Tartós is meg boldog is egyszerre?

Tegnap este ismét fantasztikus előadáson vehettem részt. Két részből állt, két számomra nagyra becsült szakember osztotta meg tudását a közönséggel, önismeret, elfogadás, párkapcsolat, boldogság témakörében.

Az egyikőjük Dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta, aki a szomatodráma atyja.

A másik előadó pedig a csodálatos Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta (és még sorolhatnám…).

Mindkettőjüktől olyan csomagot vittem haza magammal, amit már ugyan ismerek és maximálisan azonosulok vele, mégis továbbgondolkodásra serkentett.

Boldog, harmonikus, tartós párkapcsolat. Tényleg van ilyen? És ha igen, mi a titka? Ez szerintem mindenkit foglalkoztat.

A kulcsfogalmak, amik alapvetőek, ha szeretnénk a titkot megfejteni:

–kommunikáció: mégpedig tisztázó. Vagyis, ki mit ért a saját és a másik üzenete alatt! (mennyi félreértést el lehetne kerülni…) A „soha” és a „mindig” szavak kihagyása. A kritika mellőzése. Az én-közlés használata. (itt olvashatsz róla bővebben: cikk )

–szenvedély: ezt nem ragoznám. Vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor nincs miről beszélni…

–elköteleződés: a „MI” felvállalása, mindenki előtt és minden helyzetben (még az anyóssal szemben is 🙂 ).

–intimitás: bensőséges és bizalmas kapcsolat, rendszeres „mi-idővel”.

–konfliktuskezelés: mindig közelítsünk és ne a különbségeket hangsúlyozzuk. A kompromisszum és az alkalmazkodás jelentésének tisztázása mindkét fél részéről.

Számtalan dolog van még, amit nem árt tisztázni már az elején párunkkal, a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatban is. Mert akkor kisebb az esélye, hogy később meglepetések érnek 🙂 .

És nem, nem lehet megspórolni ezeket a beszélgetéseket…

Illetve ami még nagyon fontos és hosszú távon élteti, megtartja a kapcsolatot:

Mivel tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a másik álmai megvalósuljanak? –és ez is természetesen kölcsönösen. Amolyan mérleg-szerűen, kinek-mikor-hogyan van épp a másik támogatására szüksége.

Ezekre az évek során már én is rá-rájöttem magam is, a saját bőrömön tapasztalva.

Máshogy nem érdemes.

Erik Erikson szerint is az ember az, aki tud adni, elköteleződni és felelősséget vállalni.

És amit még szöget ütött tegnap este a fejembe: a szégyenkezés. Ha egy kapcsolatban szégyelled magad valamiért, amit teszel/tennél vagy mondasz/mondanál, az gáz. Ha nem lehetsz saját magad, mert attól félsz, hogy a másik mit gondol (vagy esetleg elhagy), akkor nem jó helyen vagy, az tuti.