menthai

Sok mindent elárul rólunk az, ahogy élünk, amilyen a környezetünk. És amilyen a táskánk tartalma is 🙂 . Írókat és bloggereket elemeztem-jellemeztem táskáik tartalma alapján. Érdekes munka volt, az biztos. Főleg úgy, hogy egyiküket sem ismerem. Táskáik tartalma változatos volt, de egy közös jellemző akadt azért: semelyikük sem hagyta benne a csoki-rágó és egyéb papírfecniket, vagy az elhasznált zsepiket 🙂 . De ettől függetlenül sikerült a cikk, amit természetesen jóváhagyásukkal jelentetek meg.

A Sorskerék írója:

Már a saját készítésű táskából látszik, hogy viselője nem szereti túlzottan a konvencionális dolgokat. Nem a divat fontos számára, hanem az egyediség. Szereti a kézzel készített, személyes dolgokat. Sok emléket őriz, melyek közül a különös jelentőségűeket mindig magánál hordja.

Az arisztotelészi tipizálás szerint abszolút kolerikus, tudja, mit akar. Szókimondó (olykor akár nyers), kezébe veszi a dolgokat, nem fogja vissza magát, ha célt akar érni. Kezdeményező, extrovertált.

Nem hisztizik, nem érzelgős. Viszont ragaszkodik a hozzá közel álló személyekhez, állatokhoz, tárgyakhoz. Szereti maga mellett tudni szeretteit.

A vészhelyzetekben is mindig feltalálja magát, határozott fellépésű, ezért környezete számíthat rá. Védelmező, aki nehezen ismeri el saját sérülékenységét.

Harcos típus, aki ugyanakkor élvezi is az életet. Olykor provokatív, nagy az igazságérzete és a személyes térigénye. Cselekvés-orientált, független egyéniség, akinek mindig van megvalósításra váró terve.

A KissEmese Mindennapjai blog szerzője:

Aki minden eshetőségre felkészül. Nem szereti, ha váratlan események, meglepetések érik. Megjelenésében ápolt, de nem kirívó és feltűnő. Szereti szép és egyszerű, praktikus holmikkal körülvenni magát. Kifinomult, lényegre törő, semmi sallang. A stílusok közül inkább a minimalista áll hozzá közelebb.

Fegyelmezett, gyakran nem adja ki úgy a dühét, ahogy igazából szeretné, inkább duruzsol. A külvilág felé extrovertáltnak tűnik, de valójában többször szeretne csak úgy „bekuckózni”. Az érzelmeiről nehezen beszél.

Vélhetően szereti az abszurd humort, érzelmileg visszafogott, kedves, nagylelkű és figyelmes.

Kedveli a rendet. Olykor munkamániás, akire jellemző az önállóság, a tisztesség. Ad a formaságokra. Elemző, körüljárja a dolgokat, mielőtt döntést hoz. A szertelenség idegesíti, mindenkiben és valószínűleg magában is. Fontos neki az idő, próbálja jól beosztani, hogy mindenre jusson.

Aki a szerelembe szerelmes , Hajnika világa (és táskája):

Ő a cukilány. Fiatal, energikus, gyorsan vált és tanul. Divatos, igazi csajos, rózsaszín világban él. 

Pozitív, optimista személyiség, abszolút extrovertált. Közvetlen, rengeteg élménnyel és történéssel az életében. Szeret „pörögni”, célja az elismert, sikeres élet. Érzelmes, spontán, eleven, barátságos, segítőkész és vágyik mások szeretetére.

Szangvinikus természet, aki szívesen beszélget veled, mert bármi érdekli a száraz materialista dolgok kivételével. Tágra nyílt szemekkel figyeli-hallgatja a beszélőt.

Játékos, aki olykor picit komolytalannak tűnhet. Habzsolja az életet, de nem felelőtlenül. Igazából sosem nő fel. Könnyed és mosolygós a megjelenése, gyakrabban szárnyal, mintsem leül. Ez jellemző az érzelmeire is: gyors váltások, hullámvasútszerűen.

Kedveli az élénk színeket, változatosan öltözködik, kiegészítőkkel, ékszerekkel.

Jól informált, szeret közösségben lenni, csapatszellemben dolgozni. Kezdeményező, gyakorlatias, sikerorientált, általában több vasat tart a tűzben.

A Csak csináld- Magadért bloggere:

Picit rejtőzködő, nem szereti a harsány, túl színes dolgokat. Talán úgy gondolja, hogy azokkal nagy feltűnést keltene, amit nem szeretne, mert ő inkább introvertált.

Van ízlése és szépérzéke, a környezetét is veleszületett igényességgel tartja rendben. Kimondottan szeret ápolt és tiszta lenni, előrelátó, ezért nála mindig nála vannak a legfontosabb kozmetikumok (alap-smink, deo, parfüm, krém). Praktikus, logikus, de óvatos is. Túl sokat nem szeret mutatni magából, főleg ha úgy gondolja, hogy esetleg az a tulajdonsága, oldala nem megnyerő mások számára.

Inkább melankolikus típus, akinek az érzelmei lassabban alakulnak ki, viszont ha kialakulnak, akkor erősek és tartósak. Tud aggodalmaskodó, magában tépelődő is lenni. Bár érzelmeit olykor próbálja leplezni, a rosszkedve látszik rajta. Viszonylag nehezen enged közel magához embereket, de ha sikerül valakinek, az megtapasztalja, mennyire mélyen érző és csupaszív ember.

Betartja a szabályokat, biztonságra, stabilitásra törekszik. Ő maga is megbízható, felelősségteljes.

Hisz abban, hogy a világ jó és szép 🙂 .

Waiting for… a táskájának tartalma alapján:

Inkább introvertált és melankolikus típus. Rejtőzködő, távolságtartó. Racionális, szeret gyűjteni dolgokat, vásárlás előtt felméri a piaci kínálatot. Jó megfigyelő.

Szereti az egyszerű, letisztult, kifinomult dolgokat. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli (vagy törekszik rá). Az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett.  Valószínűleg a ruhái is tiszták, vasaltak, stílusban passzolnak egymáshoz. Hajviselete is ápolt, rendezett, de szélsőségektől mentes.

Nem vezető és domináns alkat. Néhány dologgal foglalkozik egyszerre, de azokat szereti tökélyre vinni. Nem szokott unatkozni, mindig csinál valamit. Valószínűleg irtózik is ezektől a fogalmaktól: tehetetlen, alkalmatlan, cselekvőképtelen, ostoba.

Jó megfigyelő és szervező, együttműködő, fegyelmezett. Használja a képzeletét, érdekelhetik akár fantasztikus és szürreális dolgok is. Harmóniára törekszik az élet minden területén.

Te meg mernéd mutatni egy szakembernek a táskád, hogy kielemezze az alapján a rád jellemző tulajdonságokat? Akár hiszed, akár nem, sok-sok dolgot meg lehet mondani rólad 🙂 . Alanyaim szerint teljes egészében, vagy legalábbis nagy részben igazak voltak a róluk írt mondataim 🙂 .

Szóval hajrá, muti a tiédet 😉 !

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért és érdekességekért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(Borítókép: Pinterest)

Mindannyiunk környezetében élnek különleges gyerekek. Valaki azért, mert kiemelkedően tehetséges, valaki pedig azért, mert több figyelmet igényel a tanulás vagy a beilleszkedés területén. Például diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, autista, figyelemzavaros, gyengén halló vagy látó, stb.

Ha a szakértői bizottság megállapítja, hogy a gyermek kiemelt figyelmet igényel (SNI, BTMN, különleges bánásmódot igénylő vagy kiemelkedően tehetséges –ld. Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény), akkor intézményes keretek között tud a pedagógus, fejlesztő vagy gyógypedagógus speciálisan foglalkozni velük. Mondjuk az általános iskola, esetleg a középiskola befejezéséig. De mi a helyzet azután? Ne tanuljanak tovább?

Menyhárt Ildikó barátnőm személyesen érintett a témában. Azt tapasztalta, hogy a kamaszok és az ifjak szinte semmilyen speciális segítséget nem kapnak tanulmányaikban való előmenetelükhöz. Járnak középiskolába (gyakran alternatívba vagy magánba), speciális módszerekkel tanulhatnak, de az érettségi ugyanaz. Lenne. Csak hogy nem olyan könnyű ám nekik erre felkészülni. A hagyományos módszerekkel biztosan nem. De akkor mégis hogyan?

Hallás útján. Igen. Úgy, hogy a felmondott, kidolgozott tételeket hallgatva sajátítja el.

„A mai modern világban pont ők azok, akik fülén állandóan ott lóg a fülhallgató. Talán most nem zenét fognak rajta hallgatni, miközben otthonról a suliba mennek, vagy épp edzenek, futnak, bicikliznek, hanem az érettségi előtti pár hónapban, hétben, napban az érettségi tételeket, ami hozzásegítheti őket egy eredményesebb vizsgához, és egy jobb felvételi ponthatár eléréséhez az egyetemre, főiskolára.” –mondja.

Viszont Ildikó egyedül nem tudja az összes tantárgy összes tételét megszerkeszteni (legalábbis az idei érettségiig), ezért keres olyan segítő kezeket, akik e mellé a karitatív, jó és igen hasznos ügy mellé állnának. Diákok, nyugdíjasok, várandós kismamák és mindenki más jelentkezését várja, aki kizárólag önkéntes alapon pár órát rá tud szánni – minden segítség jól jön most.

Meglévő anyagokból kell átmásolni a szöveget, úgy hogy egy rövidebb és profibb, kidolgozottabb anyag legyen belőle! Nem kell scannelni, nem kell gépelni, csak átmásolni.

A lényeg az elkészítésben, hogy könnyen érthető (nem többszörösen összetett, nehezen érthető mondatok) hanem egyszerű szöveg legyen. Érthető, folyamatosan felolvasható, nem vázlatos szövegre van szükség. Lehet benne felsorolás is, de akkor számokat kell használni. Természetesen a tételhez tartozó szakszavak használata fontos számukra is.

Jó hangú privát személyek, színészek és rádiósok fogják felolvasni a tételeket, melyet MP3 formátumban töltenek fel a honlapra. Az oldalról bárki, aki ilyen módon szeretne tanulni, le tudja majd tölteni, teljesen ingyenesen.

Mivel az írásbeli május 2-án lesz, ezért egyelőre az irodalom és történelem 20-20 tétel a fő fókusz áprilisban.

„Hosszú távú célom (2017-re), hogy minden tantárgyból 80-100 profi tétel PDF és MP3 hanganyagként is elérhető legyen. Itt gondolok az alap: irodalom, töri, nyelvtan, angol, majd később talán a fakultációs tárgyakra is: biosz, föci, fizika, kémia is, amikből ha nem is 80-100 tétel, de az alap 20-20 elérhető lesz.

Ez attól függ, mennyi segítséget kapok majd. Lehet, hogy ez is összejön 2017-re, de legkésőbb akik 2018-ban érettségiznek, azok biztos tudnak válogatni már minden tantárgyból 80-100 tétel közül.” -tervezi barátnőm.

És hogy mi a jó ebben nekem, Neked és Ildikónak? Az adás. Mert néha sokkal jobb adni, mint kapni. (Erről írtam itt bővebben: >>> )

„Jó érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy ez a sok segítség, a sok munka hosszú távon fog fiataloknak segíteni abban, hogy egyrészről könnyebben megértsék a tananyagot, másrészről hozzásegítse őket egy sikeresebb vizsga letételéhez.

Ez viszont nemcsak érettségizőknek lesz jó, hanem olyan diákoknak is, akik a tanév folyamán pont azt a tananyagot veszik és fel kell készülniük egy feleletre, egy dolgozatra, egy esszéírásra, vagy akár egy prezentáció elkészítésére. És hallás után jobban rögzül számukra az ismeret.”

Az első pár tétel már elkészült és a napokban felvételre is kerül ismerősök, barátok közreműködésével.

Ha csatlakoznál ehhez a jó kezdeményezéshez és szívesen segítenél, akkor jelentkezz Ildikónál a tetelek.neked@gmail.com email címen.

Nem csinálok titkot abból, hogy társkeresésben vagyok. Vagyis nem. Nem ez a jó megfogalmazás. De erről majd később…

Karácsonykor újra fellángolt bennem a „majd a neten lelünk egymásra”-érzés, így ismét regisztráltam egy netrandi oldalra. Kaptam is lájkolást, üzenetet, ajánlatot szép számmal… Többen hívtak síelni, mint egész életemben 🙂 .

Egy szimpatikus fiatalember igen erős első randis nyitással, őszinte leszek, levett a lábamról. Már láttam magam előtt emberünk által színesre festett közös jövőnket, és kezdtem hozzászokni a boldog és igen nagy család gondolatához is. Mivel már rögtön négy lízingelt gyerekkel indult volna a dolog… Aztán egyik pillanatról a másikra a rózsaszín köd feloszlott, ugyanis emberünk maga volt a köd…meg a sztorija is valószínűleg 🙂 . Rendkívül jól értett a marketinghez, munkaidején kívül is. El tudta adni magát, az bizonyos…

Nyilván, ha nagyon nyomoztam volna, megtudhattam volna pár újabb izgalmas és brazil szappanoperába illő részletet is a lámúrunkról, de inkább elvetettem a gondolatot és elolvastam a felgyülemlett olvasatlan leveleimet.

Az újabb böngészés során kedves és végre nem szokványos bemutatkozás fogadott. Péter. Fotó nem volt róla, így kértem tőle.  Amikor megláttam, majd hanyatt estem. Jesszus, hiszen én Őt ismerem 🙂 ! Másfél éve mi már találkoztunk egyszer, más körülmények között. Akkor is szimpatizáltunk egymással, csak ő még kissé kaotikus kapcsolatban volt, így elküldtem. Bármennyire is szimpatikus volt, nem akartam egy kuszaságba belemenni. Legyen rendben, akkor jöhet –gondoltam.

Az ő emlékezetében nem volt meg ugyan a legelső, azért megejtettük a második első randit. Teljesen érthető módon volt bennem félelem az előző sztori kapcsán, de tanulva hibáimból, lassú víz partot mos alapon elkezdtünk ismerkedni, újra. Én toleráltam átmeneti amnéziáját, ő pedig próbálta oldani félelmeimet.

Pár randi után azonban közölte, hogy sorry, részéről ennyi volt, ne találkozzunk többet. Hát, köpni-nyelni nem tudtam, hiszen jól éreztük magunkat egymás társaságában, nem volt semmi sietség, meggondolatlan szavak-tettek. Fényezhetném még, de mivel nagy valószínűséggel olvassa eme sorokat, így nem teszem 🙂 .

Viszont, hogy végre én is megértsem ezt a férfi-reakciót, kértem, legyen TELJESEN őszinte. Már épp számítottam a „Te jobbat érdemelsz” , a „nem érzem azt, amit kellene” vagy a „nem vagyok még túl az exemen” hátborzongatóan hányingert okozó mondatokra.

De ezek helyett ezt a választ kaptam (a lényeg idézve):

„Őszintén megmondom, nem tudom, meddig tudnék monogám maradni… Lehet, hogy ha megkaplak, már nem leszel olyan izgalmas. És ezt Veled nem szeretném megtenni.”  

NA VÉGRE! Piros pont! Ez így –bármennyire is szarul esik- mégis totál korrekt. Nincs neheztelés részemről Péter felé, nem érzem magam kihasználtnak, sem átvertnek. Tudok úgy menni tovább az utamon, hogy azt mondom, kellemes volt az a pár randi, és tudok örülni neki, nincs sérülés. Volt még valami pici dolgunk egymással, amit rendeztünk, és így lezárva, tisztán lépünk a jövőbe.

Mennyivel jobb lenne, ha mindenki meg merné mondani a másiknak az igazságot, bármennyire is kellemetlenül hangzik…Felesleges időhúzásokat lehetne elkerülni. Mert időm az van, de nem mindegy, hogyan töltöm el. Hadd legyen nekem is választásom…

És nem utolsó sorban az is bebizonyosodott, hogy ha valakivel van még akármennyi dolgod az életben, az vissza fog jönni, akárhol legyen is 😉 !

Ps: Visszavonulót fújtam a netes ismerkedésből. Több cikkre vonatkozó anyagot, életre szóló tapasztalatot gyűjtöttem, de egyelőre elég volt. Bár más apropóból terveztem, így is örömet okozott a „delete” gomb megnyomása… Már nem keresek. Találni szeretnék. És fogok is. Hagyom, hadd történjen, aminek történnie kell. Intézzék az égiek, én nem segítek rá ezúttal 🙂

Ps 2: Eddig tartogattam, de a következő ismerkedésnél tuti bevetem ezt a pólómat 🙂

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

Nem vagyok gasztroblogger, és kicsi az esélye, hogy az leszek bármikor is. Viszont alkotni szeretek a konyhában. De mint mindent, ezt is érzelmi alapon teszem. Beleadok apait-anyait, megfűszerezem szeretettel, lelkesedéssel, odaadással, rajongással. És ihlet is kell…Ha nem tudom így tenni, akkor inkább rendelek vagy beülök valahova. Ja, és bonyolult se legyen, mert azt nem szeretem semmiben.

Szóval van pár nagy kedvencem, amit bármikor elkészítek. Ilyen ez a süti is, amit már a családom és a barátaim is kóstoltak. Utóbbiak miután először vittem a társaságba, külön kérték, hogy legközelebb is ezzel érkezzek. A pasiknak pedig külön bejött…úgy falták, hogy öröm volt nézni 🙂 . Seperc alatt elfogyott…A csajok persze a receptet kérték, hogy AZONNAL adjam oda 🙂 . Megkapták, ahogy most Ti is. És miután otthon ők is elkészítették, arról számoltak be, hogy “nem lehet neki ellenállni”, “már alig van belőle”, stb.

 Bori levendulás sütije:

Így is kinézhetne, de még gyakorolnom kell…

1 bögre cukor (klasszikus bögre)

100 g vaj vagy margarin

szárított levendulavirág (~3-4 teáskanálnyi, de ki kell tapasztalni, hogy ne legyen szappanízű)

2 db tojás (az egyiket én banánnal szoktam helyettesíteni, még jobb íze lesz)

reszelt citromhéj

150 g natúr joghurt (vagy tejföl)

1,25 bögre finomliszt

0,25 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

csokidarabok (lehet még mazsola, mogyoró, dió, mandula is, vagy-vagy alapon)

Egy nagy tálban a cukrot a vajjal keverd habosra. Tedd bele egyenként a tojásokat, a citromhéjat és az összemorzsolt levendulát. Majd keverd bele a joghurtot, és az előzőleg sóval, szódabikarbónával elkevert lisztet és a darabolt csokit.

Lisztezz és kenj ki egy sütőformát ( őzgerinc, koszorú- vagy kuglóf). Oszlasd el benne a masszát, majd előmelegített sütőben süsd kb. 60 percig, tűpróbáig.

Ha kihűlt, díszítheted cukor-vagy csokimázzal és levendulavirággal.

Az enyéimen van még mit javítani, de azért megmutatom Őket cukor- és csokimázzal is (több fotót nem tudtam készíteni, mert olyan gyorsan elfogyott…):

Jó étvágyat!

És ha még szeretnél rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat kapni: https://www.facebook.com/menthai.hu

Foglalkoztatott már egy ideje, hogy írok egy ilyen bejegyzést. Azért, mert sokan személyesen (még) nem ismernek az olvasóim közül.

Mentálhigiénés szakember-pedagógus-szociálpedagógus vagyok. Ezen kívül pedig a test és lélek harmóniájának, stressz-mentesítésének, jólétének érdekében különböző masszázsokkal is kiegészítettem segítő tevékenységemet: lávaköves, tradicionális thai, valamint különböző wellness-masszázsok (csokoládés, mézes, kókuszos, gyümölcsös, fahéjas, algás, iszapos).

Ez eddig nagyjából maximum egy keretet ad ahhoz, hogy mi a foglalkozásom, a hivatásom. De hogy ezen túlmenően ki vagyok én? És esetleg miért hozzám gyere el, ha szakemberre van szükséged, azt már nem olyan egyszerű megfogalmazni. Úgy meg főleg nem, hogy ne tűnjön öntömjénezésnek és tök béna marketingszagú, erőltetett reklámnak.  Nyilván, ha én keresek szakembert, akkor én is kiguglizom, és megnézem a referenciáit meg a „róla írták” rovatot…

De amit egy névből-arcból elsőre leszűrsz, az könnyen lehet sztereotípia is. A hallgatóimnál, amikor erről a témáról beszélek, mindig rákérdezek: „Mit gondoltatok rólam, amikor először megláttatok? Vagy amikor olvastátok a nevem az órarendben? Őszintén…” Ilyenkor szokott kiderülni, milyen előfeltevéseink voltak (határozott, szigorú, stb. :-), amik vagy megcáfolódtak vagy beigazolódtak, de mindenképpen jobban meg kellett hozzá ismerniük.

Szóval időről időre kapok visszajelzéseket klienseimtől, vendégeimtől, barátaimtól, hallgatóimtól, az előadásaimon-workshopjaimon résztvevőktől. Természetesen mindig elteszem ezeket a kedves sorokat. Tök jól esnek, rendszerint könnyes lesz a szemem tőlük. És mint mindenkinek, nekem is jól esnek és szükségem is van rájuk.

Az utolsó csepp ahhoz, hogy ez a bejegyzés megszülessen, az volt, amit egy képzésüket befejező hallgatói csoportomtól kaptam ajándékba. Az utolsó konzultációs alkalmuk egyik szünete után kiállt két képviselőjük, és versbe szedve elszavalták nekem rólam alkotott érzéseiket-gondolataikat.

Íme, amit sok finomsággal együtt kaptam tőlük:

És még pár gondolat rólam és a Menthai-ról, amit munkám során kaptam, természetesen név és a teljesség igénye nélkül (mert nem mindegyiket találtam meg…):

„Mindig választ kapok…. vagy előbb vagy utóbb… de mindig!” (a Menthai-ról)

A múltkori ominózus blogbejegyzésem után:

„Bori! Neked rengeteg dolgod van! Olyan embereket kell még visszalapátolni a jó útra, mint én is! Nem tudom, hol lennék nélküled?! Nagyon szeretlek, ölellek! Te vagy az én, és sokunk pozitív útmutatója! Csodálatos EMBER vagy!”

(A dolgom az életben) „Az életszemléletedet, energiát, lendületet, pozitív gondolkodást “szétszórni” köztünk! ! Sokan nagyon sokat tanultunk Tőled! (a tananyagon túl)”

„Régen aludtam ilyen jól és ébredtem frissen és kipihenten, mint a tegnapi masszázs után! Köszönöm Bori, tuti, hogy megyek még…” (thai masszázs után)

 „Nagyon jó volt, kellemes, ellazulós!!!! Már visszavágyódom!!! 🙂 🙂 🙂 ” (egy gyümölcsös masszázs után)

„Jó volt nagyon, kellemes jókedvem lett tőle 🙂 ” (egy kókuszos masszázs után)

„Olyan fáradtnak éreztem magam előtte, de most úgy érzem, tele vagyok energiával!” (lávaköves masszázs után)

 „Köszönöm Bori! Nélküled nem itt lennék, ahol vagyok most lelkileg!”

„Nagyon fájt a hátam, derekam, mielőtt nálad voltam. De most úgy érzem magam, mint akit kicseréltek, Sokkal jobban vagyok! Megyek máskor is, köszönöm!!” (thai masszázs után)

“Drága Bori! Azért járok hozzád, mert jó. Számomra ez egy lelki tuning, sok bátorítással, megerősítéssel, töltődéssel. Minden alkalommal kapok valamit. Köszönöm! 🙂 “

És ami egy kedves barátnőmnek elsőre jut eszébe rólam:

Néhány fotó a Katedra Nyelviskola 2016-os konferenciájáról, ahova meghívtak előadást tartani:

Katedra Konferencia 2016. Balogh Viktor képei

És ahol szombatonként megtaláltok, azt is meg tudom mutatni, ráadásul egy jó kis videó formájában -a lap alján találjátok- (a hallgatóknak külön köszi, nagyon édesek voltak, ahogy nyilatkoztak 🙂 ):

http://www.efeb.hu/felnottkepzes/pedagogiai-es-csaladsegito-munkatars-tanfolyam-okj-kepzes

Szóval kedves olvasók, ez mind én vagyok…Azt szokták mondani, hogy minden fotón más-más arcomat mutatom. És tényleg. Sok mindent csinálok, amik látszólag különbözőek, de a lényeg ugyanaz, ami a mottóm is:

Szeresd azt, aki vagy, és keresd meg azt, aki lehetnél!

Na, én ebben tudok segíteni Neked. Persze, csak ha Te is szeretnéd. Mert hiába vagyok én, minden szakmai tudásommal, nélküled nem fog menni!

A Menthai kapui mindenki előtt nyitva állnak, várlak nagy szeretettel 🙂 !

És ahol még rövidebb-hosszabb lélekbonbonokat osztogatok: https://www.facebook.com/menthai.hu

Kevés dolog van, amin nehezen teszem túl magam.  Ezek közé tartozik a tehetetlenség és a bizonytalanság. Ezt a kettőt sosem tudtam sem kezelni, sem elviselni. Most pedig ismét kaptam mindkettőből, ráadásul dupla adaggal. Pedig egyszer sem álltam sorba érte.

Mindig fáj, ha nem tudok valakinek segíteni. De ha az illető(k) történetesen nagyon közel áll(nak) hozzám, akkor különösen kínzó az érzés.

Csordultig tele szeretettel, segítő szándékkal, empátiával, érzékenységgel sem olyan könnyű az élet, nekem elhiheti mindenki. Amikor állok értetlenül és tehetetlenül a történtekkel szemben, akkor bizony kiborulok. Mert mást nem tudok tenni. Sajnos. Vagy a körülmények miatt, vagy amiatt, mert a másik nem fogadja el a támogatásomat. Homokba dugni a fejet…nem jó döntés, mert nem visz előre.

Együtt könnyebb

Társas lények vagyunk, erre teremtettünk. És TÁRS-aságban minden könnyebb. Még ha csak együtt hallgatás van, akkor is. Érzed, hogy nem vagy egyedül.

Kis unokahúgom azt szokta mondani: „Borikám, Te sohasem vagy egyedül, ott vannak Neked a macikák 🙂 !” Akiknek ő 9 éves létére a gondjaikra bízott…

Most viszont összejöttek a dolgok több oldalról is. De ebben a gyötrő helyzetben úgy gondoltam, nem óhajtok egyedül bőgve szenvedni és agyalva belepörögni az őrületig a tehetetlenségembe. Fogtam magam, beültem az autóba és elmentem a szüleimhez –a REHAB-ra, ahogy én hívom-.

Semmit nem akartam, csak azt, hogy ne legyek egyedül.

Apukám látva, hogy valami nem stimmel, kérdezte, mi a baj. Nem nagyon volt kedvem beszélgetni. Könnyeimet visszanyelve csak ráztam a fejem, közben pedig leginkább egy cifra szitkozódás tudott volna kijönni a számon, hogy b..meg, az élet lehetne olyan könnyű is, miért bonyolítják , parázzák túl az emberek? De nem szóltam inkább.

Úgy festettem, mint egy bokszoló a ringben, amikor kiütik és padlót fog. Vagy feláll és folytatja, vagy rászámolnak és off. Ilyenkor segíthet pár jó erős motiváló szó mondjuk, amitől feltápászkodsz.

Drága édesapám így próbálta: „Kislányom, ne legyél szomorú. Vigasztaljon az a gondolat, hogy én szültelek 🙂 !”  Csak mert óvodás koromban ezt állítottam, mindenkinek, az óvó néniknek is… Persze anyukámnak mondtam, hogy: „Mama, tudom, hogy Te szültél igazából, de azért hadd mondjam azt, hogy a Papa, jó?”

Valahogy így néztünk ki mi is anno…

Na, apukám az ő igazi nagy és erős férfi módjára továbbra is aranyosan igyekezett jobb kedvre deríteni, kidomborítani az életemben a jó történéseket (amiket persze ilyenkor kevésbé látok). De nem adta fel…

Aztán igazi búfelejtő vacsorával etettek meg: parasztkolbász, burgonyás sváb kenyér, házi pálinkával leöblítve, csak hogy tudjak aludni (persze nem sikerült). És nem utolsó sorban még ott volt társaságnak Pajti, a pulijuk, igazi hungarikumnak 🙂 .

Pajti

Aludni ugyan perceknél többet nem tudtam, de mégis mikor reggel lett, azt mondtam:

„Megértem a mai napot, felébredtem valamiért. Valószínűleg azért, mert még dolgom van a Földön. Hogy mi, azt nem tudom. Biztos valami nagggyon jó dolog vár rám, hogyha a Jóisten esélyt adott. Más opciót nem tudok elképzelni…”

És végigcsináltam a mai napot…meg majd a holnapit is végig fogom…asszem.

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu

(fotók: Pinterest, saját)

Tegnap este ismét fantasztikus előadáson vehettem részt. Két részből állt, két számomra nagyra becsült szakember osztotta meg tudását a közönséggel, önismeret, elfogadás, párkapcsolat, boldogság témakörében.

Az egyikőjük Dr. Buda László pszichiáter, pszichoterapeuta, aki a szomatodráma atyja.

A másik előadó pedig a csodálatos Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta (és még sorolhatnám…).

Mindkettőjüktől olyan csomagot vittem haza magammal, amit már ugyan ismerek és maximálisan azonosulok vele, mégis továbbgondolkodásra serkentett.

Boldog, harmonikus, tartós párkapcsolat. Tényleg van ilyen? És ha igen, mi a titka? Ez szerintem mindenkit foglalkoztat.

A kulcsfogalmak, amik alapvetőek, ha szeretnénk a titkot megfejteni:

–kommunikáció: mégpedig tisztázó. Vagyis, ki mit ért a saját és a másik üzenete alatt! (mennyi félreértést el lehetne kerülni…) A „soha” és a „mindig” szavak kihagyása. A kritika mellőzése. Az én-közlés használata. (itt olvashatsz róla bővebben: cikk )

–szenvedély: ezt nem ragoznám. Vagy van, vagy nincs. Ha nincs, akkor nincs miről beszélni…

–elköteleződés: a „MI” felvállalása, mindenki előtt és minden helyzetben (még az anyóssal szemben is 🙂 ).

–intimitás: bensőséges és bizalmas kapcsolat, rendszeres „mi-idővel”.

–konfliktuskezelés: mindig közelítsünk és ne a különbségeket hangsúlyozzuk. A kompromisszum és az alkalmazkodás jelentésének tisztázása mindkét fél részéről.

Számtalan dolog van még, amit nem árt tisztázni már az elején párunkkal, a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatban is. Mert akkor kisebb az esélye, hogy később meglepetések érnek 🙂 .

És nem, nem lehet megspórolni ezeket a beszélgetéseket…

Illetve ami még nagyon fontos és hosszú távon élteti, megtartja a kapcsolatot:

Mivel tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a másik álmai megvalósuljanak? –és ez is természetesen kölcsönösen. Amolyan mérleg-szerűen, kinek-mikor-hogyan van épp a másik támogatására szüksége.

Ezekre az évek során már én is rá-rájöttem magam is, a saját bőrömön tapasztalva.

Máshogy nem érdemes.

Erik Erikson szerint is az ember az, aki tud adni, elköteleződni és felelősséget vállalni.

És amit még szöget ütött tegnap este a fejembe: a szégyenkezés. Ha egy kapcsolatban szégyelled magad valamiért, amit teszel/tennél vagy mondasz/mondanál, az gáz. Ha nem lehetsz saját magad, mert attól félsz, hogy a másik mit gondol (vagy esetleg elhagy), akkor nem jó helyen vagy, az tuti.

Túl rövid az élet, hogy ne ott legyél, ahol boldogságot élsz meg, ahol szeretetet, megbecsülést és biztonságot kapsz és adsz. Légy bátor, mert aki mer, az nyer ugyebár…

Ne feledjétek: 2016 jó év 🙂 (én már érzem… 😉 )

További rövidebb-hosszabb lélekbonbonokért látogass el ide: https://www.facebook.com/menthai.hu