Wc-para, avagy lélekromboló pedagógusok a közoktatásban

 

Pedagógiai pályafutásom és felnőttképzésben való oktatásom során egyre több rémhírt hallok. És nem a gyerekekről…

Azt már megszoktuk, hogy felnőttek panaszkodnak, hogy a mai gyerekek ilyenek meg olyanok. Igen, sok minden megváltozott az utóbbi évtizedekben. A technika fejlődésével az életünk is felgyorsult. És ezzel lépést kell tartanunk, ha tetszik, ha nem.

Viszont vannak örök érvényű dolgok, amiket mindenkor figyelembe kell vennie mindenkinek. Amik függetlenek a kortól és bármitől.

Sok óvodában dolgozótól hallom, hogy a pedagógusok hogyan „bánnak” a gyermekekkel. Hogyan beszélnek velük, minősítik őket, családjukat, környezetüket, stb. Nem szívesen nyúlnak a szegényebb, adott esetben ápolatlanabb gyermekhez, legyen szó öltöztetésről , fésülésről, bármiről. (Szerényen megjegyzem, hogy cigány gyermekekkel foglalkoztam évekig. Spanyol szerzetesek missziós munkájában segítettem, a putri-soron lakó gyermekeket oktattuk, neveltük. Egyik pedagógus sem ágált egyetlen feladat ellen sem, sőt…De erről majd máskor 🙂 )

És amit még rendszeresen hallok és mélységesen felháborít, az az, hogy például visszatartják direkt a gyermekek folyadékfogyasztását azért, hogy az alvásidőben ne kelljen kimenniük a mosdóba. Mert hogy a pihenőidő a pedagógusnak is pihenőidő…Egy frászt! A pedagógus azért van ott (munkaidőben!), hogy figyeljen, őrizzen, neveljen, szeressen. Vagy tévednék?!

 

 

A másik, amit alsó tagozatos (konkrétan második osztályos) gyerek édesanyjától hallottam, kiverte nálam a biztosítékot.

A tanító néni megelégelte, hogy a gyerekek óra közben kikéredzkednek (7 évesekről beszélünk!) és bevezette a „mosdó-kártyát”. 3 darabot kap mindenki a hónap elején, amit be kell osztania. Ezzel kimehet óra közben is. Ha elfogy, akkor így járt…A gyerekek görcsölnek, hogy ha felhasználok egy kártyát, akkor már csak kettő marad. Ha még egyet, akkor pedig már csak egy, és azt tartalékolom, mert ha elfogy, akkor mi lesz?! Gyomorideggel járnak iskolába, hogy csak ki ne kelljen menni vécére…

 

 

Már Maslow is alapszükségletként jelölte meg a fiziológiás szükségleteket az élőlények életében. Ha ezek nincsenek kielégítve (éhség, szomjúság, ürítés, alvás, levegő), nem tudunk magasabb szükségletre lépni. És ez az állatvilágra is igaz! Próbáljon meg egy ilyen pedagógus mondjuk egy oroszlánt rábírni arra, hogy ne ürítsen, inkább használjon vécékártyát…

 

 

Ahogy Vekerdy tanár úr is mondja, a gyereket nem kell (ha csak nincs gond) fejleszteni, a gyerek FEJLŐDIK! Természetesen…Tehát természetéből adódóan, amikor már érett és alkalmas rá, megtanulja azt is, hogy kibírjon 45 percet anélkül, hogy pisilnie kelljen.

Viszont ha kell, akkor kell…Hol van az leírva, hogy nem engedheti ki a tanító a gyermeket a mosdóba? Nyilván nem arról van szó, amikor a gyerek passzióból állandóan menne. De annak is oka van mindig.

 

 

Nem olyan régi az élményem –tavalyi- , amikor sok pici alsóst tanítottam. Az elsősök konkrétan még óvodások, amikor 6 évesen bekerülnek. Teljesen természetes, hogy kikéredzkednek. Nem csináltam ügyet belőle. Kiment, elvégezte, visszajött, dolgozott. Ha nem engedtem volna ki, nagy valószínűséggel frusztráltan ült volna, és elkezdi bomlasztani az órát. Tehát kérdezem én: melyik jobb mindenkinek???

És akkor valaki felteszi azt a kérdést, hogy mitől lesz annyi szorongó, depressziós, önértékelési zavaros és önbizalom hiányos felnőtt?

Inkább tartsuk mindenkor szem előtt az emberi méltóságot, az élet tiszteletét és szeretetét. Ettől baja senkinek sem lesz, ezt garantálom.

 

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(Képek: Pinterest)
Címkék: , , , , , , , , , , ,

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

Tovább a blogra »