Átfutott az agyamon több lehetséges variáció, hogy most mit tegyek. Hívhatom az autómentőt, mert a bankkártyámhoz tartozik ilyen ingyenes szolgáltatás vagy riasztom a legjobb barátomat, akivel az eset előtt épp negyed órával búcsúztunk el egymástól.
Az utóbbit választottam több szempontból is. Természetesen szó nélkül jött, annak ellenére, hogy már majdnem hazaért, úgy Budapesttől 20 km-re…
Totális nyugalommal ültem az autóban és vártam a mentést. Nem csak azért voltam nyugodt, mert másfél éve már átéltem egy ilyen szitut és kábé sejtettem, mi a baj, hanem mert maximálisan megbízom a segítségemben, hiszen ő a legjobb barátom.
Persze, ha lenne „igazi” társam, nyilván őt hívnám… 🙂
De mitől ő a legjobb barátom?
Attól, hogy:
És természetesen mindez vica versa is így van 🙂 .
Ezek után akár jogos is lehetne a kérdés, fel is szokták tenni, hogy akkor mi miért nem „járunk”?!
A válasz egyszerű: rövid próbálkozás után megbeszéltük, hogy ebben az életben mindketten valami/valaki mást keresünk, amit ugyan még nem tudunk, hogy mi, de biztos létezik 🙂 . Dolgozunk az ügyön, meg is konzultáljuk mindig…
Nos, természetesen védőangyalom ahogy ígérte, megérkezett a tett színhelyére. Diagnosztizálta a helyzetet (mert már-már hollywoodi cukormázként eredetileg autószerelő is 🙂 ), valami biztosíték ment ki. Cseréljük ki, mondta, de nálam ugye ilyesmi nincs raktáron a kocsiban, így a közeli benzinkúton beszereztünk egy készletet. De sajna mindent levágott a hiba.
Nem volt más megoldás, mint este fél 11-kor elvontatni a kis drágámat az autószerelőhöz. Ilyen műveletet még soha nem csináltam, csak elméletben eddig. Bátran nekivágtunk a menetnek, ami közben kb. 6x infarktusközeli állapotba kerültem, a jobb vádlim beállt az állandó fékpedálon való készültségben, de odaértünk. Bezsebeltem büszkén a dicséretet, hogy flottul megoldottam a feladatot, olyannyira, hogy volt, ahol simán mentünk 50-el 🙂 .
Leparkoltuk az autót, ennyit tudtunk tenni. Hazaérve alig vártam, hogy az amúgy is fárasztó nap utáni egy órás zumbán való izzadás és az autós izgalmak után bezuhanjak még éjfél előtt az ágyba. Elalvás előtt azért nyugtáztam és hálát adtam, hogy milyen barátom van… (a barátnőimről már többször írtam, ők is a szívem csücskei és értük is hálát adok minden nap 😉 )
És igen, a barátom…mert továbbra is azt állítom, hogy létezik férfi és nő között barátság (extrák nélkül is…), nem is akármilyen 🙂 . Ha csak fele annyi kapcsolat lenne olyan, mint a mi barátságunk, akkor sokkal több boldog pár lenne!
Aki nem hiszi, járjon utána… 😉
(képek: Pinterest,Weheartit)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
