadja el magát, legyen kerek egész. És ha ez megvan, akkor jöhet a nagybetűs 🙂 !
(fotók:Pixabay, Pinterest)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
