Tehetséges vagy egyáltalán lehetséges?

Történt nemrég, hogy megbukott egy hallgatónk az írásbeli vizsgán. Egyértelmű volt, hogy a rendelkezésre álló idő alatt sosem fogja tudni megírni a dolgozatot. Nem azért, mert én szubjektíven ezt gondolom, hanem mert SNI. Sajátos nevelési igényű. Ami jelentheti: a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével küzdő gyermeket, de a kiemelkedően tehetséges tanulót egyaránt.

Jelen esetben az előbbiről van szó. Lehetőséget kapott arra, a hivatalos szakvélemény alapján a bizottságtól, hogy az írásbeli vizsgafeladatot szóban oldja meg.

Azonban a legnagyobb jó szándékunk, türelmünk és segítségnyújtásunk ellenére sem tudta teljesíteni a szakképesítés megszerzéséhez szükségesen elérendő minimumot. Lelkesedése és kitartása valóban példaértékű, azonban a pályára való alkalmassága megkérdőjelezhető.

Mint minden szakmához, ehhez is szükség van pár alapfeltételre, melynek teljesülnie kell az adott munkakör betöltéséhez. A pályaorientációval kapcsolatos kérésünkre azt az egyértelmű választ adta, hogy a gyakorlati helyén biztatták, valamint a szülei is rendkívüli módón támogatják a pedagógiai-szociális vonalon való elhelyezkedését.

Kikerekedett szemmel néztünk… Rendben, hogy biztatják a gyakorlati helyen, de vajon adott esetben alkalmazzák-e ténylegesen? A szülők pedig miért ringatják abban a tévhitben, hogy ez a neki való szakma? Természetes, hogy részrehajlóak, de amikor nyilvánvaló a helyzet, akkor miért áltatják azzal, hogy sikeres lehet ezen a téren? Miért nem inkább segítenek neki abban, amiben valóban kiteljesedhet?

Mi szakemberként felelősségteljesen nem adhatunk ki úgy egy bizonyítványt sem, hogy tudjuk, a vizsgázó nem rendelkezik a szakképesítés megszerzéséhez szükséges kompetenciákkal. Nem legyinthetünk, hogy ugyanmár….Mekkora etikátlanság lenne??!!

Kedves Szülők!

Itt a tanév elején kérlek Benneteket (pedagógusként és mentálhigiénés szakemberként), hogy próbáljátok meg REÁLISAN látni gyermekeitek erősségeit és gyengeségeit. Lássátok be, mi az, amiben tehetséges és mi az, amiben nem!

Lehet, hogy nem egy matekzseni, viszont kiválóan rajzol, zenél vagy sportol… Természetes, hogy érje el a TŐLE VÁRHATÓ minimum szintet minden tantárgyból, de ne tegyetek fel számára elérhetetlen lécet !

Lehet, hogy az a kettes vagy hármas, amit elér azokból a tantárgyakból, amik nehezebben mennek neki, az számára pont olyan, mint másnak a négyes vagy az ötös!

Lehet, hogy iszonyú erőfeszítést jelent neki ez is, és belead apait-anyait, de ennyi, nem tud négyest vagy ötöst produkálni, bármennyire is szeretnétek (TI…)!

És igen: LEGYETEK BÜSZKÉK erre a teljesítményre is! Nem csak az a büszkeség, ha a jeles bizonyítvánnyal lehet pózolni a fb-on, hanem az is, ha tudod, hogy a gyereked izzadtságos küzdelemmel dolgozott azon a kettesen vagy hármason, és MEGCSINÁLTA!!!

És ha nem vagytok tisztában a gyermek egyes területeken való képességeivel, akkor kérjétek ki a pedagógus véleményét. Vagy menjetek el egy Nevelési Tanácsadóba, pályaorientációs tanácsadásra, ha kétséges a pályaválasztás.

Mert nagyon fontos, hogy okozzon örömet a gyermeknek a tanulás! Ne stresszeljen rajta, meg gyomorideggel menjen iskolába! Ráadásul a Life Long Learning (élethosszig tartó tanulás) jegyében manapság 5-7 szakmaváltásra is fel kell készülni egy élet során, szóval muszáj lesz fenntartani a tanulási motivációt…

Nem biztos, hogy ő szeretné a Ti elmulasztott, meg nem valósított pályátokat produkálni, vagy azt, amit Ti elképzeltek számára! Hiába orvos az édesapám, mégsem jutottam tovább a Kórbonctani alapismeretek című könyv lapozgatásánál, az bőven elég volt, hogy tudjam, rosszul lennék egy műtőben… Sokkal inkább tudtam úgy 5 éves koromtól, hogy gyerekekkel-emberekkel szeretnék foglalkozni, és szerencsére ebben támogattak is a szüleim. És „felnőtt” létemre hála Istennek (és a szüleimnek), azt csinálom, amit szeretek 🙂

Szóval biztassátok őket abban, amiben ügyesek (és ha az éppen a foci, akkor na bumm, legalább lesz egy jó focistája kis hazánknak 🙂 ), tanuljatok velük, de legfőképpen szeressétek őket nagyon, mert a boldog gyermekkort, és majdan a felnőttkort elsősorban Ti teremtitek nekik…