menthai

Pirula parola

  Izgalmas és érdekes szakemberekkel találkoztam a héten. Mindannyian emberekkel foglalkoznak, az emberek jóllétével. De picit másképp, mint ahogy azt “megszoktuk”. Ráadásul valamelyikőjük a nyugati orvoslásból “érkezett”… Sok közös vonást véltem felfedezni munkánkban, szemléletünkben, például azt, hogy mindannyian azon dolgozunk, hogy a lehető legtöbben megismerjék azt a csodás módot, amivel tartósan, mellékhatások nélkül boldogulhatunk testileg… Tovább »

Negyedszer léptem félre életemben

    Félreléptem. Bevallom. Nem is egyszer életemben. Háromszor nagyon durván. De mindháromszor megúsztam viszonylag kevés következménnyel. A legutolsó ilyen incidens úgy jó 10 éve volt. És most megint. Nem készültem rá, egyszerűen csak megtörtént.   Az ilyesmire nem szoktunk készülni, mert nem lehet. Max. jelek utalhatnak rá. Azok a fránya lépcsők, ők a hibásak,… Tovább »

T. B. kiélvezi a tb-jét

  A múlt hónapban az időm egy részét a sok éve fizetett társadalombiztosításom által finanszírozott szolgáltatások élvezetére fordítottam. Úgy gondoltam, ha már a monogramom is ez, akkor megnézem, mit is lehet vele kezdeni az egészségügyben… 🙂   Viccet félretéve: fizioterápiás kezelésekre jártam egy nagy magyar állami intézménybe. Heti háromszor-négyszer, ahogy az időm és az ottani… Tovább »

Stressz a lelke mindennek?!

Ami szorongató, fenyegető, bénító és rossz lelkiállapotot okoz, azt „stresszesnek” szoktuk nevezni. „Valami baj van, tegyél már valamit.”- üzeni ez az állapot, a szorongás. A szorongás bizonytalan, tárgy nélküli félelem, sejtésszerű, kínzó, figyelmünket és gondolkodásunkat szétziláló, emlékezetünket bénító, ezerféle testi izgalmi tünetet létrehozó, izmainkat görcsösen befeszítő, testünket gúzsba kötő állapot, amely mindnyájunk számára kellemetlennek, rossznak,… Tovább »

Tánc-betegség 1:0

Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy táncolok. Boldogan, pörögve-forogva, mosolyogva, szinte szárnyalva tettem meg partneremmel a tánclépéseket, ráadásul egy olyan számra, amit nagyon szeretek. Tánc közben énekeltem is a Felhő fenn az égen című jó kis zenét. Olyannyira életszerű volt az álom, hogy fel is ébredtem az éjszaka közepén és dúdoltam a muzsikát… Az érzés, amit… Tovább »

Hol vagy nagy ÉN?

Minden hónapban megnézem a Pszichoszínház aktuális előadását. Ebben a hónapban is érdekes volt a téma. Többnyire a női-férfi kapcsolatot boncolgatják. A mostani történetben az volt az érdekes, hogy a főszereplők úgy élték le az életüket, hogy a végén egyedül, társ nélkül maradtak. Úgy a 40. születésnapjuk körül megfordult a fejükben, hogy valami nem jól működik,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!