1.0menthaihttps://menthai.cafeblog.huTomkó Borihttps://menthai.cafeblog.hu/author/menthai/<p style="text-align: justify"> </p> <h3 style="text-align: justify">Nem vagyok egy nagy nacionalista, sosem voltam…A magyarságtudatom sem fejlődött ki túlzottan. Azt hiszem, engem a gólya nem ide akart anno lepottyantani, hanem valahova délebbre, de talán elfáradt és előbb letett itt…Mindegy is.</h3> <p> </p> <p style="text-align: justify">Szégyen vagy sem, igazából nem annyira érdekelt sosem a <strong>nagy magyar nemzeti öntudat</strong>. Természetesen tudtam mindig, hogy nem csak a mostani határokon belül, hanem azon kívül is élnek magyarok. De nem izgatott különösebben. A rendszerváltás után pedig amikor tömegével jöttek az <strong>erdélyiek</strong>, nem annyira szimpatizáltam sokukkal.</p> <p style="text-align: justify">Aztán később kiderült, hogy nem is mindegyik magát erdélyinek mondó volt magyar ugyebár…Összemosódott Európa-szinten az erdélyi és a román. Egy ország, egy útlevél, egy kaptafa.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-2-e1470855180689.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324229 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-2-e1470855180689-200x300.jpg" alt="Erdély 2016.08 (2)" width="200" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Később, amikor picit jobban ráláttam már felnőttként a dolgokra, megismertem pár <strong>székely góbé</strong>t (kópé-viccesen használják a székely parasztemberre), és sok élménybeszámolót hallottam azoktól, akik már jártak arrafelé. Elkezdtem különös vonzódást érezni<strong> Erdély</strong> iránt. Nem tudtam megfogalmazni, mi vonz benne, azt éreztem, hogy látnom kell, mi van ott. Továbbra sem a nemzeti nacionalizmus okán, hanem valami más, megmagyarázhatatlant éreztem.</p> <p style="text-align: justify">Felvettem a <strong>bakancslistám</strong>ra úticélként. Tavaly már csak egy paraszthajszál választott el, idén viszont összejött. Legjobb barátommal (róla már írtam, katt ide<strong> <a href="https://menthai.cafeblog.hu/2016/07/19/letezik-ferfi-es-no-kozott-baratsag-vagy-ez-csak-varosi-legenda/">>>></a> </strong>) nekivágtunk 6 napra a mesebeli utazásnak. Ő már járt arrafelé pár helyen, én abszolút szűzként indultam.</p> <p style="text-align: justify">Hajnali kelés és közel<strong> 800 km</strong> várt ránk. Életemben nem vezettem ennyit, mint most, büszke is vagyok magamra, hogy nagyjából a felét én toltam le…Először már a határon túl álltunk meg reggelizni, ahol épp akkor szállingózott fel a köd.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-6.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324233 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-6-300x200.jpg" alt="Erdély 2016.08 (6)" width="300" height="200" /></a></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Innen hosszú és autópálya-mentes út vitt minket célállomásunkhoz <strong>Csíkrákos</strong>ra.</p> <p style="text-align: justify">Menet közben még útba ejtettük <strong>Böjte Csaba testvér Szent József Otthonát Szovátán</strong>. Legnagyobb sajnálatunkra pont elkerültük egymást Csaba testvérrel, pedig igyekeztünk előre egyeztetni a találkozót. De nála ez ugyebár belefér, számítottam rá. <strong>Szívélyesség, szeretet , otthonos, rendezett környezet</strong> fogadott bennünket. A kis lakók közül, akik nyári szünetben is ott maradtak, lelkesen mutatták meg lakóhelyüket, szobájukat. Épp az éves összgyermekotthoni táborukra készültek, így nem is zavartunk sokat, odaadtuk a kis édességcsomagot, aztán továbbálltunk <strong>Parajd</strong>ra.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p>[gallery ids="7324251,7324250,7324252,7324253,7324254"]</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">A kinti kánikula után jól esett a 17 fokos <strong>sóbánya</strong>i levegő. A bányában minden megtalálható a kalandparkos résztől az éttermen át a kápolnáig. És nem utolsó sorban <strong>Szent Borbála</strong>, a bányászok (és a tüzérek) védőszentje :-) .</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p>[gallery ids="7324264,7324263,7324262"]</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Miután kellemesen lehűtöttük magunkat, nyílegyenesen megcéloztuk a szállásunkat.</p> <p style="text-align: justify">A <strong>csíkrákosi Cserekert Fogadó</strong> adott otthont a következő napokban nekünk. Megérkezésünkkor se foglalást, se papírt nem kértek, az volt az egyetlen kérdésük, hogy előbb vacsorázni vagy a szállást megnézni szeretnénk-e?!  (nálunk azért az ősbizalmatlanság okán tutira kérnek mindenféle okmányt, visszaigazoló emailt, stb-t, aztán sok esetben még akkor sem biztos, hogy van szállás…)</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Cserekert.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324258 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Cserekert-300x225.jpg" alt="Cserekert" width="300" height="225" /></a></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">A vacsorát választottuk, mely elsőként az étvágygerjesztő <strong>pálinkával vagy áfonyalikőrrel</strong> kezdődött, ahogy a következő többi napon is…</p> <p style="text-align: justify">Tudtuk, hogy legendás a <strong>székely vendéglátás</strong>, de ennyire nem gondoltam…A welcome drink után jött mindig a leves (a töltött paprika és a lucskos <strong>káposzta</strong> is annak számít ott :-) ) –székely <strong>csorba</strong> (húsos vagy zöldséges, grízgaluska, majd a főétel-töltött káposzta, sült oldalas, <strong>vargánya</strong>gombával és <strong>áfonyával</strong> pácolt borjú <strong>puliszkával</strong>, borjúpörkölt tésztával, csirkepörkölt krumplival, disznótoros krumplipürével és párolt káposztával és persze mindig valami desszert-sütemények vagy gyümölcs.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p>[gallery ids="7324269,7324260,7324261,7324265"]</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Na, és a reggeliről ne is beszéljek…<strong>Szalonna, töpörtyű, kolbász, felvágottak, orda, sajt, zöldségek, padlizsánkrém, bundáskenyér, sült borjúmáj</strong> és persze az elmaradhatatlan <strong>áfonyalekvár</strong>. Mind-mind helyi és házi, ahogy a fenséges <strong>parasztkenyé</strong>r is. Leöblítve gyógynövényekből készült teával és házi tejjel. (Itt zárójelben jegyezném meg, hogy legközelebb előre trenírozom a gyomromat, mert ahogy mondják:<em> „Szokni kell a parasztnak a szántást…”</em> Különben kiadós gyomorrontásod lesz.)</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p>[gallery ids="7324266,7324268,7324267"]</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Ezeken felül pláne nem volt túl nagy igényük, mégis ha bármit kértünk, mindenre azt a választ kaptuk mosolyogva: <strong>„Megoldjuk!”</strong> És meg is oldották…Ahogy a betérő, nem a szálláson lévő román házaspárnak is adtak meleg vacsorát. A faluban ők az egyedüli fogadó, ami ugyan csak a szállást foglalóknak és csoportoknak üzemel, de étellel minden „vándornak” tudnak szolgálni, csak úgy, emberségből…</p> <p style="text-align: justify"><strong>Boti</strong>nak, a „főnöknek” mindenkihez volt pár kedves szava, leült az asztalokhoz, kedélyesen elbeszélgetett, elsütött pár viccet, mesélt pár történetet. Ízesen, ahogy az egy csíki székely emberhez illik. A társaság nagy része visszatérő vendég, nem nagy meglepetésünkre. Valószínűleg mi is így leszünk…</p> <p style="text-align: justify">Szállásunk a fogadó<strong> Alszegi Portáján</strong> volt, gyümölcsfás-virágos környezetben. Sokat nem tartózkodtunk a szobában, de esténként hulla fáradtan jó nagyokat tudtunk aludni a kényelmes ágyakban…</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p>[gallery ids="7324259,7324255"]</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify">Az <strong>időjárás változatos</strong> volt, így sikerült a természet sokféle jelenségével találkoznunk: napsütés, eső, köd, pára, hőmérséklet-ingadozás, minden játszott. Felkészülésünk a kezdő túrázóénak felelt meg: túracipő (mondjuk én egy nyárit szereztem be, ami az esőben ugyan egy idő után beázott, de legalább ki is engedte a vizet és nem dagonyáztam benne), esőkabát (ami alá jól be lehet izzadni). De persze amikor túrázni indultunk kimaradt a hátizsákból a váltóruha valamelyike, vagy a zokni vagy a póló tuti :-) .</p> <p style="text-align: justify">Amikor a szállás elfoglalásakor vendéglátóink egyikének elmeséltük másnapi tervünket, kikerekedett szemmel nézett ránk. <strong>Madarasi Hargitára gyalog??</strong> Innen? Ő egyszer volt, akkor is lefele kapkodták a lábukat, nehogy rájuk sötétedjen, mégis 6 óra volt az út… <strong>„Ti tudjátok…”-csóválta a fejét Dénes</strong> maga elé merengve, amolyan székelyesen.</p> <p style="text-align: justify">Jól van no, azért mi csak megnézzük és majd holnap este beszámolunk a vacsoránál.</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-95.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324227 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-95-300x200.jpg" alt="Erdély 2016.08 (95)" width="300" height="200" /></a></p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"><strong>Kalandozásunk csak innen vált igazán izgalmassá... De erről a következő bejegyzésben olvashattok :-) .</strong></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>richhttps://menthai.cafeblog.hu/files/2016/08/Erdély-2016.08-95-150x150.jpg150150