Eszterrel nagyon sok közös van bennünk. Például mindketten másik városban éltünk egy ideig, mint a szülővárosunk. Ráadásul ugyanabban. Ugyanolyan magasak vagyunk. Mindketten rajongunk a szépért, mindenben. Az ő családjukban is három a kislány.
És hosszú és rendkívül tanulságos utat jártunk be addig, amíg megtaláltuk a hivatásunkat, a boldogságunkat.
Eszter a gyönyörű szép, szőke, kék szemű, életvidám lány volt. Aki énekelt, fotózott, ragyogott. Építgette fotós karrierjét, alakulgatott a saját kis stúdiója, karrierje.
Eszter az egyik társával
Aztán egy nem működő párkapcsolatban fogyni kezdett lelkileg és testileg is. Mielőtt teljesen elfogyott volna, életében először olyan döntést hozott, amiben csak azt nézte, hogy neki mi a jó! Elmenekült. De nem akárhova, biztos ami biztos, elég messze… 4000km-re Magyarországtól. Elvállalt egy fotós munkát, a Kanári-szigeteken, egészen pontosan Fuerteventurán.
Nem búcsúzkodott, csak ment. Olyan távolságra, ahol már nem fáj. És ahol persze süt a nap, az év legnagyobb részében és a tenger égszínkék. Mi lehet ideálisabb hely egy fotósnak, mint ez? És mi lehet ideálisabb hely annak, aki leginkább nem a múlton akar rágódni, hanem tisztes távolságból átlátni az életét, hogy tovább tudjon lépni.
Elment a világ másik felére
Na szóval, Eszter elrepült a csodás szigetre, ahol elkezdett fotósként dolgozni. Én csak a közösségi hálóra posztolt képeit láttam és irigykedtem. Nem csak arra, milyen álomszép helyeken jár, hanem hogy elkezdett ő is újra kivirulni. Szép lassan, mint egy növény, ami újra virágba borul. Elképesztően boldog és sugárzó lett újra.
Újra kivirulva
Aztán egyszer csak azt láttam, újra itthon van…Hű, mi történhetett, hogy hazatért a mesebeli életből? -tettem fel a kérdést. Sajnos nem örömteli esemény hozta haza, hanem kiderült a nővéréről, hogy beteg. És Eszter lehet alkalmas donor számára. Így nem is volt kérdés, jön-e vagy sem. Azonnal repülőre ült. Amilyen hirtelen kiment, olyan viharos sebességgel száguldott haza.
Én ugyanezt tettem volna. Sőt, egyszer én is hazatértem messziről. Csak én egy más betegség miatt, amit úgy hívnak szerelem…(Mondjuk így utólag visszagondolva, akár maradhattam volna Granadában 🙂 , bár akkor most én se ott és azzal lennék, akivel érdemes…szóval véletlenek továbbra sincsenek)
Azon kívül azonban, hogy ő lett nővére donorja, itthon se munka, se kapcsolat nem várta. Erősen gondolkozott, hogy ha rendeződik nővére egészsége, vissza is megy. De közben a fb-on ráírt egy srác. Fogalma sem volt, kicsoda. Csak annyit kérdezett tőle, lehetséges-e, hogy anno 2000-ben egy kempingben nyaraltak Rómában? Lehetségesnek lehetséges volt, mert járt ott Eszter, de halvány lila fogalma sem volt, ki a fiú. Viszont meglepődött és egyben örült, hogy emlékszik rá.
Elkezdtek levelezni, majd „pár napra rá találkoztunk, és kitartóan és klasszikus értelemben egy hónapig udvarolt mire végül hivatalosan is egy pár lettünk. És meggyőzött, hogy nem is akarok én annyira visszamenni…”-meséli Eszter.
Így Eszter elkezdte újraépíteni fotós karrierjét is. Nem ment rögtön, hiszen újra a köztudatba kellett kerülnie. A mindennapos, megfeszített, gyakran 16-18 órás munka eredményeként pár hónappal később már a baba-, gyerek-, kismama- és családfotózás töltötték ki a napjait (www.babafotozas.com).
És a kitartó udvarlás is meghozta a gyümölcsét: az egy éves évfordulójuk előtt egy nappal (csak hogy ne legyen annyira kiszámítható) megtörtént az eljegyzés.
Eszter és Janó
Majd a két éves évfordulón pozitívat mutatott a terhességi teszt 🙂 .
A 3 éves évfordulójukon pedig szerelmük gyümölcse Hanna már 4 hónapos volt.
A tündéri bébi mellett a csodaszép anyuka elkezdte újabb álmát megvalósítani. A kellemeset a hasznossal összekötötte. Hannának sem kell őt sokáig nélkülöznie, mégis dolgozik, azt, amit szeret csinálni. Persze az anyaság mellett.
Új projektje a Bonjour Baby –a stílusos babák blogja .
Célja: „bemutatni azokat a hazai tervezőket, dizájnereket, akik csodálatos ruháikkal, kiegészítőikkel, praktikus és egyedi termékeikkel, minket Anyukákat levesznek a lábunkról, Csemetéinket pedig még szebbé, csinosabbá varázsolják, másrészt megmutatni, hogy hogyan lehet kényelmesen stílusosan öltöztetni Babáinkat anélkül, hogy ez megviselné a családi kasszát!”
Eszter és Hanna
Természetesen a legszebb modellért sem kellett messzire mennie, Hanna igazi nőci már most, aki a profik természetességével és eleganciájával pózol édesanyja fényképezőgépe előtt 🙂 .
Mondanom sem kell, hogy odáig vagyok a bébiért, a képek magukért beszélnek. Egyértelműen látszik, hogy szerelemgyerek…
A gyönyörű lányok
Illetve az sem kérdés, hogy Eszter profi fotós. Akárhány projektemhez, munkámhoz, személyes életemhez szükségem volt jó fotókra, kivétel nélkül eltalálta, amire vágyom. Meg tudta –és tudja- mutatni azt belőlem, rólam, amit ő fotós szemmel lát. Amilyennek szeretem látni magam, aki én vagyok. Természetes, nem szétretusált, igényes képeket készít, olyan portfóliót, amire szerintem mindenkinek szert kell tennie, nem csak egyszer életében, hanem minden új korszakában.
Pár jó fotó és az önbizalmad olyat ugrik, hogy csak na…Ezt magán- és szakemberként is állíthatom 🙂 .
Eszter így lát engem…
Egy jó fotó nem minden, de sokat dobhat az összképen!
És hogy miért mutattam be Esztert? Hát azért, hogy lássátok, vannak sikertörténetek. Minden rossz után jó jön és mindenkinek eljön az életébe a csoda. Nem pottyan feltétlen az ölünkbe, tenni kell érte, olykor sokat is. Vagy el kell menni messzire. Vagy változtatni kell, néha nagyot. De eljön. Ez biztos. Higgy benne!
Nekem is eljött, életem minden területén 🙂 (és Eszter magáénak érzi az én csodáimat is, hiszen része volt bennük…bár még nem értem be őt mindenben, de alakulok).
A fotós és a blogger
(fotók: Harmath Eszter)
