A múlt hónapban az időm egy részét a sok éve fizetett társadalombiztosításom által finanszírozott szolgáltatások élvezetére fordítottam. Úgy gondoltam, ha már a monogramom is ez, akkor megnézem, mit is lehet vele kezdeni az egészségügyben… 🙂
Viccet félretéve: fizioterápiás kezelésekre jártam egy nagy magyar állami intézménybe. Heti háromszor-négyszer, ahogy az időm és az ottani kapacitás lehetővé tette.
Muszáj volt járnom, mivel az pár évvel ezelőtti stresszesebb életmód olyan nyomot hagyott a vállaimon, amit kezelni kell, ha nem szeretném, hogy további panaszokat okozzon. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nem kezelt stressz micsoda károkat okozhat… Stressz-mentes életmód pedig nincs, ugyanis –még ha az otthonunk a béke szigete is- lépten-nyomon ér minket valamilyen inger, ami hatást vált ki belőlünk. A családunk, a munkahelyünk (a főnökünk!) mind-mind stressz-forrás. A velük való érintkezés pedig elkerülhetetlen.
Az viszont nem mindegy, hogy hogyan dolgozzuk fel a minket ért hatásokat. Ha napi szinten tudunk relaxálni, vagy akár meditálni, az sokat segít. De a feszültséget egyszerűen csak sporttal vagy bármilyen (valóban ellazító) szabadidős programmal is oldhatjuk. A terheket, amiket a vállainkon cipelünk, muszáj letenni, mert nem vagyunk hangyák, hogy a testtömegünk sokszorosát elbírjuk!
Ezt én úgy tűnik nem ismertem fel időben, még ha azt is gondoltam. Vagy csak kevés volt belőle… Volt gyógytorna az utóbbi évben rendszeresen, de a szervezetem jelzett, hogy még ez is karcsú…Tudom, hogy szédült tyúk vagyok olykor, de azért megijedtem, amikor gyakrabban forgott velem a világ, mint indokolt volt 🙂 .
Így egy kedves gyerekkori orvos barátomat felkeresve elkezdtünk komolyan foglalkozni a kérdéssel. Mindenféle vizsgálatra elküldött, ezért most már tudom, hogy a szemem sem olyan rossz, mint gondoltam, még vezethetek szemüveg nélkül is akár (azért este inkább nem, nem lennék nyugodt 🙂 ) Kizártunk pár dolgot, így a mozgásszervi dolgok maradtak.
A reumatológus dokinéni egy alapos vizsgálat után megkérdezte hány éves vagyok? Na erre kapásból nem tudtam válaszolni, de végül sikerült kimondanom a számot némi fejszámolás után (az életkor egy mutatószám, ahogy édesapám mondja… 🙂 ) Majd megkérdezte: Mitől ilyen törékeny ilyen fiatalon? 🙂 Ööööö, még el is pirultam… 🙂 !
És kiírt 3 féle fizioterápiás kezelést. Megkaptam a regisztráción az időpontokat és indulhatott a buli. Szóltak előre, hogy a kezelések előtt be kell jelentkezni, és néha elég sokan állnak sorba. És ez igaz is volt, átlagosan 3-8 ember állt mindig előttem, majd a kezelő előtt is várakozni szükségeltetett, mire hívott az asszisztens, akinek a kezei alá kerültem (mindenkinek van „sajátja” ). A várakozás idejében felfigyeltem több olyan türelmetlen, elégedetlen (főleg nyugdíjas) betegre, aki ennek csúnyán hangot is adott. A rutinosabbak hoztak könyvet vagy keresztrejtvényt, és hasznosan töltötték az időt. Én csendben figyeltem a körülöttem zajló eseményeket.
Asszisztensem elmondta, hogy napi (!) 3-400 beteget látnak el, nincs nagyon idejük kávézgatni közben. Ahogy láttam, kb. 8-an lehetnek a kismillió féle mágneses, elektromos, ultrahangos és egyéb kimondhatatlan nevű kezelésre, amelyek közül valamelyiknél nem elég „felpakolni majd leszedni”, hanem ott is kell lenni. És ha valamelyikük beteg, akkor a többiek átveszik az ő pácienseit is.
A körülmények és az elképesztő pörgés ellenére egyetlen egyszer sem láttam őket duzzogni, sőt mindig megkérdezte mindegyikük, hogy van a beteg, jó pihenést kívánt a kezelés időtartamára, majd az „egészségére!” jókívánsággal búcsúzott. Minden alkalommal!! Szóval le a kalappal előttük…a morgós nénik és bácsik sem vették el a kedvüket és remélem nem is fogják 🙂 !
Azt viszont megkonzultáltuk, hogy a betegek közül, aki elégedetlenül, türelmetlenül, felháborodva, telis tele negatív érzésekkel megy be a kezelőbe, annak tuti, hogy semmit sem használ…Talán pont ezért is lehetnek naponta olyan sokan. Én mindig türelemmel kivártam a soromat, a kezelések alatt pedig relaxáltam. Fontosnak tartottam ezt, ugyanis az izmokra csak ellazult állapotban lehet jótékony hatást gyakorolni!
Mennyivel egészségesebbek lehetnénk, ha egyszerűen elfogadnánk dolgokat, helyzeteket (például várakozás) és elengednénk negatív érzéseket (elégedetlenség, rendszer szidása, türelmetlenség). Nyilván, ami rajtunk múlik és tudunk változtatni, azt pedig tegyük meg! Van az az állapot, ami még visszafordítható némi odafigyeléssel és terápiával. Akkor viszont, ha elhanyagoljuk testünket és lelkünket, borítékolható, hogy jelezni fog. A kettő szoros egységben működik egymással, így nem elég csak az egyikre időt és energiát fordítani!
Remélem holnap a reumatológus doktornő is megerősíti a kezeléseim eredményességét 🙂 !
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
(fotók:Pixabay, Pinterest)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: