“Mire elkészül a baba, megszületik vele együtt a története is” – interjú a négygyerekes alkotóval, PJulcsyval

Négy gyerek, egy férj, egy macska és sok-sok baba. Ők veszik körül nap mint nap Julcsit, aki egy különleges nő. Nő, anya, alkotó. Háztartást vezet, gyerekeket nevel, dolgozik és varr.

És varr és varr. És mindezt hatalmas szívvel teszi. Babái pajkosak, élettel teliek, beszédesek és természetesen egyediek. Nem mindennapiak és ez (is) bennük a különleges.

Pár éve ismertük meg egymást Julcsival, amikor volt szerencsém tanítani őt. Azóta megismerhettem családját és munkásságát is és jó ideje fogalmazódik bennem a gondolat, hogy interjút készítek vele. Mostanra sikerült összehoznunk a beszélgetést bokros teendőink közepette.

Családról, munkáról, titkokról és álmokról beszélgettem Palásthy Juliannával, akit sokan PJulcsy-ként ismerhetnek.

A műhely titkai

Mi az eredeti foglalkozásod?

Érettségi és egy év posztgraduális képzés után rögtön dolgozni kezdtem, előbb egy kis cégnél irodavezetőként, majd egy bankban dolgoztam pénzügyi előadóként.

Már felnőttlétem legelején a saját lábamra álltam, így egy diploma megszerzése csak álom maradt. Jelentkeztem ugyan a tanítóképzőre óvodapedagógusnak, de nem vettek fel, hiányzott az a néhány év, amit érettségi után ki kellett hagynom. Fiatalon, 23 évesen lettem édesanya, így bármiféle szakirányú képzés kimaradt az életemből. Visszatérve a kérdésre: nincs eredeti foglalkozásom 🙂

Kamilla, az ötödik gyerek

Hogy jött az ötlet, hogy varrj? És hogy jutottál el a babákig?

Azt hiszem, lételemem az alkotás. Nem tudok csak úgy, nyugton ülve filmet nézni, közben járnia kell a kezemnek. Ahogyan az autóban ülve, hosszú utakon sem a tájat figyelem, hanem a kezemben lévő kézimunkát. Amikor 19 évvel ezelőtt az első gyermekem megszületett, fejembe vettem, hogy csupa saját készítésű holmival rendezem be a szobáját.

Ekkor kezdtem el varrni. Jól emlékszem az első patchwork takarómra… nem volt épp tanítani való darab, még a mérete sem lett megfelelő, de lelkesen használtuk s talán még ma is meg van valahol a lányaim babaholmijai között. Onnantól kezdve belevetettem magam a foltvarrásba, sok-sok barátom lett a közös hobbinknak köszönhetően, még a Magyar Foltvarró Céhnek is tagja voltam egy időben.

Az első babámat is ezeknek a barátaimnak köszönhetem, mert időnként elkalandoztunk a foltvarrásból a babakészítés felé. Mára pedig fordult a kocka és babákat varrok, ahonnan időnként elkalandozok a foltvarrás felé. Az első babáim egy norvég tervezőnő szabásmintái alapján készültek, szerettem is őket nagyon, de hamar éreztem, hogy ez nekem kevés. Ahogyan az életemben mindenütt, itt is szerettem volna valami olyat alkotni, olyat nyújtani, ami kicsit más, mint a megszokott. Nem túl nagyképűen, nem túl tolakodóan, nem túl látványosan, mégis különlegesen és egyedien.

Hat év babavarrás van a hátam mögött, sok-sok kísérletezgetés, tervezgetés után jutottam el a mostani figuráimig. S még mindig tudok újat mutatni, még mindig tele vagyok tervekkel.

Melyik a kedvenc babád, illetve vannak-e velük kapcsolatban történeteid?

Nincs kedvenc babám, és mindegyik a kedvencem. Egyedi megrendelések alapján dolgozni a legnehezebb, a legnépszerűbb figuráim mégis azok, amik így készülnek. Készítettem már így babát újszülötteknek, kisgyerekeknek, nagyszülőknek is, de adtak már ilyet nászajándékba is, legutóbb egy egész családot.

Legjobban a saját kedvemre szeretek alkotni. Olyankor nem kötnek a színek, a karakterek, van idő a szívből jövő alkotásra. Szeretek elidőzni a részletekkel, újakat kigondolni és mire elkészül a baba, megszületik vele együtt a története is. Van, hogy fára mászó, fejét folyton huncutságon törő kisfiú születik, van hogy pálcáját a kerítésen végighúzó királylány, van hogy szerelemről álmodozó, diófa alatt hintázó szöszke lány.

4 gyermeket neveltek férjeddel. Hogy tudod ezt összeegyeztetni a munkáddal és a varrással?

15 évig voltam otthon a gyerekekkel, volt időm megalapozni a mostani, vállalkozói énemet. Nem könnyű mindenütt (család, munkahely, varrás) jelen lenni, de tudom, hogy mindig mindenben számíthatok a családomra, a barátaimra és a munkatársaimra. Kiapadhatatlan energiaforrásom ők, mert hisznek bennem és ez erőt ad minden helyzetben. Mert azért be kell vallanom, időnként megingok és arra gondolok, feladom. Nem vagyok elég jó, nem tudok eleget nyújtani és minden efféle negatív gondolatok, amik lássuk be, időnként és előbb-utóbb utolérnek mindenkit, akkor is, ha nem több vasat tart egyszerre a tűzben, mint én.

Idén lettetek 20 éves házasok Petivel. Mi a titka annak, hogy azóta jóban-rosszban együtt vagytok?

Titok? Nincs ebben semmi titok. Csodás embert rendelt mellém az Úr és nagyszerű gyermekeket kaptunk. Elfogadjuk és szeretjük egymást akkor is, ha épp nem 🙂 . Vannak buktatók, vannak rossz napok a mi életünkben is, de mindketten jól tudjuk, mi az alázat. Hiszünk egymásban, hiszünk a szerelemben, hiszünk Istenben. Kerek és teljes az életünk, nem vágyunk többre, megelégszünk azzal, amink van, amit kapunk.

20 éve együtt…

Mi a legnagyobb álmod?

Egészen kicsi korom óta él bennem egy kép: kézen fogva sétálok a három gyermekemmel, békében, egyetértésben. Ez megadatott, elértem a legnagyobb álmomat. Számtalan séta van mögöttünk három később négy gyermekkel az oldalunkon én pedig meg tudom nekik adni mindazt, ami az én gyerekkoromból kimaradt. Szeretem az életemet és azt hiszem, hogy ezt kimondhassam, ez volt a legnagyobb álmom.