Tipikus arcok a konditeremből

Ha jársz konditerembe, akkor már tuti találkoztál velük. Ha még nem, akkor most már fel fogod ismerni őket elsőre. Néha könnyesre nevetem magam rajtuk, máskor pedig ledöbbenek és tátott szájjal állok, hogy jesszusúristen, hova kerültem…

Régebben elvétve ellátogattam edzőterembe, de nem igazán éreztem, hogy az én világom.

Aztán idén január elsején, amikor a legtöbben elhatároznak valamit, én is elhatároztam, hogy életmódot váltok. És nem azért, mert az most olyan trendi, hanem mert szerettem volna életemben először a saját magam szerinti csúcsformába kerülni. A kezdeti lépésekről itt olvashatsz >>>

Már csak hivatásomból adódóan is kíváncsian figyelem az embereket. Ez a kondiban sem volt másképp. Nagyon hamar meg tudtam különböztetni a vendégek között pár típust, akik masszívan felbukkannak mindegyik teremben.

Az üzletember-típus: ők azok, akik napközben járnak le, közös találkozási pont van a teremben. Persze nem előre egyeztetve, hanem csak random módon, de kb. mindig ugyanakkor. Viszont az tuti, hogy mindig találnak társaságot, akikkel meg lehet vitatni az élet nagy dolgait, kinek milyen biznisze fut éppen jól vagy rosszul, mi az ami mostanság „megy” és mi az ami felejtős. Ezen kívül téma még a női idomok stírölése közben a közelmúltbéli utazások és sportcsapatok eredményei. És mindeközben azért edzegetnek egy lájtosat, majd közlik, hogy jaj, most már igazán menniük kell, mert annyi dolguk van még…Ami pozitív, hogy a telefonjuk az öltözőben marad, a következő típussal ellentétben.

A háttérben a lényeg! (én épp szenvedek)

A telefontnyomkodó-típus: aki mihelyt leér a terembe, már akkor annyira elfárad, hogy leül az egyik padra vagy az egyik géphez és a tenyerébe bámul. Vagyis a mobiljába. Pont, mintha buszra várna…Aztán ha érkezik valami ismerős, akkor lázasan belekezd valamibe vagy közli, hogy ő is épp most jött 🙂 . Majd össze-vissza kapkodva megrángat néhány gépet és súlyt, közben az előzőekben említettekhez hasonlóan pihen egy keveset. Nem sokkal később pedig, mint aki élete legjobbját edzette, elindul haza.

A veterán-csapat: akik ketten-hárman-négyen összeszokott teamként, gyakran egy tapasztaltabb edző irányításával elég komoly köredzéseket végeznek. Látszik rajtuk, hogy nem ma kezdték, kitartóak és kemények, ráadásul sármos úriemberek még mindig (beszélgetésfoszlányokból kiderül, hogy nem ritkán orvosok, ügyvédek), akik egyik nap edzőterembe, másik napokon teniszezni vagy úszni járnak. Adnak magukra minden értelemben, bár a szerkójuk néha meglehetősen oldschool, abban edzettek már a múlt évezredben is, de sebaj, a kondi a lényeg. Természetesen azért a fiatal pipiket megbámulását ők sem hagyják ki, némi ízléses, ám pajzán humorizálással fűszerezve.

A cicababa-típus: ő az, aki talpig sminkben, ondolált nagy, kiengedett hajzuhataggal áll fel a futópadra és kezd bele valamibe. Ami minden, csak nem kardiózás… Isten őrizz, hogy hogy leizzadjon, nemhogy jó csutakosra egy rendes futástól! Annál sokkal fontosabb a hajzuhatag balról jobbra, majd jobbról balra dobálása. Végülis ez is egyfajta sport, nem? És persze a legújabb és legdivatosabb, domborulatokat megfelelően kiemelő sportruházatban feszít.

A kőkemény-típus: aki hangos nyögések közepette emelget mázsás súlyokat, közben fehérjeturmixot szürcsöl. Majd két gyakorlat közben felhívja a „dílerét”, hogy melyik protein cuccot szerezze be neki és milyen ízben. A trikója kivágása elöl a köldökéig ér, oldalt pedig szintén, és mindig olyan, mintha két jókora görögdinnyét cipelne a hóna alatt. Dudorodnak az erek, a tesztoszteron pedig tapintható már méteres távolságból… Őt mindenki ismeri, hiszen gyakorlatilag az edzőteremben él. Egy a bibi, se bemelegíteni, se nyújtani nem látod, kardiózni meg főleg nem. Vagy bizonyos szinten már nem is kell?!

A nyugdíjas-különítmény: akiknek két altípusa van: az egyik, akik korábban, fiatalabb korukban sportoltak komolyabb szinten, ők azért céltudatosabban mozognak a teremben és felépítik az edzésüket. Míg a másik típus, akik most kezdték el a kondizást. Még szeretnék jó karban tudni magukat, ezért olykor személyi edzőt is fogadnak (aki, ha nem néz oda, akkor megállnak, majd utána közlik: kész 🙂 !) Vagy csak maguktól tolják az ellipszis-tréneren vagy a futópadon, néha lesve a fiatalabb korosztályt, mit csinálnak. De cukik nagyon, az kétségtelen 🙂 !

És akkor ott van a mezei kondizó (mint én): aki amikor ideje engedi, lejár a terembe, egyszer súlyzós edzést, egyszer kardiót tart, vagy épp egymás után a kettőt. Nem ritkán folyik róla patakokban az izzadtság, a smink nem, mert hogy edzés előtt lemosta tudván, hogy nem tesz jót a bőrnek abban edzeni. Az edzős cucca jó minőségű, de nem a divat határozza meg, hanem a kényelem és nem utolsó sorban a jól szellőzőség. A telefonján olykor bejelentkezik a teremből, de nem szelfizéssel és pózolással tölti az időt edzés helyett. Azért sportol, hogy egészséges legyen és jól érezze magát a bőrében, és nem azért, hogy sok lájkot kapjon vagy elnyerje környezete elismerését avagy csodálatát.