Az év esküvőjén jártam, az 1920-as évek Gatsby-stílusában

Szerintem életemben nem voltam ilyen különleges esküvőn. Voltam már páron, de gyakran kottára, becsukott szemmel le tudtam írni, mi fog következni. A klasszikus forgatókönyv…

Na, itt olyan nem volt. Szerencsére 🙂 .

De kezdjük az elején. Drága barátaim így invitálták a meghívottakat:

„VANNAK OLYAN PILLANATOK, AMIKOR ARRA GONDOLUNK,
BÁRCSAK AZ EGÉSZ VILÁG OSZTOZNA AZ ÖRÖMÜNKBEN. 
Mi ennél azért szűkebb körre gondoltunk…
Örömmel értesítünk, hogy 15 éves összetartozásunk és közös jövőnk jegyében, egy várhatóan meleg nyári délutánon, örök életre meg kívánjuk hosszabbítani kiváló kapcsolatunkat, a még sikeresebb folytatás érdekében. ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Esküvőnk témája, dress code: GATSBY
Időutazásban lesz részünk, mert visszarepülünk Ildikó és Zsolt egyik kedvenc korszakába az 1920-as évekbe…

Ajándékon ne törd a fejed, egy borítékban elrejtheted.

Hogy az ajándékozás öröme mégis megmaradjon.
teret adunk számotokra a színpadon.

Vendégseregünk többsége exhibicionista, 
így nincs más hátra, készüljetek előadással.
Lehet tánc, szavalás, ének… 
LÉGY KREATÍV ÉS MULATTASD A NÁSZNÉPET.
Lehetsz egyedül is a porondon, 
vagy akár össze is foghatsz másokkal.
A lényeg, hogy legyen 
sok vidámság, öröm, kacagás és tánc, ezen a nyári délután.

A műsoros esküvői estre a belépő csupán
hogy Fortuna Asszony is velünk legyen
egy feladott kétmezős LOTTÓ szelvény legyen.”

Nekünk nem kellett kétszer mondani, beindult a kis csapatunk, egy őrületes buli vette kezdetét…

Elkezdődött az ötletelés, készülődés. Semmi nem volt kötelező, de mi totál rákattantunk a témára. Az öltözékre, a műsorra, mindenre.

Első ötletünk a kellékek bérlése volt valamilyen nagyobb jelmezkölcsönzőből, de ezt hamar elvetettük. Ugyanis rájöttünk, sokkal jobb források is vannak. Mint például a second-hand boltok (magyarul turik) vagy különböző webáruházak. Minden infót megosztottunk egymással, izzottak a chat-vonalak.

Én is elindultam kincskereső túrámra. Első állomásom egy nagy használtruha bolt volt, ahol kapásból 3-4 stílusos darabot kiszemeltem. Hívtam a lányokat segítségül a választáshoz, meg is szavaztak egy kis feketét.

Majd jöttek a kiegészítők: fejdísz az mégiscsak kéne…hmmm…de milyen és honnan? Hoppá! Nekem egy kedves volt hallgatóm mellékállásban esküvői kiegészítőket gyárt. Elő a telefonnal és az ötlettel! És akkor Petrával közösen megálmodtuk, majd ő megalkotta egyedi díszemet. (Petrát itt éred el, ha Te is szeretnél ilyet 🙂 : Wedding Bazaar )

A fejdísz

Ékszerek tekintetében bíztam anyukámban, így megkértem nézzen utána, mi van készleten. Legközelebb, amikor mentem hozzájuk, már ki is voltak készítve a csodák. Könnyekig hatódtam, ugyanis az ékszerek, gyöngyök egy része még a nagymamáimé volt, akik a ’20-as ’30-as években élték fiatalságukat (egyikőjük 1907-es, másik ’21-es születésű volt). A rögtönzött divatbemutató még apukámnak is tetszett, pedig ő igazi kritikus. Felszólítottak, hogy mindenképp küldjek fotót a komplett outfitemről.

A cipő volt a következő etap. Azt hittem, baromira nehéz lesz stílusban passzolót találni. De ahogy rákerestem a neten az akkori lábbeli-divatra, rájöttem, hogy most épp ugyanezek vannak porondon. Ne feledjük: a divat örök körforgás 🙂 !

Azért jó pár üzletbe el kellett mennem, mire megtaláltam a legszebbet és legkényelmesebbet, legezüstösebbet 🙂 . Természetesen aprószemű neccharisnyával illik viselni. Még egy csipkekesztyű anyukám barátnőjétől, egy legyező, illetve a kis szatén színházi táskám (amire oly rég vártam, hogy hordhassam), és kész is volt a szett.

Egyértelmű, hogy a megjelenéshez profi smink is dukált. Mert mégiscsak hogy néznék ki egy gondosan összeállított megjelenéshez holmi fürdőszobai sufni-tuninggal 😀 . Senki más nem jöhetett szóba e téren, mint drága Orsi barátnőm, aki vérprofi a szakmában (itt megnézheted őt is és csodás munkáit: KOA Makeup ). 

Vittem magammal a komplett öltözékem, hiszen onnan már egyenesen az esküvőre tartottam. Sminkelés közben Orsi felvetette, hogy van egy olyan parókája, ami szerinte ehhez a stílushoz nekem nagyon menne. Picit ódzkodtam, de megkért, hogy csak próbáljam fel. És addig a sminket sem nézhetem meg. Kíváncsivá tett, így hagytam magam. Az összhatástól még az én állam is leesett.

Feketére váltva

De hát ha lúd, akkor legyen kövér! -mondtam, és immáron feketén, talpig Gatsby-stílusban és sminkben hívtam egy taxit (a BKV-zós verziót ebben a szerkóban elvetettem…). Kértem Orsit, kísérjen le, nehogy a sofőr otthagyjon…Nem hagyott, sőt megjegyezte, hogy ő már semmin se lepődik meg, ugyanis előtte való nap az utasa Jézusnak mondta magát és közölte, hogy bárki, aki eddig és ezután annak mondja magát, az hazudik…

Menet közben több járókelő integetett és elismerően lájkolta megjelenésemet, még úgy is, hogy a taxiban ülve csak félig láttak 🙂 .

Mikor kiszálltam a rakparton –mert hogy az esküvő egy hajón volt-, a barátaim jelentős része nem ismert rám. A gyerekek meg egyenesen idegenként méregettek.

A teljes outfit

Mondanom sem kell, mindenki kitett magáért, kicsi-nagy, gyerek-felnőtt, nő-férfi, fiatalabb-idősebb. Szebbnél szebb öltözékek, gondosan összeválogatott kiegészítők sorakoztak fel. Az uraknak és fiataluraknak nadrágtartó, csokornyakkendő és kalap, a hölgyeknek és kisasszonyoknak pedig gyöngy, toll, csipke és tüll, flitter, vörös rúzs és köröm dukált. Minden mennyiségben. Ugyanis erre a korszakra pont nem „a kevesebb az több” volt a jellemző, hanem a csillogás.

Majd beszálltunk az időgépbe, vagyis hajóba, melyet a szerelmesek a mulatság helyszínéül választottak.

A helyet saját kezűleg dekorálták, a baráti társaság segítségével, egyénileg összeválogatott-készített-internetről beszerzett anyagokkal, mielőtt bárki azt hinné, hogy valami híres és méregdrága cég vezényelte le az egészet…

A szertartás a hajó legfelső, fedetlen szintjén volt, épp a naplementében, őrülten romantikusan, hajókázva Buda és Pest között fel-le. Meghatódottan, némi koktéllal a kezünkben asszisztáltunk Ildikó és Zsolt első hitvesi csókjához. A felső szint a későbbiekben koktélbárként funkcionált, autentikusan a következőket felsorakoztatva: John Collins, Kamikaze, Cuba Libre, Pina Colada, Cosmopolitan és a jó öreg Mojito.

Ezután már a friss házasokkal együtt költöttük el az esküvői vacsorát, melyből (sajnos) csak képi ízelítőt tudok adni (másnap visszatapsoltam volna ezt is, annyira pazar volt):

A menü egy részlete

Majd mikor már mindenki jóllakott, a torta is felvágásra került.

Ezt követően pedig jött a műsor.

Amikor az ifjú pár felkért minket a nagy nap előtt nem sokkal, hogy nyitótáncukban szerepeljünk, természetesen igent mondtunk, annak ellenére, hogy az idő már szorított. De bevállaltuk a késő estig nyúló táncpróbákat, otthoni gyakorlást is. Nem hiába szuper zumbás csapat a miénk 🙂 . Készültünk is pár koreografált tánccal is, ennek megfelelően.

A hangulatot pontosan így kell elképzelni (egyébként az ifjú párral közös táncunk is erre a zenére volt):

És aztán tánc hajnalig…Azért olyan 2 óra körül már a csinos kis autentikus magas sarkúmat cuki balerinára váltottam, de egyébként minden, mint a reklámban, tartott a buli végéig.

Annyira jól éreztem magam ebben a miliőben, hogy simán el tudnám képzelni, hogy ebben a korban éljek. A divat akkoriban már mindent megengedő volt, a nők kikerültek a fűzőből (ergo annyit ehettek-ehettünk, amennyi csak belénk fért, nem látszódott 🙂 ), nem kellett földig vagy térd alá érő szoknyát hordani, lehettek szexisek és vagányak is. Egyszóval bejött nekem ez az egész.

Ha esetleg úgy alakul az életemben még egyszer, akkor igen erősen el fogok gondolkodni egy ilyen tematikus esküvőn. Nagyon bejött. Imádtam minden pillanatát ♥ !

Nyilván kellenek olyan barátok és család, akik ebben partnerek, de hát miért is ne lennének azok?!

Ahogy Ildikó és Zsolt fogalmazott: „Azt szerettük volna, hogy ez a nap legyen mindenkinek egyformán nagy élmény.”

Sikerült, nagyon is. Köszönöm♥♥♥!

Ilyen szerelmet mindenkinek!

(fotók: saját, barátok, vendégek és Kapuvári Gábor)

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu