menthai

Nézem az embereket november vége óta.  Vagyis azóta főleg. Mert az adventben a Bazilika előtti karácsonyi vásárban töltöm az időm egy jelentős részét. Figyelem a reakciójukat például arra a segélykampányra, amihez én is csatlakoztam az Ökumenikus Segélyszervezetnél. Hála Istennek van az embereknek (úgy átlagban) adakozókedvük, felébred mindenkiben az ajándékozási vágy.

Öröm látni, hogy sokan áldoznak jótékony célra is, az ünnepek közeledtével meg főleg. Viszont rendkívül sokan vannak, akik bevásárlóközpontokban róják a köröket felpakolva hatalmas pakkokkal. A plázákban és a hipermarketekben őrületes tömeg. Egy kimutatás szerint átlagosan egy magyar család 132 ezer forintot költ Karácsonykor, és abból 80 ezret ajándékra… Elgondolkodtat, hogyha az embereknek állítólag nincs pénze, akkor ezt mégis hogyan? És akkor meglátom a reklámokat, amik arra buzdítanak, hogy gondolj a januárra, vegyél fel hitelt (inkább uzsorát). Nem probléma, hogy most nincs, de mi adunk és telis-tele lehet a kosarad ajándékokkal, sok használhatatlan, de jó nagy és drága holmikkal. No meg adóssággal, amit nyögsz majd sokáig…

És természetesen lehetsz sík ideg, hogy kinek mit vegyél. Mert muszáj, sőt KELL!! Mert nincs ünnep anélkül, hogy ne rohannál aggódva, hogy a Mari néninek még nem vettél semmit! Úristen, most mi lesz?! Végül veszel egy illatos gyertyát vagy egy tusfürdő-csomagot, mert az tuti bejön. De azért előbb elolvasod, hogy a horoszkópja szerint mi passzol hozzá a legjobban.

Aztán amire sikerült mindenkinek venned valami csúcsszuper meglepetést, addigra kikészültél idegileg és fizikailag, és még ott a sütés-főzés!! Muszáj nyolcféle süteményt és minimum négyféle húst és halat prezentálnod, drága italokkal. Mert mégis csak Karácsony van, adjuk meg a módját!

Szentestére ájultan esel be a karácsonyfa alá és a pokolba kívánod az egészet, amit „csak a gyerekek miatt csinálok”. És még a Mari néni sem ugrott a nyakadba a tusfürdő-csomag miatt…ezért rohangáltál ennyit érte?!

Na, ez az én családomban nem így működik már pár éve. A fentieket felismervén elhatároztuk, hogy lazítunk a konvenciókon és játékosra vesszük a figurát. Mivel sokan vagyunk, és sok fejtörést okozna a sok ajándék, ezért családonként kihúzzuk egymást advent kezdetén. Természetesen a gyerekek nem tudnak róla, és az ő kéréseiket a Jézuska teljesíti az angyalkákkal 🙂 !

Kör-email formájában (haladunk a korral) mindenki megírja, mire vágyik igazán, és az őt húzó angyalka értesül a kívánságról. Nagyon izgi 🙂 ! Semmi feszkó…És a családi összejövetelen fény derül mindenre. Boldogság és a szeretet, illetve legfőképpen béke van a szívünkben. Nem vész el a lényeg. Örülünk, mert együtt vagyunk. És ez a legfontosabb…

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG, NYUGALMAS, SZERETETTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(képek: Pinterest)

Önkénteskedni menő dolog szerintem. Azért, mert sokkal többet kapsz, mint amennyit adsz. Azonban nem kézzel fogható dolgokat. Hanem szeretetet, sok örömteli mosolyt és még hasonló felbecsülhetetlen ajándékot, miközben a szükségben lévőknek segítesz. De amíg nem próbálod ki, nem fogod sem tudni, sem érezni. Lehet róla sokat-sokat beszélni, de mint sok minden másnál, itt is a puding próbája az evés.

Még a sok névnapi üdvözletre, jókívánságra is szinte alig válaszoltam, máris ért egy olyan megtiszteltetés, hogy tovább röpködök a boldogságtól.

Sokan tudják, hogy évekkel ezelőtt az Ökumenikus Segélyszervezethez tettem le a voksomat, és ezzel együtt a szabadidőm egy részét is az ő munkájuk segítésére adom. Sok ismerősömet, barátomat is „megfertőztem” már ezzel az életérzéssel, és úgy látom, örömükre szolgált 🙂 . Unokahúgom és unokaöcsém már ősszel várják, mikor jöhetnek mézeskalácsot sütni az adventi Adománypontnál lévő sütödénkbe…

Köszönetképpen készítettem a névnapi üdvözletekért

A családom tudja, hogy hol keressenek például az adventi időszakban. A névnapi ünneplésemet is javasoltam, ott tartsuk meg, sőt a Mikulás-csokikra szánt összeget is inkább az adománygyűjtő perselybe dobják be. Mert ugye a szüleimnek gyerek maradok mindig, és ezzel a státusszal jár a csoki is 🙂 .

Altruista beállítódásomból adódóan mindig is a segítő szférában dolgoztam, különböző formákban. Amikor a mentálhigiénés diplomamunkám témáját választottam, akkor is adta magát a dolog: önkéntesség és szolidaritás. Egy tematikus hét projektjét valósítottam meg, a témát minden oldalról megközelítve. De akkor most ugorjunk egyet az időben…

Az Önkéntesség Világnapját (december 5.) az Ökumenikus Segélyszervezet is megünnepli minden évben, többek között azzal, hogy “Az év önkéntese” cím elismerést adják át azokat, akiknek a munkáját kiemelkedőnek találták. Idén engem is kitüntettek ezzel a címmel, nem kis meghatódást okozva ezekkel a szavakkal:

A teljes megilletődés pillanatai

„Tomkó Borbála 2012 nyarán került kapcsolatba a Segélyszervezettel, amikor még az esztergomi Gyermekotthon munkatársaként egy önkéntességről szóló szemléletformáló előadásra hívta meg a Segélyszervezet munkatársát. Nem sokkal ezután jelentkezett önkéntesnek a szervezethez, és azóta megbízható, színes egyénisége az önkéntes közösségnek. Az adventi  szeretet.éhség. adománygyűjtés stabil segítője évek óta, de számos rendezvényen, segélyakción is számíthattunk rá. Idén az adventi aktivitása mellett kiemelkedően sok energiát fordított a ruhagyűjtési valamint az iskolakezdési akciónk sikeres lebonyolítására. A Ne csak szurkolj, segíts! kezdeményezésünk élére állt ő is, és önkéntes társait biztatva, odaadó munkájának hála, sok-sok emberhez jutott el a program üzenete.”

Még mindig elvarázsolva…

Az elismerést a barátaimtól kaptam. Igen, valóban azokká váltak az évek során. Néha már szinte családtagok. A második családom (az adventi kampányban pedig majdnem az első 🙂 )…Az ünnepség is olyan volt, mint egy családi buli, ahol  felköszöntjük a jeles évfordulójukat ünneplő tagokat. Például Szabinát, Annát vagy Krisztiánt (aki vidékről érkezett és most ismertük meg, de mindenki tudta, hogy a családhoz tartozik), vagy Wolf Katit. Nagy a család szerencsére. Vannak hírességek is köztünk (a teljesség igénye nélkül Kovács Kokó István jószolgálati nagykövet, Katus Attila, Rátonyi Kriszta, Dobó Kata, Vastag Csaba, stb.) akik szintén a jó ügy mellett állnak, nevüket-arcukat adva népszerűsítik ezt a felemelő „munkát”. De ebben a családban ugyanolyanok vagyunk, és ugyanazt tesszük mindnyájan. Segítünk. Egyformán mindenkinek, hiszen egyelőek vagyunk.

Az önkéntes család egy részével

„Ételt az éhezőknek, otthont az otthontalanoknak, esélyt az esélyteleneknek.” –elv alapján segít a Segélyszervezet. http://www.segelyszervezet.hu/

A kitüntetés után ezeket a szavakat bírtam kinyögni barátaimnak a könnyeimmel küszködve:

„Amikor a Segélyszervezetnél vagyok, tudom, hogy miért, milyen célból vagyok itt. De nagyon fontos, hogy kikkel teszem ezt.”

És miután véget ért a „családi buli”, mi –annak ellenére, hogy ma nem voltunk beosztva- még ott maradtunk órákon keresztül a bazilikai adománypontnál, csak úgy…mert önkéntesnek lenni jó 🙂

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(képek: MÖS és saját)