Miért nem udvarolnak a magyar férfiak?

Kata barátnőm úgy jött vissza nyaralásából, hogy azt mondta: erről írnod kell! Kíváncsian vártam a beszámolóját, hogy mégis mi az, amit meg kell mindenképpen osztanom az olvasókkal…

Délkelet-Európa egyik tengerpartiján töltöttek el egy hetet kettesben, egy barátnőjével. Sosem jártak még arrafelé, így volt bennük némi kétely annak ellenére, hogy jókat olvastak és csodás fotókat láttak.

A valóság azonban minden képzeletüket felülmúlta. Ugyan „csak” három csillagos szállodába foglaltak, mégis pazar volt a szállás és az ellátás is. Már rögtön első este belevetették magukat az éjszakába.

Az első bárban leszólította Katát egy déli típusú fiatalember, meginvitálva őket egy italra. Ebből még nem lehet semmi gáz, gondolták, mert ketten vannak, bármikor leléphetnek. A srác igazi úriember volt, figyelmes, kedves, gáláns, még a mosdó díjához is ragaszkodott, hogy ő fizesse ki….

Majd a másik lány, mivel nem akarta a gyertyát tartani, elment körülnézni. Kis idő múltán Kata nyugtázta, hogy ő is biztonságban, egy szimpatikus srác oldalán kacag a pultnál.

Amikor a lányok közölték, hogy fáradtak és visszamennek a szállásukra, a fiúk udvariasan elbúcsúztak és jó éjt kívántak. Tágra nyílt szemekkel nézett a két lány egymásra, hogy semmi nyomulás, invitálás, ajánlattétel nem volt.

Pár nappal később egy másik helyen már az érkezéskor jelezte egy hostess, hogy itt bizony a hölgyek ingyen fogyaszthatnak. Kata már várta, hol a turpisság, mivel magyarok lévén máshoz vagyunk szokva…De  győzködték őket, hogy szó nincs ilyenről. Ha felmutatják a kezükre rajzolt szívecskét, bármit kérhetnek a pultnál.

Időközben hozzájuk csapódott pár jóképű fiatalember is, akik szerették volna meghívni őket egy-egy italra. Jelezték, hogy itt állítólag ők ingyen fogyaszthatnak, de a fiúk ragaszkodtak a meghíváshoz. Na jó, úgy látszott, hogy hajthatatlanok, hát legyen…nekik tök mindegy. Mindkét lány külön-külön csevegett a külföldi srácokkal, akikről kiderült, hogy magasan iskolázottak, (nem mellesleg jóképűek), jó fejek, és az előző fiúkhoz hasonlóan szintén udvariasak, figyelmesek.  nem mellesleg jól öltözöttek, jó illatúak, ápoltak…

És úgy udvaroltak, ahogy arra minden nő vágyik…Egyetlen pillanatra sem érezték, hogy kihasználják őket  vagy, hogy a fiúk cserébe várnak valamit…Nem!

Tőlünk jócskán délibb országból származó férfiakról van szó, akik a sztereotípiákkal ellentétben tisztelik a nőket, odafigyelnek rájuk, ne szenvedjenek hiányt semmiben. És nem azok a levakarhatatlan amurózók, akikkel a budapesti éjszakában lehet találkozni, akik ha meghívnak egy italra, akkor az a minimum, hogy el is mész velük…

Inkább királylányoknak érezték magukat végig. Úgy jöttek haza, hogy röpködtek 🙂 . És feltették a kérdést: a magyar férfiak miért nem tudnak így, de még hasonlóan sem udvarolni?

Hát igen…én is meg tudom egy kezemen számolni, hogy hány igazi férfi volt az életemben…

Ezen felbuzdulva feltettem pár fiatalembernek a kérdést, miért nem udvarolnak a magyar férfiak?

Ezeket a válaszokat kaptam:

A mai nők nem szeretik, ha udvarolnak nekik, nincs rá igény.

A férfiak nem hozzák otthonról a példát.

Elkényelmesedtek, elpasisodtak a férfiak.

Az udvarlás, ha én fizetek mindenhol??

Elcsúsztak a szerepek, sokszor a nő nyomul a pasira, nem is kell udvarolni.

Nem értékelik a kedves szavakat, csak a jó kocsit meg a drága ajándékokat.

Udvarlás? Az egy régimódi dolog.

Mi számít udvarlásnak?

Azért ez elszomorító, nem?

Én igenis szeretem, sőt nagyon szeretem, ha udvarolnak nekem! És igen, szeretem a virágot is, meg a kedves szavakat, a figyelmességet, az érdeklődést és a törődést is. Cserébe pedig nő vagyok, a szerepemnek minden megfelelőjével. Nem is fogok és nem is akarok szerepet cserélni…

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu