menthai

 

Bár még nem értünk a legvégére, de azért már úgy érzem, megtarthatom az éves értékelést.

 

 

 

Sok cikket, bejegyzést olvastam arról, milyen rossz volt a 2016-os év. Meglepődtem, mert nekem nem volt az.  Az évet ezzel a bejegyzéssel kezdtem: https://menthai.cafeblog.hu/2016/01/02/boldogsag-szinekben/

Elég jó prognózist vázoltam fel benne, hiszen a numerológia , az asztrológia és a megérzéseim is mind-mind jót sugalltak. A kulcsszavak az elengedés és a lezárás voltak. Emellett meneteltek az elköteleződés és újrakezdés fogalmai is. Kíváncsian vártam, mit fog hozni ezek után az új esztendő…de elkezdtem használni a #2016jóév hashtag-et is 🙂 .

De nézzük tételesen életem egyes területei hogyan alakultak:

Munka:

Mindig jutott belőle. Az oktatás területéről némi statisztika:

110 záródolgozati bírálat, és még kb. 50-nel több konzultáció folyamatban, 143 sikeresen levizsgáztatott hallgató és kb. 280 főnyi hallgatóság két képzés sok csoportjában.

6 modulnyi tananyag szerkesztése durván 1000 oldal terjedelemben.

 

Egy nyelvtanároknak szóló konferencián való előadás.

Kb. 350 órányi segítő beszélgetés, legalább 120 óra masszázs (thai-, lávaköves-, wellness és kismama). Több sikeres „terápia” és saját lábra állás, a többi még folyamatban 🙂 .

Új képesítés megszerzése: kismama-masszázs.

 

 

Ovisoknak hittan foglalkozás tartása heti egy alkalommal, de ez újabb cikket érdemel.

Életem egy újabb fő állomásaként a másfél éve tervezett Minőségem Műhelye nőiesség projekt megvalósítása, sikeres beindítása.

 

 

Valahol a munka és a szórakozás közt található a blogolás. Idén ~50 cikk megjelenése saját blogon és más platformon. Többször a nap blogja elismerés, valamint kiemelt cikk kategóriába kerülés, olykor megosztó, felháborító, szívszorító vagy épp mosolyt keltő témák. Egy koraszülöttekért-kampányban való részvétel írásommal.

Szabadidő:

A világ legjobb barátnőivel sok közös program: együtt sportolás, zumbázás, korcsolyázás, táncos és evős-ivós bulik, színház- és mozilátogatás, stb. (tuti, hogy még egy csomó dolgot kihagytam…) És ki ne felejtsem az év esküvőjét, amiről itt számoltam be: https://menthai.cafeblog.hu/2016/09/28/az-ev-eskuvojen-jartam-az-1920-as-evek-gatsby-stilusaban/

 

Legjobb baráttal kb. 10 koncert, nyaralás Erdélyben életemben először, az összes párkapcsolati nyűg át- és megbeszélése sok órán át, néha könnyek közt, némi rozéfröccs és pálinka kíséretében.

Jó pár önkéntes munkaóra az Ökumenikus Segélyszervezetnél. Bár soha nem jön össze annyi, mint amennyit szeretnék, mégis másodszor megkaptam az év önkéntese elismerést.

 

 

Otthon:

Mivel igen keveset töltök itthon, így sok alkalmam idén sem volt rendetlenséget csinálni. Vendégeket továbbra sem hívok, csak a hozzám tényleg közel állók tudják egyáltalán, hol lakom…

Kábeltévé előfizetésem továbbra sincs, de még egy év eltelt, amikor nem hiányzott.

A konyhában töltött órák száma kb. 180, ez napi lebontásban fél óra (ha itthon lettem volna minden nap), de ebben benne van a kávéfőzés is. Nem szégyellem, idén inkább elmentem ebédelni valahova, ezzel sok időt és pénzt is megspóroltam. Igen, spóroltam, mert ha jobban belegondolunk, amennyi alapanyagot kellett volna venni, annál olcsóbb készen megkapni egy kifőzdében.

De pár kedvencet ebben az évben is megsütöttem 🙂 

 

 

Sport:

Zumba átlagban heti 1, időnként némi jóga, télen pedig korcsolyázás heti (eddig) egyszer.

 

Párkapcsolat:

Év elején belefutás egy szélhámosba, ami igen megviselt, de a padlófogás után felállás, koronaigazítás, továbbmenés.

Tavasszal régi ismeretség újra képbe került, de ahogy korábban, most újra bebizonyosodott, hogy nem ő az. De végre őszintén előállt a farbával a férfi, olvasd el: https://menthai.cafeblog.hu/2016/03/29/ezt-mondana-tobb-ferfi-ha-igazan-oszinte-akarna-lenni/

Pár vicces, érdekes, néha siralmas randi az internet és a tinder világából. Aztán szent elhatározás, hogy soha többé nem regisztrálok ilyesmikre…

 

 

Ősszel ígéretesnek látszó kapcsolat, olyan megállapodás-gyanús…azonban rövid ismerkedés után kiderült, a kezdeti lelkesedés csak a becserkészés miatt volt. Nyilvánvalóan annyira különbözik egy extrovertált és egy introvertált ember, hogy csoda kellene ahhoz, hogy boldog kapcsolatban élhessenek. Pozitívum: tudtam nemet mondani!

 

 

Egészség:

Tavaly december végén megszabadulás a 6 hetes bokarögzítéstől, így az évet már szabadlábon kezdhettem 🙂 .

Év elején egy újabb fizioterápiás kezeléssorozat, szinten tartva mozgásszervi dolgaimat. Mert ugye már 5 év eltelt az ominózus gerincsérv műtét óta…

 

 

A heti (néha csak kétheti) masszázs által karbantartott váz és izomzat 🙂 . Ha hosszabb ideig kimarad, azonnal jelez a szervezetem. Életem első talpmasszázsának átélése, ami egy csodás élmény és a talpam azt mutatta, minden oké odabent mindenhol  😉 .

Teljes vérkép tavasszal, minden rendben. Női szűrővizsgálat szintén rendben. Fogászati vizit szintén pipa.

Július elsején dohányzásról való leszokás 8 éves évfordulójának ünneplése.

 

 

Család:

Unokahugival-öcsivel sok közös program, főleg a szünetekben: színház, mozi, arborétum, fagyizás, csónakázás, kirándulás, játék, sok nevetés.

Tesókkal kb. 10 év után egy spontán délutáni teázás egy hete. Ez azért nagy szó, mert négyen, család és gyerekek nélkül, „csak úgy” nehéz megszervezni. Idén sikerült…

 

 

Szülőkkel kísérlet a lehető legtöbb közös időtöltésre, látogatásra. Ez hellyel-közzel sikerült csak.

Évi 3-4 közös nagycsaládi buli, tesók, férjek-feleségek-gyerekek-kutya, átlag létszám 12.

 

Szabadságon töltött idő (amikor tényleg nem dolgoztam és a laptopot sem nyitottam ki) összesen kábé 10 nap, ebben benne van a most karácsony is 🙂 .

És most így év végére elkezdtem magam megjutalmazni: ha már pasinak idén sem kell ajándékot venni, a családban pedig csak a gyerekeknek ajándékozunk, akkor magamnak vettem végre egy korcsolyát, hogy ne kelljen horror áron bérelni hétről hétre. Megjutalmaztam magam egy kényeztető kozmetikai kezeléssel is, amire eddig leginkább idő hiányában nem jutottam el.

A decemberre pedig egy fotózás tette fel a koronát. Eszter, akit már régóta ismerek és szeretek (www.babafotozas.com oldalon ízelítőt kaphatsz munkásságából) , készített rólam egy olyan fotósorozatot, amire mindig is vágytam. Amit szerettem volna magamból megmutatni egy objektív által. Egy ilyenre minden nőnek szüksége van, ezen dolgozunk amúgy a Minőségem Műhelyében is. Hogy mindenki ki tudja magából hozni azt a nőiességet, ami valójában benne van. Természetes nőiesség, ami nem átváltoztatás valaki mássá, nem álarc, hanem ő saját maga.

 

 

Mert ezeken a fotókon én vagyok, a saját kedvenc ruháimban (pár kiegészítő a fotóstól), én készítettem a sminkemet és a frizurámat is. (Oké, persze ehhez kell egy jó fodrász és egy sminkes, aki megtanított némi praktikára…)

Összegezve számomra ez csodás év volt. Sok bakancslistás pontot pipálhattam ki. Ugyan a kapcsolati státuszom továbbra is egyedülálló (különlegesnek is mondhatnám 🙂 ), mégis van hol laknom, minden nap van mit ennem, van munkám dögivel, van szuper családom és barátaim. Mozgalmas, boldog év volt. Volt benne sok nevetés, de sok könnycsepp is. Mert az elkerülhetetlen. De hálás vagyok minden tapasztalásért, mert hiszek benne, hogy ez előbbre visz a céljaim elérése felé.

Mit szeretnék a 2017-es évben?

Több időt tölteni sporttal, magammal, jobb és hatékonyabb időbeosztást megvalósítani (ezzel nem kevés ideje küzdök). Több időt tölteni a konyhában, kedveskedni a legfontosabbaknak. Bejárni Magyarország még sok felfedezetlen helyét, ergo gyakrabban szabadságolni magamat (telefont és laptopot offolva)…És nevetni-nevetni-nevetni sokat 🙂 .

Természetesen sok még megvalósításra váró tervem van, de ha már az előrejelzés a jövő évre a párkapcsolat évét jósolja, akkor oké, benne vagyok…Jöjjön, aminek-akinek jönnie kell 🙂 .

 

 

Viszont addig is hálás vagyok, hogy az idei karácsonyt a szüleimmel tölthetem. Nem vásárolunk ajándékokat és dőlünk be hulla fáradtan és idegbetegen a karácsonyfa alá. Csak együtt vagyunk, édesanyám bejglijét és töltött káposztáját majszolva, együtt imádkozva Szenteste azért, hogy mindenkinek boldog, szeretetteljes ünnepe legyen.

 

Áldott, békés, szeretetteljes és boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!

 

 

 

(képek: saját, Pinterest)

 

 

 

 

 

 

 

 

Fogyás, energetizálás, fényes és dús haj egyszerre? Két hónapja tolom ezt a csodacuccot,amitől baromira jól érzem magam! Ez a szer mindenre jó,tapasztalatból mondom…

Pár hónappal ezelőtt nem tudtam, mi bajom van. Állandóan fáradt voltam. De ez nem olyan mindennapos fáradtság volt egy mozgalmas nap után.

 

Oké, hogy sokat dolgozom, ráadásul nem egy helyen, de akkor is… Indokolatlannak tartottam azt az állapotot, amikor bármikor-bárhol el tudtam volna aludni. Mint egy narkolepsziás.

 

 

Elkezdtem vitaminokat szedni. Semmi. Rendszeresen járok vérvételre, teljes vérképet csináltatni. Semmi. Ott is minden rendben.

Béres-csepp. Semmi. Ugyanúgy éreztem magam. Esett le a fejem az első „üres” percben. Ásítoztam, nyomott voltam és hiába aludtam, nem éreztem magam kipihentnek. Mint akin átment az úthenger.

Nagyon untam, hiszen a teljesítőképességem lényegesen lecsökkent.

Aztán eszembe jutott egy ismerősöm, aki ajánlott nekem egy csodaszert.  A neve: kovaföld. Perui, mert csak az a jó, az autentikus, eredeti.

Nem először ajánlották már. A kemikáliákkal, mesterségesen előállított dolgokkal alapvetően szkeptikus vagyok, azokat meg sem jegyzem. De ez valahogy rendszeresen visszatért valakitől.

Először egy fodrász beszélt róla, hogy pár vendége fogyasztja, baromira nő és dúsul tőle a hajuk. De csak ezért nem kezdtem el alkalmazni, nő a hajam így is gyorsan.

Amikor viszont újra ajánlották, kb. mindenre, akkor tüzetesebben utánanéztem ennek a cuccnak. A kovamoszat megkövesedett váza, amit étkezési minőségűre porítanak.

És amit írnak róla:

-„életásvány”

-100%-ban természetes és szerves forrása a szilícium-dioxidnak

-15 féle egyéb ásványi anyagot tartalmaz, például: magnézium, kálcium, nátrium, vas, nyomelemek: titán, bór, mangán, réz, cirkónium

-hozzáadott anyagoktól mentes

-az immunrendszerre jótékony hatással van

-méregtelenítő

-javítja a sejt-anyagcserét, sejtregeneráló

-tisztítja a beleket, a nyirokkeringést, az ereket, a bőrt, a sejteket a lerakódott káros anyagoktól

-gyulladásgátló, segít leküzdeni a fertőzéseket

-javítja az inak, ízületek, csontok, kötőszövetek állapotát, jótékony hatású a reumás és mozgásszervi panaszokra

-a bőr, köröm, haj rugalmasabb, tisztább, fényesebb, élettel telibb lesz

-oldja a rossz zsírokat (ezáltal hat a narancsbőrre-hoppá!), fogyasztó hatású

 

A kovaföld egyébként felnagyítva úgy néz ki, mint egy henger. Ezek a hengerek a mozgásuk és negatív töltésük által vonzzák és elnyelik a káros anyagokat, majd kiürülnek a „szeméttel” együtt a szervezetből. Nagyon kemény, így ledörzsöli a bélfalat gyakorlatilag, emiatt javul az emésztés, az anyagcsere, könnyebben fel tudnak szívódni a tápanyagok. Az energiaáramlás, javul, nő a rezgésszint, így könnyedebbnek is érezzük magunkat.

 

 

Szóval ezek után nem volt kérdés, belevágok-e? Napi 1-2 evőkanálnyi mennyiséget javasolnak vízben elkeverve meginni.

Hát, elsőre elég bizarr volt a látvány. Olyan volt, mint az oviban, amikor a homokozóban vizeztünk. Nem vagyok finnyás, de ezt azért gyorsan lehúztam. Semmi különösebb íz, mintha homokot innál.

Én ébredés után éhgyomorra, kávé előtt iszom, illetve lefekvés előtt közvetlen. Két és fél hónapja tolom, de már az első napokban éreztem a hatását. Először is azt, hogy nem érzem magam olyan nehéznek. Sokszor előfordult azelőtt, hogy evés után így éreztem, jött a „juhászbetegség”, rögtön le is dőltem volna… Na, ez elmúlt hamar.

Fogyásról nagyon nem tudok beszámolni, de nálam nem is volt cél, viszont mástól hallottam ilyen eredményt.

A hajam, körmöm eddig is baromi gyorsan nőtt, de most! Durva…Nekem ez mondjuk hátulütője a dolognak, mert utálok gyakran manikűrözni, a fodrászhoz pedig gyakrabban kell mennem.

 

 

Viszont az energiaszintem jelentősen megugrott! Persze azért aludnom kell, nem lettem terminátor, de sokkal kipihentebben ébredek. Mondjuk továbbra is szükség van a lelki békére, azt azért nem ad a kovaföld 🙂 . Így egy zűrzavarosabb nap  vagy érzelmi vihar okozhat azért álmatlan éjszakát, arra viszont más gyógyír van.

Nem hagytam abba azóta sem a használatát, bár mostanság azért már nem napi kétszer, hanem csak egyszer, ébredés után iszom. Úgy érzem, ez is elég, de néha egy fárasztóbb periódusban azért még visszatérek a kettőre.

Azt javasolják, fogyasztani kell mellé C-vitamint is, ezt én sokszor elfelejtem, de gondolom nem véletlenül mondják. Nyilván logikus, hogy sokkal jobban fel tud szívódni minden vitamin egy rendben lévő bélflórából, nem?

Hozzáteszem, egyetlen cég sem bízott meg a reklámozással, számos forgalmazó árulja ezt a terméket. Én az újrahasznosított zacskójú, organikusat választottam, ami pluszban biztosan vegán is, de létezik kóser bélyeggel ellátott is, kinek mi a szimpatikus. Árban a 250 gr-os kiszerelés nagyjából 1300-1400 Ft, ennél sokkal többet senki ne adjon érte. Ja, és ahogy említettem, csak a perui az eredeti 🙂 .

 

 

A környezetemben páran –főleg pasik- furcsán néztek rám, hogy mi ez az új hobbim, de rájuk hagytam…Az expasi, amikor épp kétségbeestem, hogy este nem tudok inni, mert elfogyott, megkérdezte: liszt vagy ilyesmi nem jó? Pont ugyanúgy néz ki… 😀

Hagyjuk…én jobban érzem magam tőle, és nem placebo-hatás miatt, hanem tényleg. Ők meg maradjanak energiátlanok. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy él.

Részemről mindössze egy jó tippet adok, ha esetleg Ti is felturbóznátok magatokat, gyógyszerek és egyéb mesterséges cuccok nélkül…

Új év jön, új elhatározások, új célok. Az életmódváltás mindig benne szokott lenni a top 10-ben, szóval hajrá 🙂 !

 

 

(képek: saját, Pinterest)

 

NEM! Olykor olyan nehéz kimondani…de muszáj!

 

És ha nem tudod, akkor csak szenvedsz. És az rajtad múlik, hogy meddig. Ha egyáltalán felismered.

Én leginkább a saját bőrömön szoktam megtapasztalni a dolgokat. Van úgy, hogy többször is ugyanabba a hibába vagy csapdába esek. Természetesen mindig önszántamból sétálok bele.

Még akkor is, amikor a belső hangom már az elején jelzi, hogy ez nem oké. Na, ilyenkor jön az egó, és meggyőz arról, hogy azért ez nem is olyan rossz, lehet ezen még javítani, később jobb lesz, legyek türelmes és elfogadó. Vagy éppen azt mondja, egy jó adag lelkiismeret-furdalást okozva, hogy: pont ezt nem teszed meg?!

 

 

Mindeközben elkezd sajogni a vállam, hátam, derekam, nyakam, mikor melyik. Jeleznek. Azt, hogy ez nem jó. De itt is be lehet csapni magamat: biztos rosszul mozdultam, nálam ez szóba jöhet, hiszen gerincsérv műtétem volt, bla-bla-bla…

És közben készülök, hogy most aztán már elég, megyek, odaállok és jól megmondom a magamét a főnökömnek, a pasimnak, ismerősöknek vagy épp a családnak (?!),  stb. És persze az egó ilyenkor is gőzerővel munkába kezd és nyomja a sódert a fülembe, aminek hatására mire ténylegesen odakerülök, elillan a nagy bátorságom, meglágyulok és adom a következő esélyt. Hátha jobb lesz…valamitől. De mitől??

Aztán amikor csak nem lesz jobb, sőt…akkor megadom a kismilliomodik esélyt is, vagy sokadszorra is belemegyek, elvállalom, megcsinálom.

Amikor icipicit sikerül az egó harsány hangját elhallgattatnom, akkor persze belekezdek a hegyibeszédbe, aminek a végén kissé megkönnyebbülök. De persze sok minden nem változik. Vagy ha igen, az nem hosszú távú és tartós. Vagy elhatározom, hogy legközelebb ilyen nem történik, nemet fogok mondani és punktum! Szent elhatározással természetesen.

 

 

Ilyen „nem tudok nemet mondani” szituációk előfordulhatnak munkában, főnökkel szemben, szerelmi és baráti kapcsolatokban is.

Persze én is sokat fejlődtem már e téren. A később felismert nárcisztikus főnök, aki korábban barátnak álcázta magát, nem hogy fizetést nem emelt, hanem gyakorlatilag 3 ember munkáját akarta velem végeztetni. Amikor ezt felismertem és kiálltam magamért, elmondtam a véleményem és felmondtam. Erre ő másnap kirúgott. Csak mert egy nárcisztikus egója nem bírja elviselni, ha valaki neki mond fel…

Innentől kezdve nincs főnököm…kicsit oroszrulett volt, hogyan állok meg a saját lábamon, de az élet (és az első megérzésem) bebizonyította, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam 🙂 !

Ismerősökkel szemben is, akik újabb szívességekre, segítségre kérnek, megtanultam nemet mondani. Ahogy munkára is. Mert maximalizmusom okán előfordul(t), hogy túlvállaltam magam. Oké, persze, megcsinálom….Na és ilyenkor nincs sem hétvégém, sem ünnepnapom. Ezt tervezem megváltoztatni 2017-ben. Jó időbeosztás, prioritások felállítása. (jaj de szeretném, ha egyszer sikerülne 🙂 )

A kapcsolatokra ugyanezeket lehet elmondani, legyen az baráti vagy szerelmi. Itt is nehéz sokszor nemet mondani. Vagy mégsem?

Mert mindenkinek van valamilyen (meg)érzése az első randin. Vagy az elsők egyikén. Ha ez nem a felhőtlen boldogság érzése, akkor mint én, hajlamos lehet az egó elhitetni azt, hogy valamit biztos benézek, tiszta hülye vagyok, hogy most a kákán is csomót keresek vagy tényleg olyan gázul volt felöltözve? Hogy igazából én abszolút extrovertált, ő pedig az introvertált magasfoka? Ami csak és kizárólag extra csillag együttállásokkal fog valaha is megegyezni? Kb. egy az egymillióhoz eséllyel…

És elhitetem magammal, hogy ez lehet jobb. Akkor is, amikor rosszul esik, hogy nem figyel rám. Ó, biztos nincs ideje…Egy frászt! Nem látod, hogy neki ez így kényelmes?!

Amikor ami neki fontos, akkor Te ott vagy, vele vagy, segítesz, meghallgatod, stb. De amikor Neked vannak fontos pillanataid, eseményeid, történéseid, akkor sehol sincs? Nem tudsz rá számítani…Zéró kölcsönösség.

 

 

Na, ilyenkor, még ha már jóval korábban is kellett volna, akkor is kihúzva magad, mondj erre NEMet! (baráti kapcsolatokra a fentebb leírtak ugyanúgy igazak!)

Sokszor azért nem mondunk nemet, mert nem szeretnénk megbántani a másikat. De honnan tudjuk, hogy valóban megbántódna-e? És miért nem gondolunk inkább arra, hogy ő megbánthat? Legyünk már egy kicsit önzőbbek! Mondjuk meg őszintén (és nem bántón) a véleményünket. Fejezzük ki az igényeinket (természetesen a reálisakat). Álljunk ki magunkért. És akkor, ha megbántódik, akkor az az ő baja. Akkor tényleg nincs dolgunk vele.

Kockáztassunk! Mert ugyan a kockázatvállalásban benne van a kudarc esélye, mert ha nem lenne, akkor sikervállalásnak hívnánk 🙂 .

Mindenki arra vágyik, hogy a saját életét élje, ahogy ő szeretné. És nem úgy, ahogy a másik szeretné. A főnökünk, az anyósunk (nekem egyik sincs 😀 ), stb. Vannak tanult viselkedésmintáink, amiket otthonról hozunk. De ki mondta, hogy azokat nem lehet megváltoztatni?

Az mindig csak kifogás, hogy „ez nem csak rajtam múlik”, „nem olyan egyszerű”, „nem tudok rajta változtatni”, „nincs rá lehetőségem”, és így tovább…

Miért? Nem Te döntesz? Nem Te mondod ki az életeddel kapcsolatos igeneket és nemeket? Ha ez így lenne, akkor tényleg gondolkozz el, kinek az életét éled…

 

 

Én azt vallom, mondj igent arra, ami gyarapít és mondj nemet arra, ami rombol vagy bánt és nem szolgálja a testi-lelki egészséged. A kapcsolatokban pedig csak a kölcsönös szereteten, odafigyelésen, tiszteleten alapulók a nyerők. A többi kuka. Végy egy jó nagy szemeteszsákot és dobálj bele minden-mindenki olyat, amivel-akivel ez nincs meg. Egy életünk van, legalábbis amire emlékszünk…

Itt az év vége, jön az új. Jó alkalom a lezárásra, újrakezdésre 🙂 ! 

 

 

(képek: Pinterest)

 

Jótékonykodás. Mindenkinek más jut eszébe erről a szóról. Van, akinek ez természetes dolog, mert ő altruista (áldozatkész, önzetlen) ember. De sajnos van, aki ennek a szónak hallatán elkezd fujjogni-jujjogni-bezzegelni, stb. Mert vagy szkeptikus valamiért (mert valóban léteznek csalók) vagy, mert csak és kizárólag az önös érdekei vezérlik, csak saját maga érdekli, akár nárcisztikus módon.

Viszont szerencsére jóval többen vannak –legalábbis az én környezetemben azok-, akik szívesen segítenek a rászorulóknak. Gyermekeknek, felnőtteknek, családoknak egyaránt.

Pár nappal ezelőtt egy jótékonysági aukción jártam a  Havervagy közösség szervezésében (róluk bővebben itt írtam: >>>). Minden évben megrendezik ezt az árverést, ahol sok cég, magánszemély felajánlásában lehet mindenfélére licitálni. A bevétel pedig természetesen jótékony célra, valamely szervezet, alapítvány, gyermekotthon javára megy. Idén én is felajánlottam egy masszázs-utalványt, ami legnagyobb meglepetésemre a kikiáltási ár 2,5-szereséért kelt el 🙂 . Sajnos amikre én licitáltam, azokat jobb árért elvitték előlem….de igazából nem sajnáltam, mert annál több pénz mehetett így jó helyre.

 

Amúgy évek óta az Ökumenikus Segélyszervezetnél önkénteskedek. Erről itt olvashatsz bővebben: >>>

Az adventi, legnagyobb országos pénzadomány-gyűjtő kampánynyitó rendezvénye volt múlt hét pénteken, ahol sok ismert és kevésbé ismert önkéntes társammal alkottuk meg az 1353 darab mézeskalácsszívet, ami az összefogást jelképezi. Íme egy kis ízelítő a Nagy Sütésről:

A Segélyszervezet hívószáma a 1353, ezzel lehet hívásonként és sms-enként 250.-Ft-tal támogatni a szervezet működését. De mint minden évben, idén is kint leszünk a Bazilika előtt az adventi vásárban, ahol pénzadománnyal lehet segíteni, cserébe az önkéntesek által készített immár hagyományos mézeskalács szívet kapja az adományozó. Valamint szintén a vásárban, egy adományboltban a szervezet intézményeiben készült termékeket lehet megvásárolni. Mind a két formával a segélyszervezet éves munkáját, intézményeinek (átmeneti otthonok, védett házak, segélyközpont, stb.) működését segítheti az adományozó. További információ róluk: http://www.segelyszervezet.hu/

Sok egyéni szerveződés is van még, főleg az ünnepek közeledtével. Az egyik ilyen a Jézuska Járat, melyet Petrus Márta barátnőm (a Boldog Elváltak Klubja bloggere>>>) álmodott meg.

 

 

Hátrányos helyzetű gyermekek karácsonyi ajándék kéréseit igyekeznek teljesíteni, az ország most már 5 városában. A gyermekek megírják levelüket a Jézuskának, majd Márta és az ő angyalai igyekeznek megvalósítani. Az ő ügye mellé állt főangyalként többek között Tóth Vera (énekesnő), Pintácsi Viktória (énekesnő, fotós), Majorosi Marianna (énekesnő, táncművész, a Csík Zenekar tagja), Buday Dániel (kézilabdázó). A honlapjukon ( http://jezuskajarat.hu/ ) elérhető a gyermekek kívánságlistája bárki számára, az ajándékokat pedig több ajándék átvételi ponton keresztül el lehet juttatni a szervezőkhöz, akik ünnepélyes keretek közt adják oda a gyerekeknek.

Számos lehetőség áll még rendelkezésre a segítő szándékúaknak, ebből én csak párat osztottam meg. Azokat, akikről személyesen is tudom, hogy valóban oda juttatják az adományokat, ahová az adományozó szánja. És erre garanciát is vállalnak…

Szóval mindenkinek hajrá, segítésre fel! Természetesen nem csak Karácsony közeledtével, de ez egy jó alkalom a kezdésre. Mert ugye minden az első lépéssel kezdődik…

 

(fotók: saját, Ökumenikus Segélyszervezet, Jézuska Járat)

 

 

 

 

 

 

Nem megyek ki a temetőbe idén sem Halottak napján. Tavaly sem voltam. Igazából jó ideje nem megyek. És ezt nem lustaságból teszem.

 

Hívő vagyok, ezt sosem tagadtam. Viszont a vallási nézeteim leginkább az érzéseimből és a meggyőződésemből fakadnak. Van sok dolog, amivel nem értek egyet egyes vallások „szabályaiban”. Ezért ahogy már egyik korábbi cikkemben (katt ide >>>) is írtam, integrálok.

Elmegyek szentmisére, megülöm az ünnepi liturgiát, tartok különböző szokásokat, de mindezekben a legfontosabb, hogy azokkal együtt, akiket szeretek. Akikkel ez is összeköt.

Az egyéni részét a hitemnek magamban intézem. Ahhoz nem kell mindig templom, de olykor az kell.  Van, amikor „csak úgy” betérek, kicsit elcsendesedni, kicsit dumcsizni 🙂 . Hogy kiszakadjak abból a mókuskerékből, ami felőrölhet. Kell egy olyan csendes hely, ahova visszavonulhatok, ahol béke és nyugalom van. Ahol csak én és az égiek vagyunk. Ahol elmélkedhetek, imádkozhatok. Ahol vagy gyújtok egy gyertyát, vagy nem. Semmi sem kötelező.

 

 

Történt ez már hegytetőn, erdőben, tengerparton, egy kis erdélyi falu egyik házának a kertjében, a munkahelyemen két kliens között, ebédszünetemben a Feneketlen-tó partján, vagy egy kórház kápolnájában. Ahol műszakjuk közben betértek imádkozni orvosok, ápolók, aggódó hozzátartozók, és én is.

A hely nem számít. Csak az, hogy kapcsolódjak lélekben. Elsősorban magammal, aztán pedig az égiekkel. Akik nem szó szerint fent, az égben lakoznak, hanem mindenhol. Körülöttünk, bennünk.

Láttam egyszer egy filmet, ami eléggé meghatározta a halálhoz való hozzáállásomat. Addig sem nagyon értettem egyet a nyugati emberek szokásaival, de az Egy kis mennyország című film ráébresztett sok dologra.  Kate Hudson-t amúgy is bírom, plusz Whoopi Goldbergnek is nagyot alakít benne 🙂 .

Ehhez jött még pár éve egy olyan szórásos temetés, amikor lágy zene kíséretében egy szökőkútba mosták a hamvakat a temetőben. Megható volt és igazi. Valahogy azt a körforgást szimbolizálta, ami a „porból vagyunk és porrá leszünk”, visszatérés a Teremtőhöz, a kezdethez.

Na, ekkor adtam elő szüleimnek a halálommal kapcsolatos elképzelésemet, amin persze totál kiakadtak, hogy miért nekik mondom. Hát basszus azért, mert történetesen ők voltak ott, illetve mert egyelőre ők állnak hozzám a legközelebb.

 

 

A lényeg, hogy egyetlen szerettemre sem szeretnék költséget hagyni magam után. Ergó nem kell sírhely-sírkő-sírbolt-kripta-urna, semmi…Mert az úgyis csak a földi maradványainkról szól, porról és hamuról. És ugyebár az nem én vagyok. Mert amitől én én vagyok, az már akkor nem lesz ott. Eltávozott valahova. Reményeim szerint majd valami szuperkirályságos vidám, boldog helyre 🙂 .

Szóval, egész nyugodtan égessék el a százhúszéves testemet (nem adnám a kukacoknak, mert abba belegondolni is borzasztó), majd annak maradványait majd a későbbiekben még pontosított kedvenc helyemen (addigra remélem a törvénykezés újra engedni fogja) szórjanak szét a legkedvencebb zenéim és barátaim kíséretében.  És majd oda zarándokoljanak el évről évre, de azt is csak akkor, ha lesz kedvük.

Azt hiszem, ez méltó befejezése lesz ennek a földi életemnek.

 

 

És hogy miért nem megyek temetőbe? Hát ezekért. Mert az elhunyt szeretteim a szívemben vannak. És amikor emlékezem rájuk, kapcsolódok velük. Egy íz, egy illat, egy fénykép, egy közös hely, egy utánuk maradt tárgy vagy bármely más emlék kapcsán. Amiben benne vannak ők, az életük, a lenyomatuk. És ezek nincsenek ott sem a temetőben, sem az urnákban, sem az odavitt virágokban és mécsesekben.

De természetesen mint mindenben, ebben is tiszteletben tartom mindenki szokásait. Mert az emlékezés fontos. Élje meg mindenki úgy, ahogy az neki a legteljesebb, legmélyebb, legközelibb.

És lehet, hogy elmegyek valamikor. Egy másik nap. Amikor nincs tömeg. Amikor kapcsolódhatok a szeretteimhez, elmélkedhetek életről-halálról. Nyugodtan.

 

(képek:flickr, Pinterest)

 

 

Pár hónappal ezelőtt egyik kedvenc oldalamon, a wmn.hu-n olvastam Szentesi Éva cikkét, amelyben igen jól rávilágít a kis hazánkban is működő mindenféle önjelölt, jöttment „segítőkre”. Akik súlyos pénzeket lehúznak emberekről olyan parasztvakításokkal, hogy ihaj.

 

Akik nem a szaktudásuk által megérdemelt díjazást kérik el a szolgáltatásukért, hanem hangzatos mondatokkal, frázisokkal, szépen kiszínezett jövőképpel kecsegtetik a befizetőket. A remény vámszedői.

Maximálisan egyetértek Évával…érdemes is elolvasni a cikkét >>>

Másfél évvel ezelőtt történt, hogy álmodtam egy programot. Egy olyan programot, ahol valóban segítünk, többen, sokaknak, főleg nőknek. A szaktudásunkkal, az élettörténetünkkel, a már átélt, megküzdött, olykor súlyosan megszenvedett dolgaink által. Igazi tartalommal, igaz emberek közvetítése által. Semmi szemfényvesztés, semmi átverés, semmi kábítás.

Felfordult a gyomrom a már említett jóskapistáktól és azoktól, akik embereket akarnak átváltoztatni. Illetve nőket, mert hogy a női nem mindig is érzékenyebb volt ezen a piacon.

Átváltoztatóshow-k, ahol gyakran azért sírnak a nők a végeredmény láttán, mert amit látnak a tükörben, azzal egyáltalán nem tudnak azonosulni. Sőt, sem a frizurájukat, sem a sminkjüket, sem az öltözködésüket nem tudják úgy hozni a későbbieken, mint amit ott „csináltak” belőlük.

 

 

Ez lenne a cél? Hogy nem énazonos dolgokat áruljunk? Hogy átváltoztassuk a nőket? De miért? Mindenki születik valamilyennek. Szerintem különlegesnek és egyedinek. Maximum nem tudja felszínre hozni az értékeit, a benne rejlő sok-sok jót, szépet. Mert nem tanulta meg, nem mutatta meg neki senki.

Természetesen megvan ezekre a szupernő-szuperférfi varázsoló programokra a megfelelő célcsoport. Azok, akik amúgy is önértékelési problémákkal, kisebbségi érzéssel küzdenek és szeretnének bombanők, sikeres emberek lenni. Szexisek, kívánatosak, dögösek.

De azt egyik ilyen program sem árulja el, hogy ezek a tulajdonságok a legkevésbé sem a külsőségekből fakadnak.

Amikor megszületett a fejemben az ötlet, elkezdtem ilyen „előadásokra” járni. Már a hirdetések megértek egy misét. Az szinte mindegyiknél jellemző volt, hogy a helyszínt nem tették közzé. „Majd megírjuk a program előtt a jelentkezőknek”-szólt a felhívás. Magyarra lefordítva: egyáltalán nem tudják, hányan fogják bekajálni a programot, így nem tudják azt sem, mekkora termet béreljenek. Hmmm…Szóval akkor lehet, hogy Soroksárra kell majd menni, de ha bejön a biznisz , akkor a belvárosba?

Az árról ne is beszéljünk. Két véglettel találkoztam: az egyik a horror ár (ezeket nyilván nem próbáltam ki, olyan jól nem megy…), ahol százezres (!) tételekről beszélünk, olykor sokkal megszorozva. A másik véglet pedig az eredeti ár ennyi meg ennyi, de most akciósan csak a közel tizedrésze. Gyakran ez  990.-Ft-ot jelentett… Micsodaaa?

És akkor jött maga a program. Ahol az előadók összefüggéstelenül beszéltek, félig angolul, mindenféle bullshit-et puffogtatva, mint valami risszrossz amerikai showban. A szaktudásukról meg már ne is beszéljek. És nem ritkán az első sorokban ültek azok a lányok-asszonyok, akik tőlük várták a bombanőséget.

 

 

Aztán persze a végefelé jött az ajánlat. Most akkor megveheted az álomnő csomagot, az internetes tanfolyamot, a könyvet meg a mittudomén milyen baromságokat. További nem kevés suskáért. Ami persze mind-mind parasztvakítás. Pont olyan, mint az ájfon- és négylevelűlóhere megosztós posztok. Könyörgöm, ki hiszi el, hogy attól, hogy megoszt valamit, gazdagabb-szebb-jobb lesz?!

Volt olyan, ahonnan erős hányingerrel küszködve ki kellett jönnöm. Tragikomikus események részese voltam. Sajnáltam azokat a nőket, akiket behúztak ilyesmire. Nem beszélve arról, amikor utánaolvastam az előadóknak, vagy történetesen a szerencsére nagy ismerősi körömből valaki ismerte az illetőt, nem kevésszer kiderült, hogy amiről beszéltek, az a saját életükre egyáltalán nem igaz, sőt… Mekkora hitelesség ez kéremszépen?

A másik kedvencem, a hírlevelekben önmagát randigurunak mondó srác, aki minden csávóból tökös rosszfiút farag. Mert ugyebár csak ez jön be a csajoknak…Regisztráltam a hírlevelére, amit minden egyes alkalommal hangos hahotázással, könnyesre nevetve magam olvastam. A levelek tele helyesírási hibával, de ez legyen a legkevesebb. Már a levelezést is az általa származó „tömör aranynak” nevezte 😀 . És még csak ezek után lehetett regisztrálni a magánoktatására. Ami annyira, de annyira bejött, hogy ostromolták a jelentkezők, de sajnos csak 2 (jól olvassátok: két!) szerencsés jelentkező kaphatta meg ezt az egyedülálló lehetőséget. De fél évig masszívan nyomta a csávó a sódert, vagyis a süket dumát, hogyan kell felszedni a legdögösebb csajokat. Ahh, hosszasan tudnék írni azokról a röhejes közhelyekről, amikkel bombázta az olvasóit.

 

 

Na de, amikor a sokadik ilyet láttam-hallottam, kikristályosodott a kép. Ehhez hozzávettem a felnőttképzéses hallgatóim, klienseim és baráti köröm által közvetítetteket és megalkottam a saját projektemet, amibe másfél év kemény munkáját tettem. Ennyi idő kellett, hogy megtaláljam a csapatomat, a megfelelő helyet, valamint hogy a programot kidolgozzuk, úgy, hogy még nyomokban se hasonlítson a fent említettekre.

Sok minden változott, tisztult, alakult ezalatt az idő alatt, de mostanra elmondhatom, 3 olyan csodás szakember csatlakozott hozzám, akikkel egy csapatot alkotva azon dolgozunk szívvel-lélekkel, hogy minőségi, szakértelemmel megtöltött programot adjunk. Mindegyikőnk mögött olyan referenciák, tapasztalat, szakmai és emberi háttér áll, ami kétségtelen.

Természetesen vannak, akik szkeptikusok, és tudom, hogy alig várják, hogy azt lássák, nem sikerül. Kárörvendésből vagy irigységből? Ki tudja…

De mi hiszünk abban, hogy ahogy eddig külön-külön segítettünk embereknek, nőknek, azt most együtt még hatékonyabban tudjuk közvetíteni. Úgy, hogy énazonos legyen a résztvevő számára, amit kap. Nem nagy általánosságokban a nagy semmit, hanem egyénre szabva. Úgy, hogy a program után gazdagabban, kiteljesedettebben menjen haza.

Minden képzésemen, amit elvégeztem, azt az útravalót kaptam oktatóimtól, mestereimtől, hogy nem szabad sem alul, sem felülértékelni magunkat a tekintetben sem, mekkora árat szabunk a munkánkért. Herótom van attól, amikor azt hallom (nem a barátaimtól), hogy: „csak fussunk össze egy kávéra, mert szeretnék veled valamiről beszélgetni, kíváncsi vagyok a véleményedre”. Nem. Ha szakmai segítségre van szükséged, akkor itt a névjegyem, hívj fel, kérj időpontot. Basszus, ez a munkám, ebből élek! Ez nem a szabadidős programom, amit csak úgy karitatívan végzek. És a kávézás után majd adjam oda a telefonszámlámat, hogy „oké, én pedig csak annyit kérek, hogy légyszi cserébe ezt fizesd be!” Azt hiszem, lenne meglepődés…

Szóval mindenkinek adjuk meg a munkájáért a megfelelő díjazást. Ne alkudozzunk, nem a piacon vagyunk…Persze, mindenki elöntheti, melyik kúton tankol, elmehet abba a boltba, ahol az adott termék épp akciós. Nincs is ezzel semmi baj, jól van ez így. Van, akinek a mennyiség, van, akinek a minőség, és van, akinek mind a kettő fontos. Ezt mi maximálisan tiszteletben tartjuk.

De ne feledjük: olcsó húsnak MINDIG híg a leve!

Szóval ahogy Esterházy Péter mondta:

„Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”

 

http://www.minosegemmuhelye.hu/

 

 

(képek: saját és Pinterest)

 

Sokan, sok helyen hívják már fel a figyelmet arra, hogy nem csak a testi egészség fontos. Vagyis egész pontosan úgy fogalmaznék, hogy a testi egészség szimbiózisban áll a lelki egészséggel. Ahogy a mondás is tartja: „a test a lélek temploma”. A kettő elválaszthatatlan egymástól.

 

Mindkettővel kell foglalkozni, de gyakran nem tudjuk, lelki segítségért hova, kihez fordulhatunk. Még mindig közismertebbek a nyugati orvoslás módszerei, de az egyéb, alternatív technikákkal, segítségnyújtási formákkal a többség sajnos még mindig nincs képben. Pedig számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy személyre szabott formát találjunk lelkünk karbantartására, problémáink megoldásához való segítség igénybevételéhez.

És mivel manapság már mindennek van „éjszakája”, így ez a téma sem maradhatott ki. Szerencsére.

Idén novemberben első alkalommal rendezik meg a Lelki Egészség Éjszakáját .

 

 

A programról az ötletgazdát, főszervezőt, végzős mentálhigiénés segítő szakember hallgatót, Rózsa Sárát kérdeztem:

 

Miről szól tulajdonképpen ez a rendezvény?

Rendezvényünk a tematikus esték sorát gyarapítja. Formabontó keretek között, változatos programokkal kívánjuk felhívni a figyelmet a lelki egészség fontosságára. A rendezvény ismert szakemberek előadásai mellett számos aktivitással várja a látogatókat: többek között különböző iskolák önismereti workshopjai (pl. pszichodráma, szomatodráma, táncterápia, művészetterápia), jógaórák, meditáció és más sajátélményt nyújtó foglalkozások várják a közönséget.

Az első Lelki Egészség Éjszakája lehetőséget nyújt különböző önismereti módszerek és technikák kipróbálására, valamint egy olyan szemlélet kialakítására, melynek segítségével képessé válunk saját érzéseink, aktuális hangulatunk és testi folyamataink alakítására.

 

Pontosan mikor és hol kerül megrendezésre az esemény?

 2016. november 5-én 17-23 óra között lesz a program. A Ráday utca – Palotanegyed vonzáskörzetében három nagyobb és két kisebb, egymástól gyalogosan is egyszerűen megközelíthető helyszín várja az érdeklődőket. Helyszínek: Premier Kultcafé, MÜSZI, H13 Inkubátorház, Adna Café, Lelki Egészségvédő Alapítvány (LEA) Ráday utcai Ambulanciája és Képzési Központja.

 

Kiket láthatunk és hallhatunk az előadók között?

Az est folyamán a szakma elismert képviselői tartanak előadásokat. Így például: Tari Annamária, dr. Szondy Máté, dr. Pilling János, dr. Forgács Attila., Prof. Dr. Bagdy Emőke. A látogatók ezzel párhuzamosan a többi helyszínen gyakorlati keretek között, szakemberek segítségével nyerhetnek bepillantást az egyes módszerekbe. Mintegy 20 önismereti workshop, illetve egyéni tanácsadási lehetőség várja az érdeklődőket.

 

 

Mennyibe kerül a belépő és mire jogosít fel?

A Lelki Egészség Éjszakája helyszíneire a belépés – a helyszínen vagy elővételben – egyszer megváltott karszalaggal lehetséges. Ennek összege november 4-éig 2600.-, november 5-én és a helyszínen 3000.-. Ez gyakorlatilag mindössze egy színházjegy ára.

A helyszínek korlátozott befogadóképessége miatt az előadásokra és a workshopokra előzetes regisztráció ajánlott, a fennmaradó helyekre belépés érkezési sorrendben történik.
De mindezekről és a részletes programról további információk érhetők el honlapunkon: http://lelkiegeszsegejszakaja.hu .

De megtalálhatóak vagyunk a facebookon is : Lelki Egészség Éjszakája .

 

 

A programra érdemes mihamarabb jelentkezni, a regisztráció október 19-étől elindult!

A színvonalas rendezvényhez szakmai kiállítóként én is csatlakozom (Menthai), örülnék, ha találkoznánk 🙂 !