menthai

Izgalmas és érdekes szakemberekkel találkoztam a héten. Mindannyian emberekkel foglalkoznak, az emberek jóllétével. De picit másképp, mint ahogy azt “megszoktuk”. Ráadásul valamelyikőjük a nyugati orvoslásból “érkezett”… Sok közös vonást véltem felfedezni munkánkban, szemléletünkben, például azt, hogy mindannyian azon dolgozunk, hogy a lehető legtöbben megismerjék azt a csodás módot, amivel tartósan, mellékhatások nélkül boldogulhatunk testileg és lelkileg.

A szem a lélek tükre

Még mindig foglalkoztat az a kérdéskör, hogy vajon miért nem általános az alternatív gyógymódok használata? És mért ciki még a mai napig lelki segítségnyújtást kérni? Sokan gondolják azt, hogy „bolond vagyok, ha pszichológushoz kell mennem”, „gyogyósnak fognak tartani, ha megtudják, hogy szakemberhez fordultam”…

Tisztában vagyok azzal, hogy a problémáinkkal nem mindig tudunk egyedül megbirkózni. Én sem. Bár én nem is problémának, hanem megoldandó helyzetnek szoktam nevezni azokat az akadályokat, nehézségeket, váratlan dolgokat, amiket vagy az élet görget elénk, vagy mi okozunk magunknak. Amerikában szinte divat mondani, hogy terápiára járok, terapeutám van. Senki nem rökönyödik meg ezen, nem is foglalkoznak vele, természetes. Nálunk pedig inkább titkolni szokás ezt. De miért? Miért kellene minden dolgunkat egyedül megoldani?

És nem biztos, hogy az anyukánk, a barátnőnk, vagy a párunk elbírja azt, amivel mi küzdünk. Illetve ők szubjektívan nyilatkoznak szerepükből adódóan. Ez pedig lehet, hogy nem pont azt adja nekünk, amire vágyunk.  

De mindenkinek pszichológusra vagy pszichiáterre van szüksége, ha gondokkal küzd? Természetesen nem. Sajnos jellemző, hogy a szakember rögtön antidepresszánst, enyhe nyugtatót, szorongáscsökkentő pirulát ír fel.

Próbálja ki a kedves páciens, és jöjjön vissza úgy fél év múlva. Merthogy egy gyógyszer nem hat rögtön, pláne nem az ilyen típusúak, szüksége van a szervezetnek időre, mire megfelelően tud reagálni a kemikáliákra.

De biztos, hogy a gyógyszer meg fogja oldani a problémámat? Alapvetően egy kis pirula, ami nem rendelkezik gondolatokkal, hogyan tud nekem segíteni? Üljek otthon, és várjak, hogy csoda történik? A gyógyszertől lesz munkám? Megoldódnak a kapcsolati és kommunikációs problémáim? Jobban fogok boldogulni a kamaszgyerekemmel? És fél év múlva, amikorra a doki visszarendelt, minden happy lesz?

Én inkább ilyeneket szednék be…

Vagy majd azt mondja, hogy szedjem tovább, akár életem végéig? Vagy esetleg hozzá is szokok, és majd nem tudok lekattanni róla akkor sem, ha akarok??

Nem vagyok gyógyszerpárti, szkeptikus vagyok ezzel az iparággal kapcsolatban, én is csak végszükség esetén fordulok hozzájuk…

Viszont az tény, hogyha beszélgetek valakivel, aki kívülállóként, mégis szakmai tudással a birtokában rávilágít egyes dolgokra, akkor könnyebben látom a kiutat a problémás helyzetből. Ezt a saját bőrömön is tapasztalom. Sőt, én vállalom is akár családi, baráti, szakmai körökben egyaránt, hogy nekem is szükségem van „értő fülekre”, belső feltöltődésre, szupervízióra.

És szerencsém van (ebben is), mert megtaláltam azokat a szakembereket, akikben maximálisan megbízom, megértenek, nem passzolnak le, tudok fejlődni a „kapcsolatunk” által. Olyan érzésem van, amikor megyek hozzájuk, mintha egy töltőállomásra mennék, ahova én viszem az üzemanyagot is, ők „csak” segítenek beletölteni a rendszerbe. Mert hogy hozott anyaggal dolgozunk… 🙂

Több típusú kút létezik, mindenki ott tankolhat, ahol neki szimpatikus. De fontos: minőségi üzemanyagot kell a rendszerbe tölteni, mert különben egyéb zavarok is felüthetik a fejüket 🙁

A héten „tankoltam” többször, biztos, ami biztos. Ugyan még nem világít a piros lámpa, de inkább töltök rá, hogy szinten tudjam tartani a jelenlegi jóleső állapotot.  Jártam már úgy én is, hogy menet közben fogyott ki, és akkor kétségbeesve kapkodhattam, hogy megyek tovább?!

És nem utolsó sorban, ha én mások életében benzinkutas lehetek, akkor már megérte…

Te tankoltál már a héten? 🙂

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(képek: Pinterest)

Pontosan tudom mikor és kivel beszélgettem először erről a témáról. Akkor belém vésődött és azóta is ugyanúgy tudom és gyakorlom. De sokan nem tudják, hogyan reagáljanak le ilyen helyzeteket és mondatokat. Pedig egyszerű. Csak az a fránya mindent túlbonyolítás…

Na de ne beszéljek rébuszokban…

Arról van szó, amikor valaki megdicsér. Például: „De jól nézel ki!” „Milyen csinos ez a ruha rajtad!” „Jujj de jó a cipőd, tök jól illik Hozzád!” „Jól áll Neked a piros szín!”

De ennél lehet konkrétabb is: „De szép vagy!” „Gyönyörű vagy, csak úgy sugárzol!”

És akkor mit válaszolsz? Például ilyesmit: „Jaj pedig ha tudnád, milyen fáradt vagyok…” „Ugyan már, csak felkaptam valamit…” „Nem gondolod, hogy túl extravagáns?” „Pedig a piros nem az én színem…”

A szép és gyönyörű szavakra pedig max. ennyit tudsz kinyögni: „Jaj dehogy, ne bolondozz!”  vagy „Kedves vagy, de mindketten tudjuk, hogy ez nem így van….” vagy „Szép? Én? Hahahaha…”

Szép vagy. (Add tovább…)

És akkor ne gondold, hogy legközelebb is fogja mondani, aki mondta, mert minek tenné, ha a másik így lehúzza? Elgondolkoztál már azon, hogy tényleg komolyan mondja? Őszinte, mert a barátod? Vagy mert férfi és udvarol Neked? (és miért udvarolna olyannak, akit nem lát szépnek és nem tetszel neki?!)

Miért nem tudsz örülni ezeknek a bókoknak? Elgondolkoztál már rajta?

Miért nem tudod egyszerűen azt mondani: „KÖSZÖNÖM!” Nyugtázni és elhinni, hogy igenis lehetsz csinos, szép és gyönyörű is!

Ha folyton szabadkozol, akkor magad sem hiszed el, hogy az lehetsz. Pedig hidd el, az vagy! Ha csak egy embernek is, akkor is! Kérdezz meg egy gyereket, ő tutira meg fogja mondani 🙂 ! És nem kell hozzá csontsovány modellnek lenned, sem Barbie-babának, hidd el…

Elképzelhető, hogy nem érzed jól magad a bőrödben. De akkor dolgozz azon, hogy jól érezd benne! Kérj segítséget, ha egyedül nem megy! Mert ha magadat elfogadod, akkor az ezer százalék, hogy más számára is nyilvánvaló lesz. És akkor nem egy, hanem ezer bókot kapsz 🙂

Én is sokszor reagáltam régen így. Mert gyakran zsigerből jött a szabadkozós válasz. De amikor anno erről beszélgettünk egy barátnővel, akkor leesett a tantusz. Miért vonjam kétségbe a dicséretet? Miért ne érdemelném meg? Miért nem tudom csak egyszerűen zsebre tenni a kedves szavakat?

Megtanultam. Nem bonyolítom túl. Megköszönök minden bókot, sőt baromira örülök neki 🙂 ! Jóóó, van az a helyzet, amikor picit elpirulok hozzá, mert olyan ember mondja 😉 , de a lényeg ugyanaz…

Franci, drága barátnőnk! Már sajnos régóta nem vagy köztünk, de ezt a beszélgetést sem felejtem el soha. Fogalmad sincs, mennyi mindent tanítottál nekem, nekünk 🙂 ! Tudom, hogy fentről most úgy kacagsz és nyomsz egy figurát, ahogy azt csak Te tudtad…Köszönöm!!!

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(képek: Pinterest)

Két évvel ezelőtt már megcsináltam, most újra indíttatást érzek rá. Új év, új dolgok, lehetőségek, álmok és azok megvalósulása. 

Gondolom sokan tettetek fogadalmat erre az évre is. Én próbálok olyasmit megfogadni, ami nem fog nyomni az év során, nem tesz rám terhet, hogy meg “kell” csinálnom, meg “kell” valósítanom. A “kell” helyett inkább hagyom, hogy megtörténjenek velem a dolgok. Igen, az álmaim meg fognak valósulni. Tudom. Érzem. Letisztultak a céljaim az év végére, és így kezdtem bele az új évbe.

2016. az elköteleződés éve. Minden értelemben. Lesz, akinek párkapcsolati téren, lesz akinek munkában, hivatásban, stb. Az elengedés és a lezárás éve is. De mindez jó, nagyon jó! Mert ami eddig nem sikerült, az sikerülhet. De hogyan? Úgy, hogy tudod, mit szeretnél és minden erődet, gondolatodat, érzésedet tudod abba az irányba mozgósítani. Ennyire egyszerű lenne? A válaszom: igen!

De nem vagyok sem asztrológus, sem látó, egyszerűen jók a megérzéseim. Ezt több példával is alá tudnám támasztani, de most nem ezen van a lényeg.

Idén ismét láthatóvá teszem magam számára, mennyi csodás dolog van az életemben.

Mi szükséges ehhez?

Lista:

-egy jó nagy üveg (tapasztalatból írom, hogy jó nagy, hidd el), lehetőleg csatos

-színes cetlitömb (több is)

-toll (ebből sem elég egy, mert ki fog fogyni…és lehetnek színesek is, az bulisabb 🙂 )

Ezekre a papírokra minden nap, amikor valami jó történik velem, felírom. Dátummal ellátva. Lehet bármilyen kis dolog, ami örömet okozott. Egy kedves mosoly, egy kis finomság, egy randi, egy szivárvány, egy szál virág, egy jó fürdő, egy kellemes séta a tavaszi napsütésben. és még sorolhatnám…csak nyisd ki a szemed, szíved 🙂 !

(2 éve volt olyan színű cetli, aminek különös jelentősége volt. Természetesen a szerelmi dolgok miatt 😉 .)

Az év utolsó napján pedig le fogok ülni és elolvasom az összes cetlit. Hidd el, anno is sokat nevettem közben, és olykor a könnyeim potyogtak. Elképesztően jó érzés volt :- ! Most is így lesz…

Két évvel ezelőtt magam sem láttam előre, de már úgy szeptember környékén alig fértem az üvegembe, év végére pedig már alig bírtam belegyömöszölni egy cetlit is…Sajnos az akkori fotót nem találtam meg 🙁 , de tapasztalni fogd Te is!

Már a 2016-os év első napján is került cetli az üvegbe:

“Felvettem az új fehér csizmácskámat és nem fázott benne a lábam, pedig nagyon hideg van kint. Mama bejglijéből még van 🙂 “

És mára is jut írnivaló, de az legyen titok… 😉

Elképesztően sok boldog pillanatokkal teli 2016-os évet kívánok Neked is! 🙂

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kaphatsz tőlem, ha ellátogatsz ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(fotók: saját, Pinterest)