Nem csinálok titkot az életkoromból, bármennyire is nem érzem annyinak és nem is nézek ki annyinak, mint amennyi vagyok. De a kronológiai életkorom szerint mégiscsak 38 az annyi.
Nemrégiben elmentem nődokimhoz a kötelező szűrővizsgálatra. Nagyon bírom a pasit, mert nem tolakodó, nem kezdte rögtön első alkalommal azzal, hogy „Éééés, mikor akar szülni kedves Bori?!”. Emiatt is tök szimpi volt már az elején.
Most én éreztem szükségét annak, hogy rákérdezzek, mert lehet olvasni mindenfélét.
„Mégis mennyi időm van még erre a projektre?” A válasza nagyon korrekt volt: „Bármennyire is rendben van minden, ezt a projektet 40 alatt el kéne indítani. 40 éves kor fölött tizedére (!) csökken a termékenység.”
Húúú basszus, akkor magyarul durván egy évem van még?? Hmmm…
Még azért megjegyeztem a dokinak, hogy „Azért az tudja, hogy ez egy többtényezős dolog… 🙂 ” Ezen összemosolyogtunk, hogy persze, érti ő, miről beszélek…
Hát igen…nem ártana összehozni egy év alatt valamit…Természetesen nem csak gyereket szeretnék, hanem családot. Sokkal egyszerűbben kivitelezhető lenne, ha „csak” a gyerek kéne. Elég lenne egy biológiai apa, aztán csókolom. Ahogy most egyedül menedzselem az életemet jobb híján, akkor ismervén magamat, azt is megoldanám. De nem erre vágyom. Régimódi vagyok, mi?! 🙂
Igyekszem úgy ismerkedni, hogy feltérképezzem még az elején a partner gyermekvállalási szándékát. Persze ezt nyilván nem úgy teszem, hogy: „Figyelj öreg, akarsz még ebben az életedben apa lenni? Mert akkor maradhatsz…”
De azért nem árt tudni, hogyha például van már neki, akkor vállalna-e még. Vagy amúgy is. Jobb, ha ezt tisztázzuk, mert akkor nincsenek félreértések. Ciki feltenni egy ilyen kérdést, nem is lehet szerintem, csak tök bénán, de a muszáj nagy úr.
Viszont a döbbenetet ebben a kérdésben egy férfi ismerősöm fogalmazta meg, amikor ezt előadtam neki. Kérte is, hogy írjam, meg, hogy minden nő megtudja (végre valaki, aki kimondottan kérte, kerüljön bele a blogomba 🙂 ).
„Az, hogy akarok-e családot, az azon múlik, hogy kivel. De ezzel így van minden férfi. Legyen az 20, 30 vagy 60 éves. Ti nők, már elnézést, rossz oldalról közelítitek meg a kérdést. Az akarsz-e gyereket kérdés semmit nem jelent egy férfinak a nő nélkül. Ha van szeretet, van nő, akkor a férfi mindent akar. Nem a gyerek a kérdés, hanem a nő.
A rögtön a gyerekre való kérdés azért nem releváns, mert nincs férfi –kortól független- aki erre igent mond. Mert mindennek a nő a kiindulópontja. Nem létezik csak gyerek. A nő létezik, akivel lesz gyerekünk. Tudod, ha egy férfi igazából elmerült egy nő szemében és összeforrtak abban a pillanatban lélekben, akkor a gyerek nem kérdés.
A probléma, hogy mindenki keres, úgy, hogy nem is tudja, mit. Ezért keresi csak a produktumot, a gyereket. Pedig az tényleg az igazi szerelem gyümölcse. Ami megérik. Azt kérni, hogy érjen meg…ennek nincs értelme. A szerelemre kell törekedni, természetesen. És ha gyerek van, öröm lesz. Aki nem így gondolja, az nem szeret.”
Hát, kicsit könnyek szöktek a szemembe. Van még férfi, aki így gondolja? És nem csak városi legenda? 🙂
Szóval kérem szépen kedves gyermekre (is) vágyó nőtársaim. Ha a férfi igazán szeret, akkor gyereket is szeretne. Ennyi.
Innentől kezdve igyekszem nem feltenni azt a bizonyos kérdést…hanem rábízom magam a szerelemre (na jó, lehet, hogy felteszem, csak nem így direkt… 🙂 )
És ugye szeretjük a reményhal nevű állatot, így ő marad, hogy a következő egy évben rálelünk egymásra… 🙂
(Képek: Pinterest)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
Kedves Melinda!
Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy. Igen, sajnos nem mindenki dönt felelősségteljesen a gyermekvállalás kérdéséről. De bízom benne, hogy mihamarabb rendeződnek a dolgok, és akár egyedül is, de boldogan tudtok élni a kicsivel együtt 🙂 !
Szeretettel, Bori
Tetszik az írás s biztos , hogy léteznek olyan férfiak mint a leírtakban!
De sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, hogy úgy is képesek gyereket nemzeni , hogy nem igen vam nagy szerelem a nő fele.
Eleinte csak a nagy hitegetés, blabla a pasi részéről, s ledig tudja hogy a nő szeretne magyon gyereket. Mielött összeköltöztek megbeszélték hogy mindketten akarnak …!
Csak amikor a nő teherbe esett , nem volt az a kitörő öröm a pasi részéről, s nem volt amolyan öröm sem a minden napokban.
Sőt, nem tudott lemondani a szeretőiről sem…!S ez akkor derült ki mikor már a pocakban volt a kis lakó.
Nem tudott felnőtt férfi módjára sem viselkedni!
S még nincs vége a történetnek…
De túl hosszú….
S pár hónapja eldobott mint egy zsebkendőt.. s a gyerekt is lesz@rja!!!
Hogy miért, mert nem felnött, mert sokkal fontosabbak neki bizonyos nővskék, mások, pia, bulik…!!!!!
Pedig elöttem élt, nagyon is élt, élte életét!
Milyen érzés egy anyának, hogy akkor jön rá csak úgy Isten igazából hogy kivel is vállalt gyereket!!!
Rohadt rossz érzés!
Köszi!
Ha nem ide való a levelem, akkor töröljék!