Hosszú Katinka. Ő az, aki fel meri emelni a szavát és kiáll az úszókért, de közben pedig szerény és szégyenlős.
Ez utóbbit én sem gondoltam volna egészen addig, amíg nem találkoztam vele személyesen. A sajtóból látott-hallott és az internetes fórumokon olvasott információkból nem ezt gondoltam volna róla első körben. Sejtettem, hogy más lesz élőben, de nem tudtam, mire számítsak.
A Biotech Usa Magyarország szervezésében motivációs előadást tartott, amin szűk körű hallgatóság vehetett részt élőben az online közvetítés mellett. Mi azon szerencsések között voltunk 11 éves unokahúgommal, akik ott lehettünk személyesen. Rajtunk kívül több gyerek és felnőtt vett részt, akik vagy maguk is úsznak, akár versenyszerűen, vagy éppen pont az ő hatására kezdtek el űzni bármilyen sportot is.
Klára nagyon izgult, hiszen már akkor, amikor ő úszni kezdett a Komjádiban, többször mellettük edzett Katinka. Messziről csodálta évekkel ezelőtt is, és amióta hihetetlen sikereket ér el, azóta pedig még nagyobb rajongója lett. Olyannyira, hogy amikor egy iskolai feladatban példaképekről kellett tablót készíteni, őt választotta. Mindent elolvasott róla, tudja, hogy dupla úszósapkában úszik, hány érmet szerzett az olimpián, stb. Piroska szörpöt is azért kellett mindig venni, mert az ő arca volt a címkén 🙂 .
Az előadáson az első pillanattól fogva közvetlen, szívélyes és jó fej volt Katinka. Úgy beszélgetett a moderátorral és a közönséggel a lehető legtermészetesebben, mintha egy baráti vacsorán lennénk éppen.
Viszont a mondanivalója és az üzenet, amit közvetít, az mindenki számára példaértékű lehet. Csodálattal hallgattuk minden szavát és semmi perc alatt ledőlt minden olyan, amit negatívan hoz róla a sajtó. Politika-, minősítés- és bírálatmentes volt minden mondata.
Pár közülük különösen nagy erővel hatott rám is és a nem burkolt célom az volt Klára számára, hogy az ő kis életében is tudjon ilyen lelkesedéssel és elszántsággal küzdeni a céljaiért, az álmaiért. Például azért, hogy majd felnőttként anyukájával egy saját cukrászdájuk legyen 🙂 .
„Motivációt nekem a céljaim adnak. Nagyon nehéz megtalálni azokat a célokat, amiért bármit megteszünk. Ha az ember megtalálja azt a célt, amit annyira el akar érni, akkor az tök mindegy, hogy érzed magad, hogy fáradt vagy, hogy ki mit mond. Te hiszel abban, hogy azt el fogod érni és ezért bármit megcsinálsz.” -mondta Katinka már a legelején.
És persze ezért a célért hajlandó már kora hajnalban lemenni az edzőterembe, ahonnan gyakran posztol közösségi oldalára is, ezzel motiválva másokat is. Sok embertől kap olyan visszajelzést, hogy erőt ad nekik a mindennapok küzdelmeihez.
Hiszen keményen edz, olykor napi 10 órát is. Ha elmarad valamiért egy edzés, azt akár vasárnap is képes bepótolni. Kitartó, nem is kicsit.
Itt felmerült bennem a kérdés: én vagyok bármiben is ennyire kitartó? (szerencsére igennel válaszolhatok…és Te?)
Arra a kérdésre, hogy hogyan tűz ki célt magának, azt válaszolta, hogy egy nagy cél van kitűzve. És onnantól kezdve évekre, hónapokra edzésekre és versenyekre lebontva. De rugalmasnak kell lenni, hiszen sok minden változhat menet közben.
Újabb kérdés bennem: mi most az egy nagy célom? (Neked van 🙂 ?)
És hogy miből merít erőt Katinka? Hát Shane-ből…aki a férje, társa és edzője és mert vele közös céljaik vannak, egymást is motiválják.
Érdekes kérdést tett fel a beszélgetést vezető ekkor:
“Ott vagytok egy teremben Shane-nel, a terem bal oldalán van 100 zsák krumpli. És valaki azt mondja nektek, hogy úgysem tudjátok ezt 5 perc alatt átpakolni a terem jobb oldalába. Ki kezdi el?”
Katinka nevetve rögtön rávágta: „Mindketten egyszerre! Biztos vagyok benne, hogy egyszerre elkezdjük.”
„Vagy Shane méri az időt, én meg pakolok 🙂 !” –tette hozzá viccesen.
Itt is megálltam egy pillanatra és elgondolkoztam: én is úgy működtem világ életemben, hogy ha valaki azt mondja nekem, hogy „úgyse”, akkor én meg azt mondom, hogy „csakazértis”. Te megcsinálod vagy feladod? És van az életedben, aki segít a megoldásban?
Na de hogyan tudja kihozni magából ez a csaj a maximumot?
Erre a kérdésre azt válaszolta, hogy amire versenyre kerül a sor, addigra már nyugodtnak kell lennie és magabiztosan odaállni. (Előszeretettel hallgat rapet kikapcsolódásként és versenyek előtt 🙂 .) És úgy van vele, hogy ha most nem jön össze, akkor annak nem kellett összejönnie. Akkor annak oka van. Azzal a mentalitással megy oda, hogy kihozza magából a maximumot, tudja, hogy most akkor bele fog halni, de hogy mi lesz a végeredmény, az tök mindegy.
Azt hiszem, ezzel felszabadítja magát az alól a teher és teljesítménykényszer alól, amitől sokan nem tudnak szabadulni, és ami rányomja magát a végeredményre is…
Ami viszont roppant módon izgatott és választ is kaptam rá, az az volt, hogy vannak-e Katinkának is nehéz napjai, és ha igen, akkor azokon hogyan emelkedik felül?
„Van olyan, hogy úgy kelek, hogy hulla fáradt vagyok. És úgy érzem, hogy biztos, hogy nem fogok tudni most 5-6 órán keresztül edzeni. Én ilyenkor megpróbálom lépésekre lebontani a napot. És úgy nyitom ki a szemem, hogy a kávégépig elmegyek. Aztán majd eldöntjük, hogy mi lesz. Megiszom a kávét, jó…hát tulajdonképpen le tudok menni az uszodába, az nem lesz probléma.
És így szépen lassan…Lemegyek, és jó, akkor bemelegítek, azt még meg tudom csinálni. Aztán majd meglátjuk…
Hát, ha már itt vagy, akkor a vízbe is menjél be, a tornatermet már megcsináltuk. És akkor megcsinálom az egész edzést. És visszagondolva ú de jó, hogy ezt is megcsináltam! Egy nagyon-nagyon jó érzés, hogy ma nagyon nem akartam. De rengeteg önbizalmat ad, hogy még ilyenkor is lementem és megcsináltam!”
Azt mesélte, hogy ráadásul ilyenkor vannak szinte a legjobb edzései! Ha fáradt, fáj mindene, akkor is megküzd saját magával és megcsinálja! Ami a legfontosabb: legelőször saját magával kell mindenkinek megküzdenie!
Basszus, ezt a technikát nekem is be kell vetnem! Hiszen ha rossz napom is van, akkor is küzdenem kell a céljaimért, az álmaimért! De persze sokkal könnyebb lenne visszafeküdni, lustulni, aztán szép lassan elhagyni a vágyott célt és beérni kevesebbel…
De Katinka nem ezt teszi. Sőt, a negatív kommentek, beszólások még jobban motiválják. Nem foglalkozik velük. Hiszen azok, akik írnak neki, azok nem ismerik őt. A nagymamája viszont igen, aki azt mondta:
„Ne idegesítsétek fel a Katinkát, mert nagyon gyorsan fog úszni!”
És igen, ő valóban az IRON LADY, aki saját bevallása szerint is nagyon magasra tette a mércét.
Iron, mert vasakarata van, de közben pedig lady, aki egy mosolygós, csinos, szerény és rendkívül szimpatikus lány. Aki élőben olyan, mint bármelyikünk: érez, szeret, lelkesedik…csak éppen háromszoros olimpiai bajnok, többszörös világ- és Európa-bajnok úszó, keményen edz, úszóiskolát alapított (saját módszerük szerint oktatnak), és vállalkozást vezet, motivál másokat és saját magát, nap mint nap.
Hihetetlen nagy élmény volt hallgatni őt, és az biztos, hogy ha elbizonytalanodnék bármikor, visszaolvasom vagy hallgatom majd szavait, és ezt jó szívvel ajánlom másoknak is!
Egy életünk van, és azt nem mindegy, hogyan éljük meg. Az álmainkat, céljainkat megvalósítva vagy a tévé előtt fekve, tunyulva vagy éppen pénzt és javakat harácsolva, siváran…
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
ezt nem tudtam, hogy szerény, sőt szégyenlős is!