menthai

A látszat már megint csalt

 

Ma délelőtt betértem egy budai bevásárlóközpont élelmiszer áruházába vásárolni. Egyszerre értünk az egyik kasszához egy kétajtós szekrény fiatalemberrel. Kedvesen előre engedett. Eddig semmi extra…

 

üzlet

 

Mikor fizettem, figyelmes lettem a mellettünk lévő pénztárnál egy roma, 16 éves forma lány pénztárossal folytatott párbeszédére. A lányzó csak alap élelmiszereket akart venni, semmi luxus. De mikor belenézett a tenyerében lévő fémpénzekre, mondta, hogy nincs annyi pénz, elszámolta pár forinttal. Csinos, helyes lány volt, aki igencsak pironkodott a történés miatt.

Épp valamit vissza akart adni, közben a pénztáros tárcsázta gondolom a főnököt, hogy sztornózni tudjon. Addigra én végeztem, és odamentem, hogy mennyi hiányzik? Kiderült a pénz átszámolása után, hogy 25 forint…Mondtam, hogy kipótolom. Közben a pénztárosnő a telefonba mondta: „Várj, történik itt valami…”

Odaadtam a pénzt, a lány pironkodva megköszönte.

És ebben a szent pillanatban a kigyúrt srác, aki mögöttem áll –már ő is fizetésben volt-, megszólalt: „A felét én állom!” A lányka kikerekedett szemmel nézett…

„Mennyi volt?” Mosolyogva mondtam az összeget, erre a srác átnyújtott nekem egy tízest 🙂 . A lány nem győzött hálálkodni, most már a srácnak is, aki erre ezt mondta: „Legközelebb majd Te segítesz valakinek!”

 

pénz

 

 

„Jók vagyunk 🙂 !” -mondtam a srácnak, majd mindenki mosolyogva ment a dolgára. A pénztárosnők pedig a szemem sarkából odapillantva éppen az állukat vakargatták fel a földről…

Röpködök azóta is, mert végtelenül hálás vagyok. Azért, mert segíthettem, azért, mert megtapasztaltam, hogy a látszat csal, bárkiből jöhet zsigerből a jó szándék és a szeretet. És a jócselekedet mindig megtérül. Nem tudjuk, milyen formában, de visszakapjuk…egy mosoly, egy jóleső érzés, vagy bármilyen más formájában. Majd amikor nekünk lesz rá szükségünk…

 

szív felhő

 

 

Még a parkolóban is odajött a lány, századszorra megköszönni.  Én pedig úgy éreztem magam, mint a Jövő kezdete című filmben, hogy valahogy így lehet(ne) jobbá tenni a világot.

 

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért tőlem látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu



(fotók:Pixabay)

Hogyan veszítsünk el 10 pasit 10 nap alatt?

 

 

Egy új projektünk kapcsán barátnőmmel, kolléganőmmel, „társammal” érdekes oknyomozásba kezdtünk a nyáron. A történet arról szólt, hogy 10 pasival randizunk a netről. Eddig semmi extra, ugye? De arra kerestük a választ, hogy miért ott keresnek társat, mióta vannak egyedül és miért, mit keresnek egy nőben és mik a kapcsolati céljaik.  Én egy picit szakmai szempontból is megfigyeltem őket, személyiségjegyek, stb.

 

net dating

 

Azt hittük, tök egyszerű lesz 10 olyan pasit találni, akivel randizni tudunk. Hát nagyot tévedtünk…Mert akárkivel nem mentünk bele, azért legalább szimpatikus legyen az illető 🙂 . Mondjuk, amikor felfedeztem egy ismert, rendkívül jóképű férfi fotóját, akkor dobtam egy hátast. Majd írtam neki, mivel több jó közös ismerősünk is van, hogyha tényleg ő az, akkor tényleg randizzunk 🙂 . Természetesen ő az oldal szerkesztőivel akarta inkább felvenni a kapcsolatot hamis profil okán, mert hogy amúgy ő kapcsolatban él és esze ágában sincs…

Volt már előzetes tapasztalatunk ezekről a fórumokról, de mivel most ez nekünk „munka” volt, így igyekeztünk más szemmel nézni. De a helyzet –legalábbis az én olvasatomban- nem sokat változott. Nézhetjük egyik oldalról úgy is, hogy a „bőség zavara”, a másik szemszögből pedig a „nagy az Isten állatkertje” szindrómával álltunk szemben. Mindenesetre megállapítandó: jellemző, hogy a felhozatal nagy része nyáron vitorlázik, télen síel, sportos, aktív (ezt mondjuk sok mindenre érthetik 😀 ), bor- és egyéb kulináris élvezetek szakértője. Ne kérdezzétek meg, ebből mennyi az igaz…

Azért nagy nehezen sikerült a kísérlet: 10 pasi, némi előzetes faggatózás írásban, majd 1 randi, semmi több, ezek voltak a minimum kritériumok.

Aki eme írásban esetleg magát véli felfedezni, az csak a véletlennek és a képzelet szüleményének tudható be… 🙂 (magyarul bocs fiúk, hogy nem tudtatok feleségül venni)

 

És akkor lássuk a 10 delikvenst és a publikus tapasztalataimat:

 

1. Elvált, negyvenhez közeli, nagyon magas, kedves arcú fiú. Cukinak tűnt (tudom, a pasik utálják ezt a jelzőt 🙂 ) a fotókon, de élőben jó, hogy ha 2 szót ki tudott nyögni, azt is olyan halkan, hogy ugyan néha azt gondolom, süket vagyok, mégis igen kellett kagylóznom. „Nekem mindegy, hova megyünk”- rendkívül határozott is volt… Az egyik vádliján bazinagy tetkó, amivel még disszonánsabbá vált az összbenyomás. A nagyra nőtt gyermeket megettem volna reggelire még akkor is, ha visszafogom magam…Ittunk egy szörpit, aztán megköszöntem neki a „randit” és minden jót kívántam neki a továbbiakra.

 

gyerek pár

 

2. Negyvenes, sármos, elvált, kis gyerekes. Van munkája, egzisztenciája (ez nem mindig egyértelmű…), intelligenciája. Kedélyesen elcsevegtünk írásban. Aztán a találkozás során azért szót ejtett arról, hogy igazából ő csak azért regisztrált, hogy megnézze, egy szakítás után mit ér a „húspiacon”. De annyira még nem gondolkodik komolyban. Megégette magát legutóbb és most még gyógyul azért az a seb. Tökre sajnálja, mert én nagyon szimpi vagyok neki, végre egy igazi nő (köszi-köszi 🙂 ), de ő most még röpködne egy picit…Nagyra értékeltem a ritkaság számba menő őszinteségét, és azóta is szoktunk néha beszélgetni, de nyilván nem óhajtok ugródeszka lenni 😀

3. A zenei iparban dolgozó fiú, aki a képeken férfiasabb, mint élőben (sajna). Inkább gördeszkás srác kinézetét keltette, meglehetősen nagy kontrasztot teremtve az én magas sarkús csini megjelenésemhez. Haverok (közös albiban lakás velük), buli buli hátán életmód. Kellemes, intelligens társaság volt amúgy, jól éreztem magam, de nyilván tudtam, hogy nem lehetne belőle sem nagy, sem kicsi igazi…Aztán küldött egy üzenetet, hogy ha talál saját albérletet magának, akkor majd jól elhív egy randira 🙂

 

öltönyös férfi

 

4. Nálam picit fiatalabb, konszolidált kinézetű srác. Pár levélváltás után megbeszélt randi, ami előtt megkérdezte, milyen ruhában leszek, csak hogy hogyan öltözzön ő…(yesssss, végre egy férfi 🙂 ) Szórakoztató estét töltöttünk együtt, és ami nem utolsó, olyan hihetetlenül remek társaság, hogy munka ide vagy oda, emlékezetes randi volt. Intellektuális orgazmusom volt 😀 Egy volt a bibi, ő a „Csak szex és más semmi” filmet nézi jelenlegi élethelyzetében. Viszont nem kertelt, ezt is őszintén elmondta (pirospont érte).

5. Az előzőt fejelte meg a következő. „Nálad vagy nálam?” –kérdés hangzott el egy olyan levelezés után, amikor a srác akkor bukkant fel, miután már töröltem magam az oldalról és nem tudtunk találkozni addig. Nagyon szimpatikus volt, olyan pont az esetem…Örültem is, hogy veszi a fáradtságot és megkeres emailben, ha már az ominózus oldalon nem talál (ezért került bele a 10-be). A kommunikáció is tök rendben volt addig, amíg a konkrét randit nem kezdtük el egyeztetni. Először próbálkozott ez első randira mozi-megoldással, amire írtam neki, hogy tán nem a legjobb ötlet (itt már sejtettem, hogy nem annyira a társalgás híve). Ezután előállt a „szerintem találkozzunk Nálad, mit szólsz?” –ötlettel. Ekkor írtam meg neki a klasszikus mondatot: „Azt hiszem, nem egymást keressük…” 🙂

 

pár séta

 

6. Magas, jóképű, elvált negyvenes. Minden stimmelt ahhoz, hogy találkozzunk. Jó beszélgetés, sütizés. Egy valami azért szemet szúrt: oké, hogy ha dolgozom, gyakran én is egyedül teszem, de ő elmesélte, hogy vannak napok (!), amikor semmi interakciót nem folytat. Otthonról dolgozik, néha ki sem mozdul az utcára. Nem beszélve arról, hogy közölte: nem jár ám mindig ingben (ez mondjuk nem baj alapvetően), inkább „tangapapucs” és rövidnadrág, télen is…Ezek után megkönnyebbültem, amikor megelőzött azzal a mondattal, hogy „valami hiányzik ahhoz, hogy kapcsolatba kezdjünk” Hál’Istennek… 🙂

7. Szintén magas, jóképű(-nek látszó), elvált negyvenes (valahogy az ilyen kaliberű pasik találnak meg, vagy én őket… 🙂 ).Az első randi helyszínét feldobtam neki, válasza ő, találja ki, mi jöhet be nekem (némi kreativitásra ösztönözve). Ez sikerült is, levett a lábamról egy csodás étterem kulináris finomságaival. Vagy inkább az étterem vett le?? 🙂 Mert a második találkozásunkon –ami csak egy kávé erejéig sikerült- már tudtam, hogy nem. Az első randi után sem tudtam hova tenni a helyesírási hibás üzeneteket, bár próbáltam először betudni a modern írásos kommunikáció lazaságának. De azért a következetesen „jösz” (és le sem írni a többit, mert a helyesírás-ellenőrző folyton kijavít) használatától hidegrázást kezdtem kapni. Aztán miután tudta, hogy összefutunk arra a bizonyos kávéra –vagyis azért ez is randi-, felvett egy sportcipő-kardigán kombójú összeállítást (a zokni színét már meg sem mertem nézni). Bocs, ha ez valakinek bejön, de én már megint a csini verziót toltam…amit láthatott az első randin is, tehát volt előzetes infó erről is. Sajnáltam, amikor megmondtam neki, hogy szerintem nem egymásnak teremtettünk, akkor azt válaszolta: „tudtam, hogy elszúrtam…” Édes szívem, aranyos volt, és másnak tuti ő lesz a nagybetűs…

8. Fotókon szim-patikus (mert amúgy az 🙂 , foglalkozásilag), bár mindegyiken napszemüveges, nőtlen, gyermektelen, családra vágyó, azonnal találkozni vágyó pasi. Igyekeztem hamar randit egyeztetni vele, ha már ilyen lelkes. Hát, a napszemüveg nem volt véletlen…Ahogy azt sem, hogy nem is hasonlítottak nagyon a fotók rá. Menjünk a Városligetbe piknikezni, juhhééé! Régen nem vártam, hogy egy randi gyorsan érjen véget, de most nagyon…ugyanis be nem állt a szája, és folyamatosan az előző kapcsolati karmáiról beszélt. Olyan szinten volt ezo-spiri a csávó, hogy ilyet még nem értem! De azt tudom, hogy miért van egyedül…

 

jóképű

 

9. G.–aki nem gépont 😀 Egy csütörtöki napon a délelőtti órákban váltottunk pár üzenetet, majd estére már randit beszéltünk meg. Kedves volt tőle, hogy az aznapra tervezett fodrászát is lemondta….Szuper randi, igényes, jó pasi, remek ízléssel (már csak ha magamra gondolok…), varázslat, meg minden (tűzijáték mondjuk nem volt). Full összhang, romantikus séták, 2 nap után szerelmi vallomás (picit sokkot kaptam, de gondoltam, ki tudja, hátha mehet ez így is…full naiv hozzáállás), stb. hosszasan sorolhatnám…Tisztára olyan volt, mint egy habosbabos lányregényben 🙂 . Már azt hittem, hogy oknyomozás ide vagy oda, 9-nél be kell, hogy fejezzem, mert ez aztán az überkirályság. De ahogy a nóta is mondja: „ez majdnem szerelem volt…” Jött a: „mégsem vagyok túl az előzőn, nem állok készen egy kapcsolatra” című bla-bla (azért bla-bla, mert utána rá pár napra egy másik fórumon vigasztalódott a fiatalember. De őszintén kívánom, találja meg! Saját magát először is… 🙂 )

10. És a végére a hab a tortán: egy kedves, udvarias, magas jóképű, akivel pontosan egy éve találkoztunk. Ő az, aki leszólított a Római-parton (ezt egyszer már megírtam) egy napsütéses őszi vasárnapon, lángos-evés közben. Aztán mégsem jött össze a dolog, de azóta is tudtunk egymásról. És most, amikor megláttuk egymás profilját, megkérdezte: miért is nem egymással randizunk? 🙂 Hmmmm…nem tudom, miért is? Azóta egymással randizunk és örülünk, hogy a profilok törlésre kerültek 🙂

 

pár-pad

 

Ha ő lesz a meggy is ráadásul a habon, azt is meg fogom írni, ki nem hagynám…

 

Viszont a konklúzió az, hogy sok a seb mindenkin, ezért tart attól, hogy egyáltalán van-e normális kapcsolat? Illetve sok embernek fogalma sincs, ő milyen és hogy milyen típusú társ illik hozzá. Mindkét részről sok negatívumot lehet hallani, de a legfontosabb, amit nem tartanak szem előtt, az az őszinteség. Ha fél attól valaki, hogy kiderül róla valami (márpedig semmi sem marad titokban), ami esetleg kevésbé jó tulajdonság, akkor előbb saját magán dolgozzon…fogadja el magát, legyen kerek egész. És ha ez megvan, akkor jöhet a nagybetűs 🙂 !

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért tőlem látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu



(fotók:Pixabay, Pinterest)

Félreértések vígjátéka

 

 

Eddig is voltak tapasztalataim arról, mennyire más a női és a férfi kommunikáció és gondolkodás. De most eljutottam oda, hogy csokorba szedtem párat. Megkérdeztem néhány lányt is a környezetemben és ugyanez volt a véleményük. Csak hogy nehogy azt gondoljátok, totál szubjektív a dolog… 🙂

 

Egy férfi barátomnak mondtam a héten, hogy nem tudom nem szeretni őt. Mert jó barát, jó társaság, jó ember. Mindig szívesen találkozom vele, mert nem elvesz, hanem ad. Adunk egymásnak. Na, erre a mondatomra rögtön azt reagálta, hogy: „Nana…okos legyél.”  Miért kell félreérteni mindent? (Nyilván ha akarja, úgyis félreérti…és tisztában vagyok azzal is, hogy kapcsolatban él.) De én az anyukámnak is elmondom minden nap, hogy szeretem. És a hozzám közel álló családtagjaimnak és barátaimnak is adott esetben. Mert rövid az élet ahhoz, hogy mindig minden érzést és gondolatot visszatartsak. Nem kell túlreagálni, ennyi…Vagy reagálj rá, vagy csak nyugtázd. Pont.

 

 tűzijáték

 

Aztán: amikor a férfi azt hiszi, hogy ha találkozunk, akkor neki valami fergeteges randit kell villantania. Ezért inkább azt mondja: „Ma ne találkozzunk, mert nagyon fáradt vagyok.” Könyörgöm, miért hiszik azt, hogy nekünk minden nap tűzijáték kell? Esetleg én is fáradt vagyok egy hajtós nap után és csak az lenne a legjobb, ha együtt vacsiznánk, pihennénk, lazítanánk, aludnánk, csak együtt lennénk. Semmi más…Viszont pont arra van szükségem, hogy megosszam vele a nap történéseit, örömeit-bánatait. Egyszerűen nem szeretnék egyedül lenni.

                                             

Állítólag a nők mostanában nem is szeretik, ha udvarolnak nekik. Kikérem magamnak! Én szeretem 🙂 Sőt…vágyom rá. Hogy egy igazi férfi (nem Rumcájsz-szakállas , Justin Bieber-frizkós, cicanadrágos, haspólós csávókra gondolok, hanem inkább Hugh Jackmanre 😉 ) virágot hozzon, figyelmes legyen, színházba vigyen és még sorolhatnám…Szerencsére azért találkoztam ilyennel is, de muszáj mostanság már az első pillanatokban elmondanom, hogy én bírom az ilyesmit. Azért ez szánalmas, nem? Milyen nő az, akinek ez nem tetszik??? Szóval légyszi ne hagyjátok magatokat uraim, legyetek FÉRFIAK!

 

randi-virág

 

Azért, mert egyedül élek, tartom el magam és oldok meg dolgokat, azért már rögtön mindent tudok is. Hát nem. Például nem tudom, mikor kell az autót szervizbe vinni. Nem tudok sem kereket cserélni, sem fúrni-faragni, mert mondjuk nem rendelkezem célszerszámokkal 🙂 Sőt, a technikai dolgokhoz sem értek. És igenis szükségem van ezekben férfi segítségre, legyen az az apukám, a bátyám, a sógoraim vagy a szerelmem (utóbbi jobb lenne, mert az előbbieket már pihentetném).

 

superman

 

Néma gyereknek anyja sem érti, nemhogy a párja…. Ha nem mondod el, mi bajod, nem fogom tudni! Én sem vagyok gondolatolvasó, ahogy Te sem valószínű (pedig néha jó lenne, lásd: udvarlás 🙂 ). Ráadásul, ha nem beszélsz róla, akkor mivel mi más fajta aggyal élünk, elkezdünk kombinálni, mi lehet…És az agyalás ugyebár semmi jóra nem vezet!

 

És akkor az intim témákban való félreértésekről most nem is írok…

Summa summarum: kommunikáció-őszinteség-szeretet. Ez a kombó a nyerő 🙂 Aki nem így műveli vagy nem ezt kapja, annak javaslom,  üljön le egy csendes sarokba és elmélkedjen el róla.

Ti mit tennétek még hozzá, amit félreértünk mi nők, vagy Ti férfiak? Amivel esetleg egyszerűsíteni tudnánk a kapcsolati félreértéseket, bonyodalmakat?

 

 

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért tőlem látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu



(fotók:Pinterest)

 

 

Válasz az első bátor kérdésekre

 

Kedves Olvasóim!

Páran bátran voltatok így az első körben is, és feltettetek nekem olyan kérdéseket, melyek most foglalkoztatnak Benneteket. A kérdés feltevése anonim és csak én látom, így egész nyugodtan feltehettek BÁRMILYEN kérdést, amire választ szeretnétek kapni tőlem. Szóval hajrá-hajrá 🙂 ! Már gyűjtöm a jövő heti posztra valókat…

 

thank you

 

De íme a mostaniak:

Szia Bori!
Hogyan jöhetnék ki jobban a férjem kamasz gyerekével (fiú)? Legyek jófej, amolyan barátnő, vagy pót- anyuka? Engedékeny, mert megviselte a válás? Vagy szigorú mert ha nálunk van, be kell tartani a szabályokat? Beleszólhatok-e a nevelésébe? Megszidhatom-e ha szemtelen?
Előre is köszönöm!
V.

Kedves V!

Elég nehéz helyzet ez, mindenkinek. A kamaszok alapvetően válságban vannak, egy válás csak nehezíti ezt. Pót-anyukája semmiképpen nem leszel, van neki “rendes”. Így a nevelésébe nem szólhatsz bele. DE: a Ti életetekben, otthonotokban a Ti szabályaitok érvényesek. Ezt férjeddel összhangban kell kommunikálni a gyermek felé, ahogy azt is, hogy nem kell Téged szeretnie, de a tiszteletet megadni igen. Természetesen mindenkinek az a legideálisabb, ha jó kapcsolatban vagytok, de ez nyilván nem a mindent megengedő, úgynevezett “laissez-faire” (ráhagyó) nevelési stílust jelenti. 

Remélem sikerült a kérdéseidre válaszolnom!

Szeretettel,
Bori

 

Kedves Bori!
Barátnőm már nem érzi jól magát a munkahelyén. Nagy a stressz, nem kap elismerést, hiába túlórázik, úgy érzi: soha nem ér a végére a munkájának. Gyomorgörccsel megy dolgozni, nem alszik rendesen. Mégsem mer/ akar váltani, mert több kolléganője kilépett mostanában, nem akarja cserben hagyni a céget azzal, hogy ő is kilép. Vagy talán attól tart, hogy nem talál másik munkát… Hogyan segíthetnék neki?

Kedves Kérdező!

Nagyon szép a barátnődtől, hogy lojális a céghez. DE (és most lehet, hogy drasztikusan fogok fogalmazni): 1. nem az ő cége 2. senki sem pótolhatatlan 3.egyelőre nem is nézett másik munka után, így nem tudhatja, találna-e…4. az egészsége nem ér annyit, hogy tönkremenjen emiatt. Többet fog költeni gyógyszerekre és orvosra, mint ha esetleg elmenne más munkahelyre, akár kevesebb fizetésért is (ha most a fizetés miatt sem lép). Nagyobb baj lesz, ha tartósan ebben az állapotban marad. Ne feledje: egy életünk van (legalábbis ez a mostani), nem mindegy, hogyan éljük le!

Én ezekre hívnám fel a barátnője figyelmét!

Szeretettel,
Bori

 

Kedves Bori!
39 éves vagyok és még nincs gyerekem. Szeretem a munkámat, sokat is dolgozom, a férjemet is szeretem, de nem érzem úgy, hogy készen állok az anyaságra. Nem érzem azt, hogy felelősséggel fel tudnék nevelni egy gyereket, aki onnantól kezdve “mindig ott lesz”. Nem érzem úgy, hogy el tudnám tartani, hogy mindent meg tudnék adni neki.
A környezetem presszionál, hogy szüljek mielőbb és hogy meg fogja változtatni az életemet és hogy ne hagyjam ki.
Mi a jó döntés? Nem látok a jövőbe, nem tudom, hogy később megbánom-e, akármelyiket is választom…

Kedves Kérdező!

Több kérdést is felvet. Az egyik, hogy készen áll-e?! Azt Önnek kell tudnia, milyen érzések töltik el, ha arra gondol, gyermeket szül? Igen, nem lehet visszavinni, ha meggondolja magát…És meg is fogja változtatni az életüket, viszont remélhetőleg a megszépítés irányába. De az is tény, hogy ketten nevelik a gyermeket az apukával, így egymást segíthetik is, ha nehezebb olykor a helyzet. Természetesen nem “kell” mindenkinek gyermeket szülnie, viszont a jelenlegi életünk egyszer van. A férje egyébként mit gondol erről a kérdésről? Mert ugye mint sok mindenhez, ehhez is két ember szükséges 🙂

A másik kérdés, hogy el tudná-e tartani? Ha két keresős háztartásról beszélünk, akkor feltételezem, hogy a férje is dolgozik és onnan is származik bevétel. Illetve azt is célszerű átgondolni, hogy tudnak-e most félretenni a későbbiekre, valamint van-e egyéb segítségük a rokonok, barátok részéről? Hozzáteszem: én nagy családban nőttem fel, és nem szenvedtem hiányt akkor sem, amikor csak az édesapám dolgozott, átlagkeresettel…

A döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia. Javaslom, beszéljék át férjével a kérdést a lehető legkörültekintőbben, mert a lehetőség már csak biológiailag is korlátozva van.

Szeretettel,
Bori

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért tőlem látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu



(fotók:Pinterest)
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!