1.0menthaihttps://menthai.cafeblog.huTomkó Borihttps://menthai.cafeblog.hu/author/menthai/<p style="text-align: justify"><strong><span style="font-family: verdana, geneva"><span style="color: #ff6600">2015.</span> számmisztikailag 8-as év. A kínai horoszkóp szerint a Kecske éve lesz. Mindegyik megközelítés csupa-csupa <span style="color: #ff6600">jóság</span>ról, kedvező <span style="color: #ff6600">változás</span>okról, előrejelzésekről szól. Valami nagy <span style="color: #ff6600">boldogság</span> kezdete… De mennyire múlik ez valójában a horoszkópokon, csillagállásokon, vagy inkább saját magunkon… ?!</span></strong></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><img class="imgnotext open-in-modal aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2015/02/imadkozo.jpg" alt="imadkozo.jpg" width="194" height="214" /></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">Én tudatosan számot vetettem 2014. december 31-én az elmúlt évvel. <span style="color: #ff6600">Hálát adtam</span> mindenért (valóban mindenért!!), amit kaptam, és elhatároztam, hogy a régi dolgokat helyükre téve lépek át az újévbe. Semmi nagy fogadalom. A dohányzásról 6 és fél éve leszoktam, súlyproblémáim nincsenek -szerencsére. Maradt „mindössze” annyi, hogy az ITT ÉS MOST! –ban élek. Ez nem egyenlő a Carpe diem! –mel, mert nem felelőtlenül habzsolás, hanem egyszerűen a pillanat varázsának megélése.  A múltat lezárni, a jövőbe nézni, de a jelenben élni.</span></p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="font-family: verdana, geneva">Azonban ez nem mindig megy olyan simán…</span></strong></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">Nagyon könnyen elsodorhatnak a mindennapok, a környezet „jószándékú” megjegyzései. Nehéz tartani magunkat ahhoz az elhatározásunkhoz, amit magunknak tettünk. Hogy miért? Mert felmerül bennünk a kérdés: valóban megérdemlem én ezt? Valóban képes vagyok erre? Valóban élhetek úgy, hogy jól érzem magam a bőrömben? A környezet gyakran nem az önmegvalósítás irányába terel minket. A kétségek, félelmek a könnyebbik út. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">Igen, sokkal nehezebb szembemenni a családdal, az anyóssal, a főnökkel, még akkor is, ha nincs igazuk. Inkább a jól megszokott és (látszólag) egyszerűbb, ami kevesebb energiát igényel. Beállni a sorba. Bólogatni. Elkerülni a konfrontálódást. És amikor valaki megkérdezi: boldog vagy? Akkor erre a kérdésre nem tudsz kapásból „igen”-nel válaszolni. A „nem” –et kimondani pedig túl ciki lenne. Akkor hogy is van ez? Hazudok? És ha igen, kinek? És miért? Mi történne akkor, ha kimondanám –legalább magamnak- az igazat?</span></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="font-family: verdana, geneva"><img class="imgnotext aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2015/02/szappanbuborek1.jpg" alt="szappanbuborek.jpg" width="198" height="251" /></span></strong></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">Akár egyszer is lejátszottad ezt magadban? Néha banális választ kapnál…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">Mert mi lehet a legrosszabb, ami történhet? Az, hogy végre olyan életet élsz, amiben Te döntesz, és amiben Te választasz? Ha ki sem próbálod, akkor nem tudod, mi történhet… <span style="color: #ff6600">Egy életünk van</span> –legalábbis amire emlékszünk – és nekem nem mindegy, hogyan élem le. Választottam. Te is <span style="color: #ff6600">választhatsz</span>…</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">Ezekről a lehetőségekről szoktam beszélni hallgatóimnak és ezeket a kérdéseket nekik is felteszem.  De a választás és a döntés mindenkinek a sajátja.</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: verdana, geneva">A legutóbbi vizsga után többek között ezeket az üzenetet kaptam:</span></p> <p style="text-align: justify"><em><span style="font-family: verdana, geneva">„Olyan megerősítéseket kaptam az óráidon, amit éreztem és tapasztaltam az életben, de a környezetemben lévő emberek lehurrogtak. Pl. Ne légy már ilyen gyerekes.51 éves vagyok nekem már ez nem illik.”</span></em></p> <p style="text-align: justify"><em><span style="font-family: verdana, geneva">„Köszönöm az érdekes órákat, amiken repült az idő! A sok lelkesítő szót! Azt, hogy megtanulhattam másképp látni a világot és magamat! Sokat tanultam...”</span></em></p> <p style="text-align: justify"><em><span style="font-family: verdana, geneva">„Nem lehet azt az érzést szavakba önteni, ami bennem kavarog... Majdnem sírva fakadtam, pedig sosem teszem. Úgy érzem az életem mentetted meg azzal a sok segítséggel, amit adtál nekem ahhoz, hogy végig tudjam csinálni ezt az iskolát, és hogy erőm legyen ahhoz, hogy megváltoztassam az életem. Kinyílt előttem a világ...”</span></em></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="font-family: verdana, geneva"><img class="imgnotext aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2015/02/hala.jpg" alt="hala.jpg" width="193" height="257" /></span></strong></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong><span style="font-family: verdana, geneva">Én pedig újabb megerősítést kaptam, hogy jól választottam. <span style="color: #ff6600">Köszönet és hála.</span> Jó úton vagyok.  És Te? </span></strong></p>richhttps://menthai.cafeblog.hu/files/2015/02/szappanbuborek1-150x150.jpg150150