1.0menthaihttps://menthai.cafeblog.huTomkó Borihttps://menthai.cafeblog.hu/author/menthai/<h3> </h3> <h3>Egy néni a 11. kerületből. Én sem tudtam róla semmit. Mostanáig. De ő is belépett nálam a „nem semmi” csoportba…</h3> <p> </p> <p>Szeretem, ha virág vesz körül. Főleg tavasszal. Mert akkor különleges színe és illata van mindegyiknek. Színes kavalkád, a bőség zavara.</p> <p>De nem csak otthon szeretem, ha virág van, hanem a munkahelyemen is.</p> <p>Ha autóval jövök dolgozni, igyekszem mindig a közelben leparkolni, de ez Budapest egyik központi helyén ugye nem egyszerű…De ha kérek, akkor <strong>az égiek mindig intéznek parkolóhelyet</strong>, a lehető legközelebbi helyen :) .</p> <p>Tegnap is így történt. Körülbelül 5 perces sétára álltam meg, a Bocskai út elején. Ha itt sikerül helyet találnom, akkor mindig útba esik <em><strong>egy virágos bódé a Kosztolányi Dezső tér-Bocskai  út sarkán, a Feneketlen-tó oldalában</strong></em>.</p> <p> </p> <p><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_185846.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324650 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_185846-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></a></p> <p> </p> <p>A bódé mellett valószínűleg sokan elmennek. Mert nem egy dizájnos, modern, vintage stílusú üzlet szép kirakattal, hanem egy amolyan klasszikus régi bódé, flanc nélkül.</p> <p>Viszont <strong>a portéka csodaszép mindig</strong>.  Most is nézelődtem a szebbnél szebb virágok között, amíg egy idős úr várt a csokrára. Hajlott hátú, bottal járó, jó nyolcvanas öregúr volt.</p> <p>Meg is szólított, hogy:</p> <p><em><strong>-Ugye milyen csodásak? Főleg tavasszal-nyáron, annyi szép virág van!</strong></em></p> <p>Aztán elmondta mosolyogva, hogy ő <strong>a feleségének viszi a virágot</strong>. Gratuláltam neki, hogy milyen jó látni, vannak még úriemberek :) . Akik még sok-sok év után is veszik a fáradtságot és köttetnek egy csokrot szívük hölgyének, a társuknak.</p> <p>Mert akik ennyi év után is így élnek, azoknak nem pusztán férjük-feleségük van, hanem társuk.</p> <p>A bácsin látszott, hogy picit zavarba jött, mert valószínűleg ez a gesztus számára természetes. <strong>Ő igazi lovag, legalábbis én képzeletben azzá is ütöttem…</strong></p> <p> </p> <p><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/02/idős-pár.jpg"><img class="size-medium wp-image-7323901 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2016/02/idős-pár-227x300.jpg" alt="" width="227" height="300" /></a></p> <p> </p> <p>A bódéban eközben egy igen idős néni kötötte nagy gonddal a bácsi által kért rózsákat, tulipánokat. Kedvesen megszólított, mit szeretnék, mire mondtam, még vacillálok, valószínűleg tulipánt. Mesés volt mind, bármikor elfogadnék egy vödörnyit.</p> <p>Mondta, várjam meg, míg befejezi a csokrot, mert van bent a bódéban még tulipán, amiből tud adni picivel olcsóbban is, ha többet viszek.</p> <p>Türelmesen megvártam, amíg a kedves idősek leboltolják a virágot, majd elköszöntünk a bácsival, üdvözletem küldve ismeretlenül is a feleségének.</p> <p><strong>A virágos néni mosolyogva hozzám fordulva megmutatta a benti kínálatot, amiből felajánlott 10 szál tulipánt sokkal olcsóbban.</strong> Aztán hozzátette:</p> <p><em><strong>-Adok még rá kis pluszt is :) . És higgye el, ezek sokáig szépek maradnak magának!</strong></em></p> <p>Közben megkérdezte, hova viszem, majd hogy mivel foglalkozom. Kedélyesen elbeszélgettünk, aztán megköszönte a vásárlást és elmondta, vár vissza máskor is szeretettel.</p> <p>Mosolyogva jöttem dolgozni, és<strong> amikor vázába tettem a virágokat konstatáltam, hogy a 10-ből végül 13 szál lett…</strong></p> <p> </p> <p><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_134127.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324648 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_134127-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></a></p> <p> </p> <p>Napközben még az élmény hatása alatt elhatároztam, megírom ezt a történetet. De ugye jó lenne, ha lennének fotók is a helyről, mert anélkül maximum a képzeletre lehet hagyatkozni.  És messziről jött ember azt mond, amit akar…</p> <p>Hazafelé menet (este 7 óra körül) láttam, hogy még mindig nyitva a bódé, de nem mentem oda, mert vásárló is volt. Töprengtem percekig a kocsiban, hogy mit tegyek. Messziről fotózzam le és írjam meg a cikket? Vagy…inkább kiszálltam, visszamentem (addigra már nem volt vásárló).</p> <p>Elmondtam a néninek és a lányának, aki szintén ott volt, mit szeretnék. Picit furcsállták először, de aztán hozzátettem a bácsis sztorit is.</p> <p><strong>Beszélgetésünk közben megtudtam, hogy a nagyon kedves Magda néni 80 éves, és már 50 éve árulja a bódéban a virágokat</strong> (ezt Édesanyám is megerősítette később, aki nem messze lakott innen).</p> <p><strong>Mindig friss áruja van</strong>, de sajnos nem tudja mindig eladni mindet. És akkor<strong> a megmaradt árut ki kell dobnia</strong>. Nehéz helyzetben vannak, amióta a nagy bevásárlóközpontok mindegyikében kapható már virág (hát, mondjuk én azokat a csokrokat inkább hanyagolnám…).</p> <p>Pedig elképesztő jó helyen van a bódé, központi, forgalmas helyen, villamos közelében, stb. Nem is értem, miért nem állnak tömött sorban a vásárlók!? Egy pár szál tavaszi virághoz nem feltétlen kell nagy körítés, dekoráció, a kevesebb több…</p> <p><strong>Jövet-menet fel lehet markolni pár szál tulipánt, nárciszt, jácintot vagy épp vörös rózsát, hazafelé menet az úriember a szíve hölgyének meglepetésül.</strong></p> <p>De persze nekik nincs se marketingesük, se píárosuk, se facebook oldaluk, ahol reklámoznák magukat. A környéken élőkre és az arra tévedőkre (mint én) hagyatkoznak.</p> <p>Amikor elmeséltem a tegnapi vendégeimnek a történetet, többen megjegyezték, hogy örülnének, ha az ő párjuk is beállítana néhanapján egy kis virággal. De most szóljanak neki, hogy hozzon? Hát így direktben nem biztos, hogy a legszerencsésebb, de finom jelzést lehet ugyebár adni…(Nekem mondjuk szerencsém van, mert a szerelmem kérés nélkül is meglep rendszeresen :) )</p> <p> </p> <p><a href="https://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_134255.jpg"><img class="size-medium wp-image-7324649 aligncenter" src="https://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_134255-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></a></p> <p> </p> <p><strong>A néni 50 éve kitartóan minden nap reggeltől estig ott van a bódéban, és mindenkivel egyformán szívélyes. A bácsiról egyébként kiderült, hogy törzsvásárlójuk! (vajon ezen miért nem lepődtem meg…)</strong></p> <p>Én nem szívesen vásárolok hipermarketekben, de még szuperekben sem, a plázázástól és shopingolástól pedig egyenesen kiütéses leszek. Inkább veszek termelőtől, kisvállalkozótól, vagy idős nénitől. Mert arról tudom, hogy nem kizsákmányolás által termelt, nem a márkát fizetem meg és a helyet, ahol veszem. Hanem azt támogatom, aki megdolgozott vele, becsületesen, nagy gonddal, odafigyeléssel. És persze a tudatos vásárlásról nem is szólva, hiszen azt veszem meg, amire szükségem van és a lehető legbiztosabb forrásból. De ez a téma egy újabb cikk témája lesz…</p> <p><strong>Búcsúzásképpen Magda néninek és lányának megígértem, ha elérhető a cikk, mindenképpen szólok nekik, mert az unokája internetezik és majd megmutatja nekik!</strong></p> <p>Remélem, mire eljutok ezzel az információval, már tömött sorban állnak a vásárlók a bódé előtt :) !</p> <p> </p>richhttps://menthai.cafeblog.hu/files/2017/04/IMG_20170411_185846-150x150.jpg150150