menthai

 

Bár még nem értünk a legvégére, de azért már úgy érzem, megtarthatom az éves értékelést.

 

 

 

Sok cikket, bejegyzést olvastam arról, milyen rossz volt a 2016-os év. Meglepődtem, mert nekem nem volt az.  Az évet ezzel a bejegyzéssel kezdtem: https://menthai.cafeblog.hu/2016/01/02/boldogsag-szinekben/

Elég jó prognózist vázoltam fel benne, hiszen a numerológia , az asztrológia és a megérzéseim is mind-mind jót sugalltak. A kulcsszavak az elengedés és a lezárás voltak. Emellett meneteltek az elköteleződés és újrakezdés fogalmai is. Kíváncsian vártam, mit fog hozni ezek után az új esztendő…de elkezdtem használni a #2016jóév hashtag-et is 🙂 .

De nézzük tételesen életem egyes területei hogyan alakultak:

Munka:

Mindig jutott belőle. Az oktatás területéről némi statisztika:

110 záródolgozati bírálat, és még kb. 50-nel több konzultáció folyamatban, 143 sikeresen levizsgáztatott hallgató és kb. 280 főnyi hallgatóság két képzés sok csoportjában.

6 modulnyi tananyag szerkesztése durván 1000 oldal terjedelemben.

 

Egy nyelvtanároknak szóló konferencián való előadás.

Kb. 350 órányi segítő beszélgetés, legalább 120 óra masszázs (thai-, lávaköves-, wellness és kismama). Több sikeres „terápia” és saját lábra állás, a többi még folyamatban 🙂 .

Új képesítés megszerzése: kismama-masszázs.

 

 

Ovisoknak hittan foglalkozás tartása heti egy alkalommal, de ez újabb cikket érdemel.

Életem egy újabb fő állomásaként a másfél éve tervezett Minőségem Műhelye nőiesség projekt megvalósítása, sikeres beindítása.

 

 

Valahol a munka és a szórakozás közt található a blogolás. Idén ~50 cikk megjelenése saját blogon és más platformon. Többször a nap blogja elismerés, valamint kiemelt cikk kategóriába kerülés, olykor megosztó, felháborító, szívszorító vagy épp mosolyt keltő témák. Egy koraszülöttekért-kampányban való részvétel írásommal.

Szabadidő:

A világ legjobb barátnőivel sok közös program: együtt sportolás, zumbázás, korcsolyázás, táncos és evős-ivós bulik, színház- és mozilátogatás, stb. (tuti, hogy még egy csomó dolgot kihagytam…) És ki ne felejtsem az év esküvőjét, amiről itt számoltam be: https://menthai.cafeblog.hu/2016/09/28/az-ev-eskuvojen-jartam-az-1920-as-evek-gatsby-stilusaban/

 

Legjobb baráttal kb. 10 koncert, nyaralás Erdélyben életemben először, az összes párkapcsolati nyűg át- és megbeszélése sok órán át, néha könnyek közt, némi rozéfröccs és pálinka kíséretében.

Jó pár önkéntes munkaóra az Ökumenikus Segélyszervezetnél. Bár soha nem jön össze annyi, mint amennyit szeretnék, mégis másodszor megkaptam az év önkéntese elismerést.

 

 

Otthon:

Mivel igen keveset töltök itthon, így sok alkalmam idén sem volt rendetlenséget csinálni. Vendégeket továbbra sem hívok, csak a hozzám tényleg közel állók tudják egyáltalán, hol lakom…

Kábeltévé előfizetésem továbbra sincs, de még egy év eltelt, amikor nem hiányzott.

A konyhában töltött órák száma kb. 180, ez napi lebontásban fél óra (ha itthon lettem volna minden nap), de ebben benne van a kávéfőzés is. Nem szégyellem, idén inkább elmentem ebédelni valahova, ezzel sok időt és pénzt is megspóroltam. Igen, spóroltam, mert ha jobban belegondolunk, amennyi alapanyagot kellett volna venni, annál olcsóbb készen megkapni egy kifőzdében.

De pár kedvencet ebben az évben is megsütöttem 🙂 

 

 

Sport:

Zumba átlagban heti 1, időnként némi jóga, télen pedig korcsolyázás heti (eddig) egyszer.

 

Párkapcsolat:

Év elején belefutás egy szélhámosba, ami igen megviselt, de a padlófogás után felállás, koronaigazítás, továbbmenés.

Tavasszal régi ismeretség újra képbe került, de ahogy korábban, most újra bebizonyosodott, hogy nem ő az. De végre őszintén előállt a farbával a férfi, olvasd el: https://menthai.cafeblog.hu/2016/03/29/ezt-mondana-tobb-ferfi-ha-igazan-oszinte-akarna-lenni/

Pár vicces, érdekes, néha siralmas randi az internet és a tinder világából. Aztán szent elhatározás, hogy soha többé nem regisztrálok ilyesmikre…

 

 

Ősszel ígéretesnek látszó kapcsolat, olyan megállapodás-gyanús…azonban rövid ismerkedés után kiderült, a kezdeti lelkesedés csak a becserkészés miatt volt. Nyilvánvalóan annyira különbözik egy extrovertált és egy introvertált ember, hogy csoda kellene ahhoz, hogy boldog kapcsolatban élhessenek. Pozitívum: tudtam nemet mondani!

 

 

Egészség:

Tavaly december végén megszabadulás a 6 hetes bokarögzítéstől, így az évet már szabadlábon kezdhettem 🙂 .

Év elején egy újabb fizioterápiás kezeléssorozat, szinten tartva mozgásszervi dolgaimat. Mert ugye már 5 év eltelt az ominózus gerincsérv műtét óta…

 

 

A heti (néha csak kétheti) masszázs által karbantartott váz és izomzat 🙂 . Ha hosszabb ideig kimarad, azonnal jelez a szervezetem. Életem első talpmasszázsának átélése, ami egy csodás élmény és a talpam azt mutatta, minden oké odabent mindenhol  😉 .

Teljes vérkép tavasszal, minden rendben. Női szűrővizsgálat szintén rendben. Fogászati vizit szintén pipa.

Július elsején dohányzásról való leszokás 8 éves évfordulójának ünneplése.

 

 

Család:

Unokahugival-öcsivel sok közös program, főleg a szünetekben: színház, mozi, arborétum, fagyizás, csónakázás, kirándulás, játék, sok nevetés.

Tesókkal kb. 10 év után egy spontán délutáni teázás egy hete. Ez azért nagy szó, mert négyen, család és gyerekek nélkül, „csak úgy” nehéz megszervezni. Idén sikerült…

 

 

Szülőkkel kísérlet a lehető legtöbb közös időtöltésre, látogatásra. Ez hellyel-közzel sikerült csak.

Évi 3-4 közös nagycsaládi buli, tesók, férjek-feleségek-gyerekek-kutya, átlag létszám 12.

 

Szabadságon töltött idő (amikor tényleg nem dolgoztam és a laptopot sem nyitottam ki) összesen kábé 10 nap, ebben benne van a most karácsony is 🙂 .

És most így év végére elkezdtem magam megjutalmazni: ha már pasinak idén sem kell ajándékot venni, a családban pedig csak a gyerekeknek ajándékozunk, akkor magamnak vettem végre egy korcsolyát, hogy ne kelljen horror áron bérelni hétről hétre. Megjutalmaztam magam egy kényeztető kozmetikai kezeléssel is, amire eddig leginkább idő hiányában nem jutottam el.

A decemberre pedig egy fotózás tette fel a koronát. Eszter, akit már régóta ismerek és szeretek (www.babafotozas.com oldalon ízelítőt kaphatsz munkásságából) , készített rólam egy olyan fotósorozatot, amire mindig is vágytam. Amit szerettem volna magamból megmutatni egy objektív által. Egy ilyenre minden nőnek szüksége van, ezen dolgozunk amúgy a Minőségem Műhelyében is. Hogy mindenki ki tudja magából hozni azt a nőiességet, ami valójában benne van. Természetes nőiesség, ami nem átváltoztatás valaki mássá, nem álarc, hanem ő saját maga.

 

 

Mert ezeken a fotókon én vagyok, a saját kedvenc ruháimban (pár kiegészítő a fotóstól), én készítettem a sminkemet és a frizurámat is. (Oké, persze ehhez kell egy jó fodrász és egy sminkes, aki megtanított némi praktikára…)

Összegezve számomra ez csodás év volt. Sok bakancslistás pontot pipálhattam ki. Ugyan a kapcsolati státuszom továbbra is egyedülálló (különlegesnek is mondhatnám 🙂 ), mégis van hol laknom, minden nap van mit ennem, van munkám dögivel, van szuper családom és barátaim. Mozgalmas, boldog év volt. Volt benne sok nevetés, de sok könnycsepp is. Mert az elkerülhetetlen. De hálás vagyok minden tapasztalásért, mert hiszek benne, hogy ez előbbre visz a céljaim elérése felé.

Mit szeretnék a 2017-es évben?

Több időt tölteni sporttal, magammal, jobb és hatékonyabb időbeosztást megvalósítani (ezzel nem kevés ideje küzdök). Több időt tölteni a konyhában, kedveskedni a legfontosabbaknak. Bejárni Magyarország még sok felfedezetlen helyét, ergo gyakrabban szabadságolni magamat (telefont és laptopot offolva)…És nevetni-nevetni-nevetni sokat 🙂 .

Természetesen sok még megvalósításra váró tervem van, de ha már az előrejelzés a jövő évre a párkapcsolat évét jósolja, akkor oké, benne vagyok…Jöjjön, aminek-akinek jönnie kell 🙂 .

 

 

Viszont addig is hálás vagyok, hogy az idei karácsonyt a szüleimmel tölthetem. Nem vásárolunk ajándékokat és dőlünk be hulla fáradtan és idegbetegen a karácsonyfa alá. Csak együtt vagyunk, édesanyám bejglijét és töltött káposztáját majszolva, együtt imádkozva Szenteste azért, hogy mindenkinek boldog, szeretetteljes ünnepe legyen.

 

Áldott, békés, szeretetteljes és boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!

 

 

 

(képek: saját, Pinterest)

 

 

 

 

 

 

 

 

Fogyás, energetizálás, fényes és dús haj egyszerre? Két hónapja tolom ezt a csodacuccot,amitől baromira jól érzem magam! Ez a szer mindenre jó,tapasztalatból mondom…

Pár hónappal ezelőtt nem tudtam, mi bajom van. Állandóan fáradt voltam. De ez nem olyan mindennapos fáradtság volt egy mozgalmas nap után.

 

Oké, hogy sokat dolgozom, ráadásul nem egy helyen, de akkor is… Indokolatlannak tartottam azt az állapotot, amikor bármikor-bárhol el tudtam volna aludni. Mint egy narkolepsziás.

 

 

Elkezdtem vitaminokat szedni. Semmi. Rendszeresen járok vérvételre, teljes vérképet csináltatni. Semmi. Ott is minden rendben.

Béres-csepp. Semmi. Ugyanúgy éreztem magam. Esett le a fejem az első „üres” percben. Ásítoztam, nyomott voltam és hiába aludtam, nem éreztem magam kipihentnek. Mint akin átment az úthenger.

Nagyon untam, hiszen a teljesítőképességem lényegesen lecsökkent.

Aztán eszembe jutott egy ismerősöm, aki ajánlott nekem egy csodaszert.  A neve: kovaföld. Perui, mert csak az a jó, az autentikus, eredeti.

Nem először ajánlották már. A kemikáliákkal, mesterségesen előállított dolgokkal alapvetően szkeptikus vagyok, azokat meg sem jegyzem. De ez valahogy rendszeresen visszatért valakitől.

Először egy fodrász beszélt róla, hogy pár vendége fogyasztja, baromira nő és dúsul tőle a hajuk. De csak ezért nem kezdtem el alkalmazni, nő a hajam így is gyorsan.

Amikor viszont újra ajánlották, kb. mindenre, akkor tüzetesebben utánanéztem ennek a cuccnak. A kovamoszat megkövesedett váza, amit étkezési minőségűre porítanak.

És amit írnak róla:

-„életásvány”

-100%-ban természetes és szerves forrása a szilícium-dioxidnak

-15 féle egyéb ásványi anyagot tartalmaz, például: magnézium, kálcium, nátrium, vas, nyomelemek: titán, bór, mangán, réz, cirkónium

-hozzáadott anyagoktól mentes

-az immunrendszerre jótékony hatással van

-méregtelenítő

-javítja a sejt-anyagcserét, sejtregeneráló

-tisztítja a beleket, a nyirokkeringést, az ereket, a bőrt, a sejteket a lerakódott káros anyagoktól

-gyulladásgátló, segít leküzdeni a fertőzéseket

-javítja az inak, ízületek, csontok, kötőszövetek állapotát, jótékony hatású a reumás és mozgásszervi panaszokra

-a bőr, köröm, haj rugalmasabb, tisztább, fényesebb, élettel telibb lesz

-oldja a rossz zsírokat (ezáltal hat a narancsbőrre-hoppá!), fogyasztó hatású

 

A kovaföld egyébként felnagyítva úgy néz ki, mint egy henger. Ezek a hengerek a mozgásuk és negatív töltésük által vonzzák és elnyelik a káros anyagokat, majd kiürülnek a „szeméttel” együtt a szervezetből. Nagyon kemény, így ledörzsöli a bélfalat gyakorlatilag, emiatt javul az emésztés, az anyagcsere, könnyebben fel tudnak szívódni a tápanyagok. Az energiaáramlás, javul, nő a rezgésszint, így könnyedebbnek is érezzük magunkat.

 

 

Szóval ezek után nem volt kérdés, belevágok-e? Napi 1-2 evőkanálnyi mennyiséget javasolnak vízben elkeverve meginni.

Hát, elsőre elég bizarr volt a látvány. Olyan volt, mint az oviban, amikor a homokozóban vizeztünk. Nem vagyok finnyás, de ezt azért gyorsan lehúztam. Semmi különösebb íz, mintha homokot innál.

Én ébredés után éhgyomorra, kávé előtt iszom, illetve lefekvés előtt közvetlen. Két és fél hónapja tolom, de már az első napokban éreztem a hatását. Először is azt, hogy nem érzem magam olyan nehéznek. Sokszor előfordult azelőtt, hogy evés után így éreztem, jött a „juhászbetegség”, rögtön le is dőltem volna… Na, ez elmúlt hamar.

Fogyásról nagyon nem tudok beszámolni, de nálam nem is volt cél, viszont mástól hallottam ilyen eredményt.

A hajam, körmöm eddig is baromi gyorsan nőtt, de most! Durva…Nekem ez mondjuk hátulütője a dolognak, mert utálok gyakran manikűrözni, a fodrászhoz pedig gyakrabban kell mennem.

 

 

Viszont az energiaszintem jelentősen megugrott! Persze azért aludnom kell, nem lettem terminátor, de sokkal kipihentebben ébredek. Mondjuk továbbra is szükség van a lelki békére, azt azért nem ad a kovaföld 🙂 . Így egy zűrzavarosabb nap  vagy érzelmi vihar okozhat azért álmatlan éjszakát, arra viszont más gyógyír van.

Nem hagytam abba azóta sem a használatát, bár mostanság azért már nem napi kétszer, hanem csak egyszer, ébredés után iszom. Úgy érzem, ez is elég, de néha egy fárasztóbb periódusban azért még visszatérek a kettőre.

Azt javasolják, fogyasztani kell mellé C-vitamint is, ezt én sokszor elfelejtem, de gondolom nem véletlenül mondják. Nyilván logikus, hogy sokkal jobban fel tud szívódni minden vitamin egy rendben lévő bélflórából, nem?

Hozzáteszem, egyetlen cég sem bízott meg a reklámozással, számos forgalmazó árulja ezt a terméket. Én az újrahasznosított zacskójú, organikusat választottam, ami pluszban biztosan vegán is, de létezik kóser bélyeggel ellátott is, kinek mi a szimpatikus. Árban a 250 gr-os kiszerelés nagyjából 1300-1400 Ft, ennél sokkal többet senki ne adjon érte. Ja, és ahogy említettem, csak a perui az eredeti 🙂 .

 

 

A környezetemben páran –főleg pasik- furcsán néztek rám, hogy mi ez az új hobbim, de rájuk hagytam…Az expasi, amikor épp kétségbeestem, hogy este nem tudok inni, mert elfogyott, megkérdezte: liszt vagy ilyesmi nem jó? Pont ugyanúgy néz ki… 😀

Hagyjuk…én jobban érzem magam tőle, és nem placebo-hatás miatt, hanem tényleg. Ők meg maradjanak energiátlanok. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy él.

Részemről mindössze egy jó tippet adok, ha esetleg Ti is felturbóznátok magatokat, gyógyszerek és egyéb mesterséges cuccok nélkül…

Új év jön, új elhatározások, új célok. Az életmódváltás mindig benne szokott lenni a top 10-ben, szóval hajrá 🙂 !

 

 

(képek: saját, Pinterest)

 

NEM! Olykor olyan nehéz kimondani…de muszáj!

 

És ha nem tudod, akkor csak szenvedsz. És az rajtad múlik, hogy meddig. Ha egyáltalán felismered.

Én leginkább a saját bőrömön szoktam megtapasztalni a dolgokat. Van úgy, hogy többször is ugyanabba a hibába vagy csapdába esek. Természetesen mindig önszántamból sétálok bele.

Még akkor is, amikor a belső hangom már az elején jelzi, hogy ez nem oké. Na, ilyenkor jön az egó, és meggyőz arról, hogy azért ez nem is olyan rossz, lehet ezen még javítani, később jobb lesz, legyek türelmes és elfogadó. Vagy éppen azt mondja, egy jó adag lelkiismeret-furdalást okozva, hogy: pont ezt nem teszed meg?!

 

 

Mindeközben elkezd sajogni a vállam, hátam, derekam, nyakam, mikor melyik. Jeleznek. Azt, hogy ez nem jó. De itt is be lehet csapni magamat: biztos rosszul mozdultam, nálam ez szóba jöhet, hiszen gerincsérv műtétem volt, bla-bla-bla…

És közben készülök, hogy most aztán már elég, megyek, odaállok és jól megmondom a magamét a főnökömnek, a pasimnak, ismerősöknek vagy épp a családnak (?!),  stb. És persze az egó ilyenkor is gőzerővel munkába kezd és nyomja a sódert a fülembe, aminek hatására mire ténylegesen odakerülök, elillan a nagy bátorságom, meglágyulok és adom a következő esélyt. Hátha jobb lesz…valamitől. De mitől??

Aztán amikor csak nem lesz jobb, sőt…akkor megadom a kismilliomodik esélyt is, vagy sokadszorra is belemegyek, elvállalom, megcsinálom.

Amikor icipicit sikerül az egó harsány hangját elhallgattatnom, akkor persze belekezdek a hegyibeszédbe, aminek a végén kissé megkönnyebbülök. De persze sok minden nem változik. Vagy ha igen, az nem hosszú távú és tartós. Vagy elhatározom, hogy legközelebb ilyen nem történik, nemet fogok mondani és punktum! Szent elhatározással természetesen.

 

 

Ilyen „nem tudok nemet mondani” szituációk előfordulhatnak munkában, főnökkel szemben, szerelmi és baráti kapcsolatokban is.

Persze én is sokat fejlődtem már e téren. A később felismert nárcisztikus főnök, aki korábban barátnak álcázta magát, nem hogy fizetést nem emelt, hanem gyakorlatilag 3 ember munkáját akarta velem végeztetni. Amikor ezt felismertem és kiálltam magamért, elmondtam a véleményem és felmondtam. Erre ő másnap kirúgott. Csak mert egy nárcisztikus egója nem bírja elviselni, ha valaki neki mond fel…

Innentől kezdve nincs főnököm…kicsit oroszrulett volt, hogyan állok meg a saját lábamon, de az élet (és az első megérzésem) bebizonyította, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam 🙂 !

Ismerősökkel szemben is, akik újabb szívességekre, segítségre kérnek, megtanultam nemet mondani. Ahogy munkára is. Mert maximalizmusom okán előfordul(t), hogy túlvállaltam magam. Oké, persze, megcsinálom….Na és ilyenkor nincs sem hétvégém, sem ünnepnapom. Ezt tervezem megváltoztatni 2017-ben. Jó időbeosztás, prioritások felállítása. (jaj de szeretném, ha egyszer sikerülne 🙂 )

A kapcsolatokra ugyanezeket lehet elmondani, legyen az baráti vagy szerelmi. Itt is nehéz sokszor nemet mondani. Vagy mégsem?

Mert mindenkinek van valamilyen (meg)érzése az első randin. Vagy az elsők egyikén. Ha ez nem a felhőtlen boldogság érzése, akkor mint én, hajlamos lehet az egó elhitetni azt, hogy valamit biztos benézek, tiszta hülye vagyok, hogy most a kákán is csomót keresek vagy tényleg olyan gázul volt felöltözve? Hogy igazából én abszolút extrovertált, ő pedig az introvertált magasfoka? Ami csak és kizárólag extra csillag együttállásokkal fog valaha is megegyezni? Kb. egy az egymillióhoz eséllyel…

És elhitetem magammal, hogy ez lehet jobb. Akkor is, amikor rosszul esik, hogy nem figyel rám. Ó, biztos nincs ideje…Egy frászt! Nem látod, hogy neki ez így kényelmes?!

Amikor ami neki fontos, akkor Te ott vagy, vele vagy, segítesz, meghallgatod, stb. De amikor Neked vannak fontos pillanataid, eseményeid, történéseid, akkor sehol sincs? Nem tudsz rá számítani…Zéró kölcsönösség.

 

 

Na, ilyenkor, még ha már jóval korábban is kellett volna, akkor is kihúzva magad, mondj erre NEMet! (baráti kapcsolatokra a fentebb leírtak ugyanúgy igazak!)

Sokszor azért nem mondunk nemet, mert nem szeretnénk megbántani a másikat. De honnan tudjuk, hogy valóban megbántódna-e? És miért nem gondolunk inkább arra, hogy ő megbánthat? Legyünk már egy kicsit önzőbbek! Mondjuk meg őszintén (és nem bántón) a véleményünket. Fejezzük ki az igényeinket (természetesen a reálisakat). Álljunk ki magunkért. És akkor, ha megbántódik, akkor az az ő baja. Akkor tényleg nincs dolgunk vele.

Kockáztassunk! Mert ugyan a kockázatvállalásban benne van a kudarc esélye, mert ha nem lenne, akkor sikervállalásnak hívnánk 🙂 .

Mindenki arra vágyik, hogy a saját életét élje, ahogy ő szeretné. És nem úgy, ahogy a másik szeretné. A főnökünk, az anyósunk (nekem egyik sincs 😀 ), stb. Vannak tanult viselkedésmintáink, amiket otthonról hozunk. De ki mondta, hogy azokat nem lehet megváltoztatni?

Az mindig csak kifogás, hogy „ez nem csak rajtam múlik”, „nem olyan egyszerű”, „nem tudok rajta változtatni”, „nincs rá lehetőségem”, és így tovább…

Miért? Nem Te döntesz? Nem Te mondod ki az életeddel kapcsolatos igeneket és nemeket? Ha ez így lenne, akkor tényleg gondolkozz el, kinek az életét éled…

 

 

Én azt vallom, mondj igent arra, ami gyarapít és mondj nemet arra, ami rombol vagy bánt és nem szolgálja a testi-lelki egészséged. A kapcsolatokban pedig csak a kölcsönös szereteten, odafigyelésen, tiszteleten alapulók a nyerők. A többi kuka. Végy egy jó nagy szemeteszsákot és dobálj bele minden-mindenki olyat, amivel-akivel ez nincs meg. Egy életünk van, legalábbis amire emlékszünk…

Itt az év vége, jön az új. Jó alkalom a lezárásra, újrakezdésre 🙂 ! 

 

 

(képek: Pinterest)