Ma délelőtt betértem egy budai bevásárlóközpont élelmiszer áruházába vásárolni. Egyszerre értünk az egyik kasszához egy kétajtós szekrény fiatalemberrel. Kedvesen előre engedett. Eddig semmi extra…
Mikor fizettem, figyelmes lettem a mellettünk lévő pénztárnál egy roma, 16 éves forma lány pénztárossal folytatott párbeszédére. A lányzó csak alap élelmiszereket akart venni, semmi luxus. De mikor belenézett a tenyerében lévő fémpénzekre, mondta, hogy nincs annyi pénz, elszámolta pár forinttal. Csinos, helyes lány volt, aki igencsak pironkodott a történés miatt.
Épp valamit vissza akart adni, közben a pénztáros tárcsázta gondolom a főnököt, hogy sztornózni tudjon. Addigra én végeztem, és odamentem, hogy mennyi hiányzik? Kiderült a pénz átszámolása után, hogy 25 forint…Mondtam, hogy kipótolom. Közben a pénztárosnő a telefonba mondta: „Várj, történik itt valami…”
Odaadtam a pénzt, a lány pironkodva megköszönte.
És ebben a szent pillanatban a kigyúrt srác, aki mögöttem áll –már ő is fizetésben volt-, megszólalt: „A felét én állom!” A lányka kikerekedett szemmel nézett…
„Mennyi volt?” Mosolyogva mondtam az összeget, erre a srác átnyújtott nekem egy tízest 🙂 . A lány nem győzött hálálkodni, most már a srácnak is, aki erre ezt mondta: „Legközelebb majd Te segítesz valakinek!”
„Jók vagyunk 🙂 !” -mondtam a srácnak, majd mindenki mosolyogva ment a dolgára. A pénztárosnők pedig a szemem sarkából odapillantva éppen az állukat vakargatták fel a földről…
Röpködök azóta is, mert végtelenül hálás vagyok. Azért, mert segíthettem, azért, mert megtapasztaltam, hogy a látszat csal, bárkiből jöhet zsigerből a jó szándék és a szeretet. És a jócselekedet mindig megtérül. Nem tudjuk, milyen formában, de visszakapjuk…egy mosoly, egy jóleső érzés, vagy bármilyen más formájában. Majd amikor nekünk lesz rá szükségünk…
Még a parkolóban is odajött a lány, századszorra megköszönni. Én pedig úgy éreztem magam, mint a Jövő kezdete című filmben, hogy valahogy így lehet(ne) jobbá tenni a világot.
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért tőlem látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
(fotók:Pixabay)
További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu
Kedves Ágnes!Valóban így történt 🙂 !
Amennyiben ez valóban így történt, akkor gratulálok, és elhiszem, hogy felemelő pillanat volt, és jó érzéssel ment mindenki a dolgára!
Kedves Béla! Köszönöm kedves sorait! Én is remélem, hogy sok embernek van ilyen története! Szívesen olvasom őket én is, mert reményre adnak okot 🙂
Valószínűleg ő sem felejti el soha azt a Karácsonyt :-)Bízom benne, hogy sok olyan ember él köztünk, mint Ön!
Kedves Róbert Péter!
Ez így van, sokkal édesebb az élet, ha másokat is boldognak látunk 🙂
Kedves László!
Köszönöm kedves és igaz sorait! Igen, gyakran túlbonyolítjuk az életet, pedig sokkal egyszerűbben is élhetnénk, ráadásul boldogan 🙂
A cikket és a kommenteket is jó volt olvasni!Csak remélni tudom,hogy sokan tudnának ilyen apró történéseket megosztani!
Tavaly történt: Szent este vacsora után mondom az ex-nek, hogy megyek haza és a városban van egy hajléktalan vinnék neki is egy vacsorát. Az ex erre a kacsa combját lekanyarította a hozzá való körettel, mákos-diós kaláccsal. Elvittem. Szép esténk volt.
Jó volt olvasni!
Van nekem is kicsi megtörtént történetem.
Tavaszvégén Siófokon dolgoztam, drága volt az alma de jutott 3 db-ra. Néztek is egy étteremből, hogy rágom. Odamentem és oda adtam a maradék kettőt. Örültek ….az enyém pedig édesebb volt utána.
Tapasztalatunk és a tudásunk is sok esetnél hozhat ehhez hasonló érzéseket,vagy inkább segítő szándékot.Ha élünk a lehetőséggel,és képesek vagyunk másoknak az élet bármely területén, akár a munkahelyen is átadni az ismereteinket,és segítjük így az eredményesebb munkát is a másiknak, ez is hasonló érzést adhat.Észre kellene venni minden olyan helyzetet az életben, ami segítheti a lelki egyensúlyunkat mi nekünk, és a másiknak is megteremteni,persze egy bizonyos határig amíg nem válhat tolakodóvá,ez az érzelmi megnyilvánulás.Az élet egy folyamatos tapasztalatgyűjtés is,jó és rosszal egyaránt,és embere válogatja azt,hogy ki melyik utat járja végig.Ahogy valaki nekem másra egy hasonlót megfogalmazott.Sokszor a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek,és milyen igaza van.Ma annyira túl bonyolítottuk az életünket,hogy a nemes egyszerűséggel gondolkodóak számítanak most a kirívó eseteknek.Az emberek zöme pedig nem találja a nagybetűs életben meg a saját helyét,és ezért ha úgy érzi testépít,tetoválást hord stb.Keresik önmagukat,és valójában a jó még nem veszett ki ő belőlük.Vagy az okos telefonját babrálja a másik,esetleg egy házi kedvencre fordítja inkább a szabadidejének a nagy részét,és az évek pedig elszállnak.Meg kellene tanulni érezni így is,mert az élet lényege ez is.
Köszönöm kedvességed, Neked is hasonló jókat kívánok 🙂 !
Kedves Attila!
A történet nem kitaláció, velem történt meg ugyanis…
1.Az alap-élelmiszereket arra értettem, hogy se chips, se csoki, kóla vagy energiaital, stb. , hanem kifli, felvágott és tej…
2.-3. Valóban, a 25 FORINTNAK a fele lekerekítve (amióta 5 Ft-os a legkisebb címlet Magyarországon) 10 Ft.
A gesztus számított, nem az összeg! Az, hogy össze tudunk fogni adott esetben. És ki a kicsit nem becsüli ugyebár…az a kákán is csomót keres…
És sajnos van, aki 25 Ft híján van az alap-élelmiszereknek.
Lehet, hogy bejöttem a srácnak, de annyi baj legyen 🙂 Segítettünk és boldog napunk volt!
Önnek is sok ilyet kívánok 🙂 !
Háát én nem rég jártam otthon Magyarországon és el kell mondjak valamit, ami itt sokaknak nem tűnt fel, hogy az egész egy kitaláció (szerintem)!
Nos..
Három idézet a szövegből:
1; “A lányzó csak alap élelmiszereket akart venni, semmi luxus.”
2; “A felét én állom”
3; “Mosolyogva mondtam az összeget, Erre a srác átnyújtott nekem egy tizest” (Tíz micsodát? Gondolom ezrest..).
Nos, ami (nekem) szemet szúrt az az, hogy bár kétségtelenül drága Magyarországon minden élelmiszer, de azért nem annyira, hogy ha a srác a felét állja, akkor is 10 ezerbe kerüljön..! Mi lett volna, ha luxus cikket is vásárol szegény kis csaj..?
Most vagy a cikkel nem stimmel valami, vagy a srác az egészet kifizette, de akkor mi az a 25 Ft ami hiányzott az összegből? Ez esetben még egy rendes “összeget is hagyott a leánynál (vajon, miért?)!
Valamikor süldő koromban belszerettem egy fodrász csajba, de kevésnek éreztem magam ahoz, hogy ezt közöljem vele, így azt találtam ki, hogy beülök hozzá és rendbe szedetem vele a hajam.
Mikor végzet, valami 300 Ft körüli összeget akart kérni, mire én kapásból egy ezrest adtam neki és kisétáltam az ajtón, megköszönve a szép munkát! Az utcán szaladt utánnam, hogy ott felejtettem a visszajárót, mire én közöltem, hogy nem fellejtettem, hanem dirett hagytam ott mint borravalót!
A reakció valami hasonló volt, mint a cikkben leírt, 16 éves lányé, de én tudtam, hogy csupán szivességből nem segítettem volna senkinek ennyivel!
Bizonyára tetszett a csajszi a srácnak és így akart bevágódni, ami aligha nem sikerült is, de ebből még nem kell messzemenő következtetéseket levonni! Én sem teszem! 🙂
Jó volt olvasni, meghatódtam egy picit. Köszi hogy megosztottad. Kellemes hetet.
Köszönöm kedves soraid! Nagyon jó film tényleg, a hallgatóimnak is szoktam mindig ajánlani 🙂 És a világ valóban teljesen más színű, ha így élsz…
És tudod, hogy a kedvenc filmem a ” Jövő kezdete”
? Régóta élk így, és a világ visszamosolyog 🙂 Köszönöm 🙂