Kamaszlét? Jajj, csak éljük túl! Nagy feladat, kihívás, horror vagy talán mégsem?!
Találtam két olyan könyvet, ami kamasz lányokról és fiúkról szól és akár ajándéknak is jó ötlet lehet. Mindkettőt elolvastam természetesen. Főleg a fiús érdekelt, hiszen sosem voltam kamaszfiú. Ráadásul olyan lány vagyok, aki középiskolába is homogén lánysuliba járt, aztán a tanítóképzőben sem hemzsegtek a daliás hercegek. Majd később sok évig kamaszlányokkal foglalkoztam. Így tehát az utóbbiakat sokkal jobban ismerem.
Ezért is keltette fel érdeklődésemet először is Jocó bácsi, alias Balatoni József könyve. Azé a népszerű töritanáré, akiért rajonganak a tanítványai és most már országosan sokan, fiatalabbak-idősebbek egyaránt. Hogy miért? Mert szókimondó, jó fej, vicces és gyerekközeli.
Ennek okán én is baromira kíváncsi voltam rá és igyekeztem nem szakmai szemmel olvasni a könyvét. Hanem olyan céllal, hogy jobban megértsem a tinédzser fiúk életét, mindennapjait, lelki világát.
Hááát, azt hiszem sokkal többet olvastam, mint amire első blikkre gondoltam…
A könyv története röviden az, hogy egy felnőtt (de azért még jócskán fiatal) férfiú megtalálja kamaszkori naplóját és beleveti magát. Hogyan látta akkor és most a dolgokat, mik miért történtek vele így visszagondolva, illetve van-e, ami nem változott azóta sem. Barátságok, szerelmek, szülők, suli és a szexualitás a téma.
Nekem picit fura (bár talán hihető), hogy a kamasz fiúk ennyire és ilyen szinten foglalkoznak a szexszel?! Hogy gyakorlatilag kevés más dologtól eltekintve ez a központi mozgatórugója a srácok agyának. És gatyájának.
Nyilván nem a kiskamaszokra gondolok, így a könyvet is nagyobbaknak, 16-7-8 + éveseknek ajánlanám. De akkor és csakis akkor, ha a szülő elég jó fej ahhoz, hogy a szexről olvasson a gyermeke, gyakorlatilag kertelés nélkül.
Szakemberként azért hozzáteszem, úgyis megtárgyalják ezeket és úgyis megtudják valahonnan, tehát eltitkolni és burokban tartani őket nem lehet. Annál inkább természetes témaként felhozva át lehet beszélni a dolgot, megtárgyalva hiteket és tévhiteket. Mert ne arra várjunk, hogy majd érettségi után a porzóról és a bibéről beszélve majd jól felvilágosítjuk őket. Egy frászt! Addigra már annyi információ és sajnos tapasztalat lehet mögöttük, hogy semmi más dolgunk nem lehet, maximum helyretenni a téves dolgokat a fejükben.
Azt mondom, ne legyen tabu-téma a szexualitás otthon! Muszáj róla beszélni velük, mert ömlik rájuk mindenhonnan a szex, az agresszió és sajnos sokszor a kettő együtt. Sokkal inkább támogató közegben, partnerként, barátként beszéljünk róla, lazán és természetesen. Mert ha kérdése és baja van, akkor hozzánk fog fordulni és nem a hasonlóan nem jól informált haverjaihoz.
De a szex-témán kívül persze még sok másról is szól a könyv, ami érdekli, foglalkoztatja a tizenéves sráco(ka)t.
Mondjuk kicsit régebben voltam már tinédzser és a naplóírást is csak próbálgattam, mégis úgy érzem, a könyv stílusa, nyelvezete néhol kevéssé kamaszos. Ahogy látom-hallom, a fiatalok szóhasználata manapság elég más. De ez csak az én meglátásom, mindenki döntse el maga a könyv elolvasása után.
A másik mű pedig a kamaszlányokról szól, egy két lányos pszichológus anyuka tollából. Lisa Damour: Gubancok című művében gyakorlati példákkal segít abban, hogy megértsük a lányok működését, küzdelmeiket, és persze abban is, hogy a lehető legjobb kapcsolatot alakítsuk ki velük.
A kamasz lányok felnőtté válásának hét állomásos modelljét alkotta meg az alapján, ahogy azt ő a tinédzser lányokkal és szüleikkel folytatott sok éves munkája során tapasztalta.
Végre egy könyv, ami nem elméleti okfejtésekkel, kívülállóként próbálja leírni, mi is a kamaszkor! A kötet telis tele van életszerű, valódi történetekkel, ráadásul minden fejezet végén egy „Mikor aggódjunk?” résszel…
„A gyerekkortól való búcsúzás esetén engem azok a tinédzserek nyugtalanítanak, akik túlságosan vonakodnak felnőni, illetve azok, akik semmilyen módon nem akarnak gyerekek lenni.” -mondja Lisa Damour már az első fejezetben. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal van teli, amik valljuk be nem a szokványos klisék közé tartozik.
Ír még -a teljesség igénye nélkül- a közös vacsora fontosságáról, arról, hogy mely családi környezetben élő lányoknál magasabb a kockázat a deviáns viselkedésre. Foglalkozik a barátok, kortársak szerepével, a közösségi média használatával, a kamaszkori hangulat- és szorongásos zavarokkal, illetve azzal, hogy mindezeket a szülő hogyan ismerheti fel, kezelheti és tudja megélni helyesen.
Mert sajnos az kimondható, hogy leginkább a szülőknek fáj az, hogy a gyermekük nem úgy viselkedik, ahogyan azt ők szeretnék vagy elképzelték.
Ezért válhatnak helikopterszülőkké, akik folyton-folyvást köröznek a gyerekük fölött, igyekezve őket kontroll alatt tartani. De ez ugye nem járható út, örökké nem lehet szem előtt tartani őket.
Hihetetlen sok szuper dolgot, tanácsot és ötletet olvastam a könyvben, de egy mondatot azért mégis kiemelnék:
„…a legújabb kutatások arra mutatnak rá, hogy a kamaszkorról negatív sztereotípiákban gondolkodó szülők valójában önbeteljesítő jóslatot idéznek elő a saját gyerekeik esetében.”
Magyarul: nem kell parázni a kamaszkortól, mert így is, úgyis eljön, de a felnőttek hozzáállásán múlik a legtöbb! És nem árt mindenkinek észben tartani, hogy ő is volt tinédzser. Kotorja csak elő az emlékezetéből az akkor történteket!
Nem árt felülvizsgálatot tartani, hogy a saját gyerekénél avagy tanítványainál elhangzottak-e azok a mondatok, amiktől anno felállt a szőr a hátán és megfogadta, hogy ő márpedig ezeket soha de soha nem fogja kiejteni a száján:
„Amíg az én kenyeremet eszed…”
„Amíg nem vagy nagykorú, azt kell tenned, amit én mondok.”
„Még mindig én vagyok az apád/anyád!”
„Én tudom, mi a jó neked!”
„Egyszer a sírba teszel…”
Ha igen a válasz, akkor semmiben sem különbözik azoktól, akikre anno azt mondta, hogy bénák, maradiak, nem értik meg őt, stb.
A véleményem az, hogy értsük meg elsősorban a kamasz működését! Alkalmazkodjunk hozzájuk, hiszen a súrlódásokat elkerülni nem lehet, de ha értjük, mi miért történik, akkor nem küzdelem lesz ez a korszak, hanem egy mindenki számára tanulságos fejlődés!
És nem utolsósorban egészséges lelkületű, érzelmű nőt és férfit nevelhetünk belőlük.
Szóval jó szívvel ajánlom ezt a remek könyvet mindenkinek, szülőknek és pedagógusoknak is!
(képek: saját, Pixabay)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: