Köszönöm és pont.

Pontosan tudom mikor és kivel beszélgettem először erről a témáról. Akkor belém vésődött és azóta is ugyanúgy tudom és gyakorlom. De sokan nem tudják, hogyan reagáljanak le ilyen helyzeteket és mondatokat. Pedig egyszerű. Csak az a fránya mindent túlbonyolítás…

Na de ne beszéljek rébuszokban…

Arról van szó, amikor valaki megdicsér. Például: „De jól nézel ki!” „Milyen csinos ez a ruha rajtad!” „Jujj de jó a cipőd, tök jól illik Hozzád!” „Jól áll Neked a piros szín!”

De ennél lehet konkrétabb is: „De szép vagy!” „Gyönyörű vagy, csak úgy sugárzol!”

És akkor mit válaszolsz? Például ilyesmit: „Jaj pedig ha tudnád, milyen fáradt vagyok…” „Ugyan már, csak felkaptam valamit…” „Nem gondolod, hogy túl extravagáns?” „Pedig a piros nem az én színem…”

A szép és gyönyörű szavakra pedig max. ennyit tudsz kinyögni: „Jaj dehogy, ne bolondozz!”  vagy „Kedves vagy, de mindketten tudjuk, hogy ez nem így van….” vagy „Szép? Én? Hahahaha…”

Szép vagy. (Add tovább…)

És akkor ne gondold, hogy legközelebb is fogja mondani, aki mondta, mert minek tenné, ha a másik így lehúzza? Elgondolkoztál már azon, hogy tényleg komolyan mondja? Őszinte, mert a barátod? Vagy mert férfi és udvarol Neked? (és miért udvarolna olyannak, akit nem lát szépnek és nem tetszel neki?!)

Miért nem tudsz örülni ezeknek a bókoknak? Elgondolkoztál már rajta?

Miért nem tudod egyszerűen azt mondani: „KÖSZÖNÖM!” Nyugtázni és elhinni, hogy igenis lehetsz csinos, szép és gyönyörű is!

Ha folyton szabadkozol, akkor magad sem hiszed el, hogy az lehetsz. Pedig hidd el, az vagy! Ha csak egy embernek is, akkor is! Kérdezz meg egy gyereket, ő tutira meg fogja mondani 🙂 ! És nem kell hozzá csontsovány modellnek lenned, sem Barbie-babának, hidd el…

Elképzelhető, hogy nem érzed jól magad a bőrödben. De akkor dolgozz azon, hogy jól érezd benne! Kérj segítséget, ha egyedül nem megy! Mert ha magadat elfogadod, akkor az ezer százalék, hogy más számára is nyilvánvaló lesz. És akkor nem egy, hanem ezer bókot kapsz 🙂

Én is sokszor reagáltam régen így. Mert gyakran zsigerből jött a szabadkozós válasz. De amikor anno erről beszélgettünk egy barátnővel, akkor leesett a tantusz. Miért vonjam kétségbe a dicséretet? Miért ne érdemelném meg? Miért nem tudom csak egyszerűen zsebre tenni a kedves szavakat?

Megtanultam. Nem bonyolítom túl. Megköszönök minden bókot, sőt baromira örülök neki 🙂 ! Jóóó, van az a helyzet, amikor picit elpirulok hozzá, mert olyan ember mondja 😉 , de a lényeg ugyanaz…

Franci, drága barátnőnk! Már sajnos régóta nem vagy köztünk, de ezt a beszélgetést sem felejtem el soha. Fogalmad sincs, mennyi mindent tanítottál nekem, nekünk 🙂 ! Tudom, hogy fentről most úgy kacagsz és nyomsz egy figurát, ahogy azt csak Te tudtad…Köszönöm!!!

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(képek: Pinterest)

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu